5 emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajta
2024. október 11 - Képek: Getty Images Hungary
2024. október 11 - Képek: Getty Images Hungary
Az emberi beavatkozás nélkül létrejött macskákon azt értjük, amelyek egy adott területen, célzott tenyésztés nélkül, hasonló jegyekkel felvértezve fejlődtek ki generációkon keresztül. Ma már természetesen ezen fajták nagy részének is van standardja, éppen ezért a tenyésztésük is tudatosan zajlik, ám alapvetően maguktól alakultak ki.
Cikkünkből az emberi beavatkozás nélkül létrejött macskafajták (a teljesség igénye nélkül) történetét és jellemzőit ismerheted meg. Nagyon különleges jószágok!
Hazájában nemzeti kincs a török angóramacska, amely a legrégebbi ismert hosszú szőrű fajta, és valószínűleg más hosszú szőrű fajták őse. Kecses, elegáns és kifinomult jószág, aki csak megjelenésében finom: rendkívüli akarattal és izomerővel rendelkezik, és csak akkor sétál a földön, ha nagyon muszáj. A fajta a törökországi Ankara városáról kapta a nevét, amely korábban Angóra néven volt ismert. Már a 16. században is felfedezhetünk róluk írásos emlékeket, amikor is Törökországból Európába hozták őket. Állítólag Marie Antoinette kedvencei között is voltak angórák.
A török kormány az 1930-as években tenyésztési programokat hozott létre az állatkertekben, mert szembesültek azzal a szomorú ténnyel, hogy a fajta a kihalás szélére került, amiért rengeteget felhasználtak belőlük a perzsák kitenyésztéséhez.
A Thaiföldről származó fajta gazdag története az 1300-as évekig nyúlik vissza, egyedi megjelenése azonban az évek során alig változott. A koratot először Amour Pimaiban fedezték fel, amely a thaiföldi Korat tartomány része, és egy hatalmas kereskedelmi csomópont volt. Ezekhez az állatokhoz azonban nem juthatott hozzá bárki! Mivel szerencsehozónak tekintették őket, csak „tiszta múltúak” rendelkezhettek velük. A fajta a jólét és a boldogság szimbóluma is, ezért hagyományosan menyasszonyoknak ajándékozták őket.
Jean Johnson 1959-ben importálta az első két koratot az Egyesült Államokba, majd 10 évvel később Daphne Negus 9 macskával tért haza Thaiföldről, hogy megerősítse a vérvonalat. Ebben az időszakban kezdődött el a fajta tudatos tenyésztése.
A kuríliai csonkafarkú eredete az oroszországi Szahalinra és a Kuril-szigetekre, egy körülbelül 56 vulkanikus szigetből álló szigetcsoportra vezethető vissza, amely 700 mérföldre húzódik az orosz Kamcsatka-félsziget és a japán Hokkaido sziget között. Oroszországban szerencsére dokumentálták, hogy ezek a rövid farkú macskák legalább 200 éve élnek a szigeteken. Mivel rendkívüli vadászok, ezért voltak képesek ilyen viszonylag elszigetelt helyen is ilyen sokáig életben maradni.
Az 1950-es években orosz katonák és tudósok vitték őket vissza Közép-Oroszországba, hogy háziasítsák őket egerészként. Lilia Ivanova és Tatyjána Bocsarova (Reneszánsz Tenyészet) voltak az elsők, akik Oroszországban tenyészteni kezdték a fajtát, majd később többen is csatlakoztak hozzájuk. Bocsarova rendszeresen importált a szigetekről macskákat, hogy elkerülje a beltenyészetet.
A sokoke, vagy a sokoke erdei macska a házi macska természetes fajtája, amelyet az 1970-es évek végétől fejlesztettek ki és standardizáltak, a keleti, tengerparti Kenya elvadult khadzonzo tájfajtából. Nevét az Arabuko Sokoke erdőről kapta, amely az a terület, ahonnan az alapállományt nyerték a fajtafejlesztés érdekében. Különleges megjelenése miatt sokan ősi eredetű cicának vélik, de egyelőre ezt az állítást nem sikerült bizonyítani. Ahogyan azt sem, hogy a sokoke házi macska és vadmacska hibridje lenne. Az őshonos populáció szoros rokonságban áll egy szigetlakó csoporttal, a Lamu macskával, amely északabbra található.
A sokoke mint fajta története az 1970-es években kezdődött, amikor is Jeni és David Slater a Sokoke erdő közelében életek. Befogadtak két őshonos kiscicát, és megfigyelték, hogy ezek az állatok csak rovarokra vadásznak. Amikor beszéltek egy helyi állatorvossal, ő elmondta nekik, hogy ő is látott már ilyen macskákat, akik kifejezetten a fákon élnek. Ezen információk hatására döntött Jeni úgy, hogy belevág a tenyésztésbe.
Az aagean, vagy esetleg az Égei-tengeri macska Görögországból, a Küklád szigetcsoportról, és Nyugat-Törökországból származik, és az egyik legrégebbi háziasított macskafajtának tartják. Úgy hiszik, hogy a macskákat a bronzkorban vezették be a szigetekre. Görögországban és Törökországban is elvadult macskaként találkozhatunk velük, akik halászkikötők között élnek a gazdagabb vacsora reményében. Egyébként azonban a szigetek sziklás partjainál vadásznak az égei fali gyíkokra (Podarcis erhardii). Görögországban nemzeti kincsnek tekintik.
Fajtaként való kifejlesztését az 1990-es évek elején kezdték meg a tenyésztők, ám a fajtát egyelőre még nem sikerült egyetlen nagyobb szervezettel sem elismertetni. Ez az egyetlen őshonos görög macskafajta.
A nagyon közeli múltba elfogadták hivatalosan is első magyar vonatkozású macskafajtát. Ide kattintva bővebben is olvashatsz a Transylvanianről.
(A nyitóképen egy török van-macska látható, amely szintén a természet ajándéka.)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek