Szabályozhatja az önkormányzat vagy a társasház a macskatartást? Dr. Kajó Cecília jogász írása

Ha valaki régebb óta részese az állatvédelmi rendszernek és törekszik ismeretei frissen tartására, az tudja, hogy az önkormányzatoknak 2010 után felül kellett (vagy kellett volna) vizsgálnia azokat a helyi rendeleteket, melyekben állattartást szabályoztak.

Több olyan magasabb rendű jogszabály született ugyanis akkoriban, amelyben megváltozott az állattartás logikája. Így például, ahol korábban az egy ingatlanon tartható kutyák darabszámát maximálták, ott már az ingatlan nagysága határozza meg a továbbiakban a tartható állatszámot. Önkormányzati rendelet ugyanis nem lehet ellentétes magasabb rendű jogszabállyal (nagyon sok helyen a mai napig az sajnos, mert a kormányhivatalok ellenőrzési terve erre a típusú törvényességi felügyeleti vizsgálatra nem terjedt ki, az önkormányzatok pedig maguktól nem tudják vagy nem akarják módosítani a rendeleteiket).

Már nem szabhatja meg az önkormányzat, hány állatot tarthatsz?

2010 után tehát nem mondhatjuk önkormányzatként például, hogy 3 kutya/ingatlan (akármekkora is legyen az), hanem tudomásul vesszük, hogy a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet szerint csoportos tartás esetén például 6 m² per kutya a minimális előírás. Vagyis egy 60 m² -es lakásban akár 10 kutya is tartható. Ez persze nem azt jelenti, hogy kell is tartani ekkora helyen ennyi kutyát, vagy éppen nekik ez jó lenne adott esetben. Viszont azt is jelentette még a változás, hogy bár előzetesen, általános jelleggel (rendeletben) nem lehet már a tartható kutyaszámot előírni, súlyos tartási hiányosságok esetén ugyanakkor egyedi ügyekben, hatósági eljárást lefolytatva a mai napig lehet az állatszám-csökkentést előírni azzal, hogy akár az állattartástól is el lehet tiltani a felelőtlen gazdát.

De mi a helyzet a macskákkal?

A macskákkal kapcsolatban meglehetősen kevés jogszabályi előírást találunk. Nincs kötelező oltásuk, nem kell megjelölni őket transzponderrel – ezzel egyúttal az egyik legfontosabb bizonyítási lehetőséget kihúzva a hatóságok kezéből a jogszabály által előírt „szökés megakadályozása” szankcionálására (ez az előírás a macskákra is kötelező!), hiszen azonosíthatatlan az állat.

Érdekes kérdés, hogy miért nem gondolta úgy a jogalkotó – bár évek óta felvetődik minden állatvédelmi reform kapcsán a szervezetek részéről, hogy igenis kellene – hogy a macskáknak is kötelező legyen a veszettség elleni oltás, féregtelenítési programmal összekötve. Hiszen még mindig nagyon sok helyen kijárós macskatartás a divatos, ahol a közterületen bóklászva fajtársakkal, a közeli erdő-mező meglátogatása alkalmával vadállatokkal, a vadászat során madarakkal, apróvadakkal találkozva nagyobb kockázata lehet a fertőzésveszélynek, mint a kutyáknál.

Nehéz kérdés

Mivel a kormányrendelet macskákkal kapcsolatban nem állapít meg semmilyen minimális tartásihely-nagyságot, így itt a korábbi szabályozási logika működőképes lehet: az önkormányzat maximalizálhatja az egy ingatlanon tartható macskák számát. Más kérdés, hogy egy ellenőrzés során hogyan értékeli a „nem az enyémek az állatok, csak bejárkálnak a portára” típusú nyilatkozatokat, és hogyan tudja rászorítani a gazdát adott esetben, hogy csökkentse a létszámot. Az már bónusz kérdés, hogy egy ilyen döntés végrehajtása kapcsán hova kerülhetnek az állatok. Gyepmesteri telepre, a túlterhelt menhelyekre vagy esetenként olyan bolond állatgyűjtögetőkhöz, akik az adományokból tartják fenn magukat, és náluk az állatoknak nagyságrendekkel leromlik majd a sorsa?

A kijárós cica fogyóeszköz

A magam és az egyesületünk részéről is mindenki nevében mondhatom, hogy nem vagyunk hívei a kijárós macskatartásnak. Nem csak azért, vagy nem elsősorban azért, mert jogszabály is tilalmazza. A kijárós macska fogyóeszköz: elütik, megmérgezik, meglövik, fertőzéseket szedhet össze és sajnálatos módon nagymértékben pusztítja a helyi élővilágot, benne a védett és nem védett madarakkal, hüllőkkel, apróvadakkal együtt.

Amennyiben nincs ivartalanítva, úgy minden évben többször hozzájárul az állomány fölösleges növeléséhez, amiből más helyeken komoly konfliktusok támadhatnak. Sajnos macskamentéssel foglalkozó szervezet részéről is volt „szerencsém” a múltban olyan bejelentést kapni hatósági jogalkalmazóként, hogy „már a harmadik macskánkat gyilkolja meg a szomszéd kutya, azonnal tegyenek valamit”. Főként egy mentéssel foglalkozó személynek vagy szervezetnek lehetne annyi esze, hogy nem kijárós tartású macskákat gondoz – itt nem volt, remélhetőleg azóta megjött.

Az önkormányzat tehát megmondhatja rendeleti formában, hogy hány macskát tarthatunk, de mi a helyzet a társasházakkal?

Elméletben a közös tulajdonú részeken (lépcsőház, szemétledobó, lift, raktárak, pince, folyosó, udvar stb.) „bármiről” dönthetnek, azok pedig, akik nem szavazták meg az adott döntést a közgyűlésen, egy meghatározott ideig megtámadhatják a döntést bíróság előtt, ha úgy érzik, hogy jogaikat vagy érdekeiket sértheti. Remélhetőleg a közös tulajdonú részeken történő állattartás tilalmazásával mindenki egyetért és ilyen típusú döntés megsemmisítése érdekében senki nem fog bíróságra járkálni.

De mi a helyzet a külön tulajdonú lakásokkal? A társasházi törvény ismer néhány esetet, amikor nem dönthet mindenféle előzetes egyeztetés vagy engedély nélkül az ember úgy, hogy ezentúl a lakását erre és erre a célra használja (vagy éppen megváltoztatja a rendeltetését: nem lakáscélú helyiségként pl. irodaként használja).

Meddig magánügy az állattartás?

Maga az állattartás lakáson belül magánügy. Magánügy mindaddig, amíg nem túl zajos, nem túl büdös, nincs szó állatkínzásról vagy mondjuk ki egy kissé erős kifejezéssel: emberkínzásról. Az állattartók zéró informálódás nélkül zsigerből hajlamosak leszólni vagy kiátkozni azokat a lakókat, akik mernek szólni, amiért ugat a kutya, nyávog a macska, büdös van, élhetetlen a lakókörnyezet.

De belegondoltunk-e már abba például, hogy magának az állatnak milyen lehet az élete, ha „állandóan” (nyilván nem állandóan, de elég gyakran) unalmában zajkoncerttel szórakoztatja a lakóközösséget? Ha egész nap arra vár, hogy a család hazaérjen a munkából, és levigye egy öt perces sétára vagy kapjon egy öt perces foglalkozást, ami alomtakarításból és etetésből áll mindösszesen? Az ilyen típusú problémák esetére egy társasházi döntés már nem elegendő és nem alkalmas. Állattartási ügy vagy például szomszédjogi per keretében vizsgálható, hogy rosszak-e a tartási körülmények és azért zajong-e folyton az állat, vagy például kinek mihez van több-kevesebb joga: az állattartónak az állattartáshoz vagy a szomszédnak a nyugodt pihenéshez?