A Tsavo emberevő oroszlánok története: ez állhatott vérszomjasságuk hátterében

A Tsavo emberevő oroszlánok Kenya Tsavo régiójában borzolták a kedélyeket és tartották rettegésben az ott élőket. A Kenya-Uganda vasúton dolgozók közül a becslések szerint 1898 márciusa és decembere között több mint száz munkást ragadtak el. Végül John Henry Patterson alezredes vadászta le őket, amiről be is számol a The Man-Eaters of Tsavo című életrajzi művében.

Az oroszlánok valóban támadnak emberekre, de a történelem során olyanra nem volt példa, mint ennél a két állatnál. A PLOS Biologyban 2023-ban közzétett tanulmányból kiderül, hogy 1950 és 2019 között 282 emberre támadtak a szavannák királyai és királynői, ezzel pedig az ötödik helyen végeztek olyan fajok mögött, mint a farkas, a tigris, az ajakos medve és a jegesmedve. A feljegyzett esetek támadásai kivétel nélkül provokálatlan ragadozótámadások voltak. Tarts velünk, hogy megismerd a két emberevő oroszlán történetét!

Vissza a múltba: az emberevő oroszlán pár története

Az Ugandát az Indiai-óceánnal összekötő vasúti sín építésének részeként a britek 1898 márciusában vasúti hidat kezdtek el építeni a kenyai Tsavo folyón át. A 13 kilométeren elterülő építési területen több tábor is állt, ahol több ezer, főként indiai munkás volt elszállásolva. A projektet John Henry Patterson alezredes vezette, aki nemsokkal azelőtt érkezett meg, hogy az eltűnések elkezdődtek.

Az építkezés kilenc hónapjában két sörénytelen hím leskelődött a táborok körül éjszakánként, akik gondolkodás nélkül kirángatták a munkásokat sátraikból, hogy felfalják őket. Tsavóban a mai napig is sörénytelen vagy gyér sörénnyel rendelkező hímek élnek, aminek az oka a szárazság és a meleg.

Egy bokor alatt lihegve pazarolná el a napi vízadagját, és nem lenne tartaléka a területén járőrözésre, vadászatra vagy társkeresésre

– magyarázta dr. Bruce D. Patterson (nem leszármazottja az ezredesnek) zoológus a Smithsonian Magazinnak, aki a térségben élő oroszlánokat vizsgálja.

Néhány hónapra ugyan abbamaradtak a támadások, de addigra az emberek rettegése csillapíthatatlan volt. Amikor az oroszlánok visszatértek, a támadások felerősödtek: már napi szinten gyilkoltak. Minden eszközzel igyekeztek elriasztani őket: bevetettek töviskerítéseket, tábortüzeket gyújtottak, de hiába. Patterson beszámolójában megjegyezte, hogy a támadások kezdetén egyszerre mindig csak egy oroszlán lépett be a tábor területére, majd amikor felbátorodtak, ketten támadtak külön-külön áldozatra.

Érthető módon több száz munkás menekült el a helyszínről, aminek következtében a híd építése is leállt. Ironikus módon ez volt az a pillanat, amikor a gyarmati tisztviselők beavatkoztak. Patterson szerint még a körzeti tiszt, Mr. Whitehead is kis híján odaveszett az emberevők által, amikor megérkezett a helyszínre. Asszisztense, Abdullah azonban sajnálatos módon nem volt ilyen szerencsés.

John Henry Patterson ezredes és az oroszlánok: 

A hajtóvadászat

A helyszínre 20 fegyveres szipoly (brit vagy más európai parancsok alapján szolgáló indiai katona) érkezett. Patterson alezredes csapdákat állított fel és több alkalommal megpróbálta lesből kilőni az oroszlánokat éjszaka egy fáról. Többszöri sikertelen próbálkozás után 1898. december 9-én lelőtte az egyiket. Húsz nappal később a második oroszlánt is megtalálták és megölték.

