Kleopátra különleges szokása miatt lettek kedvelt házikedvencek a macskák

Ha nincsen Egyiptom, akkor talán ma nem tartanánk macskákat, legalábbis házikedvencként biztosan nem. Ez a faj előkelő helyet vívott ki a fáraók körében, és így lett népszerű háziállat szerte a világon.

Isten egy nagyon hasznos tulajdonsággal ruházta fel a macskákat. Ameddig nagyobb rokonai, az oroszlánok erőt és hatalmas karmokat kaptak, hogy gazellákra, zebrákra vadásszanak, addig a közönséges házi macskának be kellett érni rövid, törékeny karmokkal, kis termettel és a rágcsálókkal, mint természetes zsákmány. Később viszont éppen ez tette olyan népszerűvé a fajt. Egyiptom fontos szerepet játszik a macskák iránti rajongásban.

Egyiptomban a macskákat hasznosnak tartották

A legenda szerint a szabadon élő macskák olyanok voltak, mint a madarak, mindenhol felbukkantak, de sosem mentek túl közel az emberekhez. Féltek, nehogy elűzzék vagy megegyék őket. Szerencsére egyik kultúrában sem maradt fenn a macskafogyasztás – ma kizárólag Kína egyes területein használják fel a cicahúst. Vagyis ezek az állatok mindig három lépés távolságra voltak az emberektől, nem úgy, mint az emberek tulajdonától.

A szántóföldeken sokat vadásztak a kisebb rágcsálókra, és a magtárakba is bemerészkedtek, hogy egeret fogjanak. Hamar kiderült, hogy ezzel mindenki jól jár, a cicának eledel, az embereknek védelem a kártevőkkel szemben. Már nem akarták elűzni az állatot, és azt is felismerték, hogy sokkal hasznosabb annál, minthogy feldolgozzák.

Macskákat áldoztak az Isteneknek

Ahogy a macska helyet kapott a háznál, úgy lopta be magát gondozói szívébe. Mivel egész Egyiptom a fáraó területe volt, a szolgák elvitték a cicák jó hírét, és a birodalom vezetői egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a fajnak. Áldani kezdték a macskákat, mivel megvédték a termést. Majd csodálták őket halk, finom, kecses járásuk miatt, és isteni tulajdonságnak tekintették, hogy a sötétben is látnak. Több sem kellett, egyenesen az uralkodó házába kerültek. Szobrokkal és mumifikálással hódoltak nekik, hogy megőrizzék a testüket.

Bizarr, de a Krisztus előtti időkben bevett szokás volt az áldozati állat. Az egyiptomiak a különböző Istenségeknek áldoztak értékes állatokkal, például báránnyal vagy szamárral, és miután a macska is rangot kapott a fontos négylábúak körében, áldozati állat lett. A fáraók hajlandóak voltak az Isteneknek ajándékozni féltve szeretett kedvencüket is.

Kleopátra együtt fürdött velük

Azonban volt egy uralkodó, aki nem akarta tűzre vetni a macskákat, helyette házimunkát bízott rájuk. Kleopátra is szent állatként tisztelte a fajt, uralkodása alatt tömegével mumifikálták az elpusztult cicákat, és szép számban emeltek az állatot formázó szobrokat. Sőt, híres fürdőzéseinek is részesei lettek.

A legenda szerint a háziasított szfinx lett a favorit, hiszen hasznára volt a szépítkezési rituálék alatt. Az uralkodó a macska farkára tette a drágakövekkel ékesített gyűrűket, ezzel szinte divatot teremtett az előkelő hölgyek körében. Rövid időn belül az arisztokrácia és az ágyasok is választottak maguknak egy-egy házikedvencet, akiket magukkal vittek a fürdőkbe is. Később ez elterjed a nép körében is, akik ettől kezdve szintén választottak maguknak macskát. A több mint kétezer éves hagyomány máig él.