A tudomány szerint ez a legkönnyebb módja annak, hogy felhívd magadra egy macska figyelmét

Nem sok kell ahhoz, hogy te is a birtokában legyél ennek a szupererőnek. Mindenképpen megéri tovább olvasni!

Egy közelmúltban elkészült tanulmány arra kereste a választ, mely technikával tudjuk a leghatékonyabb módon felhívni egy macska figyelmét. Nem tagadjuk, minket is meglepett, mivel aratták a legnagyobb sikert.

Az új kutatás merész dologra vállalkozott

A háziasítás, vagy a macskák esetében helyesebben inkább a háziasodás egyik hozadéka, hogy ezek az állatok általában már több időt töltenek az emberek, mint fajtársaik társaságában. Ez egy speciális kapcsolat kialakulásához vezet. Mind a két fél igyekszik olyan jelzéseket kifejleszteni, amelyeket a másik idővel megért majd.

Az köztudott, hogy a kutyák a mimikánkat, a testbeszédünket, a hanghordozásunkat és az általunk kiejtett szavakat is megfigyelik annak érdekében, hogy értelmezni tudják a hangulatainkat és a kéréseinket. De mi a helyzet a macskákkal? Azt tudjuk, hogy ők is folyamatosan megfigyelnek minket azért, hogy a kettőnk között létrejövő kommunikáció mind simábban és simábban menjen. Az Animals folyóiratban megjelent kutatás kész volt próbára tenni a macskák érzékenységét az emberi jelzésekre. Megvizsgálta, hogy a vizuális vagy az audiovizuális jelek fontosabbak-e, amikor megpróbálunk velük kapcsolatba lépni.

A kísérletben 18 házi macska (8 nőstény, 10 kandúr) vett részt. Ők mind olyan állatok, akik legalább három éve dolgoztak már akkor macskakávézókban. A tesztek során négy különböző megközelítést próbáltak ki a figyelmük felkeltésére. Alkalmaztak csak vizuális jelzések, csak hangjelzéseket, mindkettőt, vagy egyiket sem. (Utóbbi volt a kontrollcsoport.)

Így érdemes felhívni egy macska figyelmét

A kutatócsoportnak messze nem ez volt az első alkalma, hogy macskákkal dolgozott, így volt némi elképzelésük azt illetően, milyen eredményre számíthatnak. „Tudva, hogy a macskák sajátos vokalizációt fejlesztettek ki az emberekkel való interakciókhoz, azt feltételeztük, hogy szívesebben közelítenének meg egy vokális kommunikációt folytató embert, mint egy vizuális kommunikációt demonstrálót” – magyarázták.

A macskák azonban máshogy gondolták. A különböző kísérleti körülmények eredményei azt mutatták, hogy lényegesen gyorsabban reagáltak a vizuális és a bimodális (vizuális és vokális) kommunikációra, mint pusztán a hangjelzésekre. Érdekes módon arra is fény derült, hogy ha egy macska jelenlétének vagy mondanivalójának tudomásul vételét elmulasztjuk, az nagy mértékű stresszt generálhat az állatban. Ezt abból szűrték le, hogy a kontrollcsoportban lévő macskáknál figyelték meg a legintenzívebben a farokcsóválást, a lengetést. Erről pedig ugye tudjuk, hogy nem jó jel egy cirmosnál.

„Összességében eredményeink azt sugallják, hogy a macskák jelentős mértékben előnyben részesítik a vizuális és bimodális jeleket, amelyeket nem ismerős emberek küldenek, a csak vokális jelekkel szemben. Eredményeink további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a macskákban kialakulnak az emberrel kompatibilis társas-kognitív készségek, amelyek elősegítik alkalmazkodásukat az ember által irányított környezethez” – vonták le a következtetést a szerzők.