Az első megölt oroszlán 2,95 méteres volt az orrától a farka hegyéig. Nyolc ember kellett ahhoz, hogy a tetemet visszacipeljék a táborba. Patterson leírta a beszámolójában, hogy amikor az első oroszlánt meglőtte, az először kilőtt golyó csak megsebesítette a lábán, majd az állat elmenekült. Később éjszaka visszatért és üldözőbe vette Pattersont, miközben az megpróbálta levadászni. Újra meglőtte, majd másnap reggel holtan találta nem messze a lestől.

A második oroszlánt kilencszer lőtték meg. Egy lövést egy lesről adott le rá Patterson, 2 lövés akkor érte, amikor az ezredest újra megtámadta 11 nappal később. Amikor másnap rátaláltak, Patterson még háromszor meglőtte ezzel súlyosan megbénítva, majd még 3 lövést leadott kétszer a mellkasába egyszer a koponyájába, amivel bevégezte az állat.

Ezt követően az építőmunkások visszatértek a helyszínre és 1899 februárjában befejezték a hidat. Az oroszlánok által megölt emberek pontos száma nem ismert, de Patterson adatai alapján 135 áldozat volt összesen.

Két sörénytelen Tsavo hím oroszlán napjainkból: 

Mi okozhatta ezt a viselkedést?

2001-ben az oroszlánok emberevő magatartásának okairól szóló áttekintés feltárta, hogy a Patterson által megállapított áldozatok száma valószínűleg túlzás, ugyanis átvizsgálva a jegyzeteit, a valószínűbb halálozási arány 28-31 áldozat lehetett. Ugyanez a tanulmány azonban azt is megjegyezte, hogy az iratban foglalt számok csak az indiai munkásokra vonatkoztak, az áldozatok száma sokkal magasabb volt az afrikai munkásoknál, akiket nem dokumentált.

Az oroszlánok emberevő viselkedésének megmagyarázására természetesen számos elmélet született. Julian C. Kerbis Peterhans és Thomas Patrick Gnoske, valamint dr. Bruce D. Patterson tanulmányai alapján arra következtethetünk, hogy az 1898-ban kitört marhapestis elpusztította az oroszlánok szokásos zsákmányát, ami arra kényszerítette őket, hogy alternatív táplálékforrás után nézzenek.

A Tsavo oroszlánok számára ráadásul megszokott lehetett, hogy halott embereket találjanak a folyó átkelőjénél. A kelet-afrikai rabszolga-kereskedelem központjába, Zanzibárba tartó rabszolgakaravánok rendszeresen átkeltek ezen a részen, maguk mögött hagyva a gyengéket, holtakat. A tanulmányokból továbbá az is kitűnik, hogy az oroszlánok más táplálék kiegészítéseként ettek embert, nem ez volt az egyedüli élelemforrásuk. Az egyik oroszlán szemfogának gyökerében ráadásul komoly fertőzést észleltek, ami megnehezíthette számára a vadászatot a hagyományos zsákmányállatokra.

A nagymacskák bőrei 25 éven keresztül szolgáltak az ezredes padlószőnyegeként, majd 1924-ben eladták őket a Field Museum of Natural Historynak 5000 dollárért. A bőrök nagyon rossz állapotban érkeztek a múzeumba, de rekonstruálták őket, és jelenleg állandó kiállításon megtekinthetők koponyáikkal együtt Chicagóban.

A Tsavo oroszlánok napjainkban

Amikor Paul Raffaele újságíró megérkezett Nairobiba, hogy dr. Patterson megmutassa neki a modern Tsavo oroszlánokat, azonnal eljutott hozzá a hír, hogy egy oroszlán éppen akkor gyilkolt meg egy nőt, hetekkel korábban pedig felfaltak egy marhapásztort.

Ennek ellenére a mai Tsavo oroszlánok nem eredendően vérszomjasabbak a többi oroszlánnál. Ugyanazért támadják az embereket, mint egy évszázadokkal ezelőtt az elődeik: behatoltunk az egykor oroszlánokhoz tartozó területekre

– fejtette ki a zoológus.

Ahogy arról fentebb már írtunk, az egyik emberevőről kiderült, hogy súlyos fogbetegségben szenvedett, ami miatt vadászati lehetőségei sokat romlottak. „Az ilyen oroszlánok megtanulhatnak inkább embereket megtámadni, mint vadakat, mert lassabbak, gyengébbek és védtelenebbek vagyunk”.