Az új kutatások szerint a macskák képesek fluoreszkálni

Az elmúlt néhány évben ultraibolya fény alatti fluoreszcenciáról számoltak be a kutatások madarak, hüllők, rovarok és halak körében is. Az emlősök között ennek a jellemzőnek a gyakoriságáról sok információnak nem voltunk a birtokában, egészen mostanáig.

A Western Australian Museum és a Curtin University által készített kutatás szerint az emlősök fluoreszcenciája rendkívül gyakori. Lássuk hát, hogy mit jelenthet számunkra a tudomány jelenlegi állása szerint egy fluoreszkáló macska.

Az állatok körében a fluoreszcencia gyakoribb, mint hinnénk

A kutatók 125 – tartósított és fagyasztott – emlősfajt tanulmányoztak, amelyeket a múzeumi gyűjteményben tartottak. Az eredmények alapján jól láthatóvá vált, hogy a vizsgált emlősök mind különböző mértékben fluoreszkálnak. Vizsgáltak házi macska mellett jegesmedvét, denevért, vombatot, leopárdot és erszényes ördögöt is a teljesség igénye nélkül. A fluoreszkáló vegyületeket a csontokban, a fogakban, a karmokban, a szőrmében és a bőrben is megtalálták. A megfigyelt fluoreszkáló színek közé tartozik a vörös, a sárga, a zöld, a rózsaszín és a kék is.

A fluoreszcencia akkor jön létre, amikor egy emlős felszínén lévő vegyi anyag – például fehérje vagy karotinoid – elnyeli a fényt, mielőtt hosszabb és alacsonyabb energiájú hullámhosszon bocsátaná ki azt. A leginkább fluoreszkáló állatok teljesen fehérek vagy világosabb szőrűek voltak. A 125 vizsgált fajból 107 volt ilyen, ami körülbelül 86%-os arányt jelent. A fluoreszcenciát ebből következően jobban elfedte a melanin a sötétebb szőrű emlősöknél. Csak egy vizsgált emlősnek, a trópusi delfinnek nincs külső fluoreszcenciája, egyedül az állat fogai világítottak az ultraibolya fény alatt.

„A fluoreszcencia a leggyakoribb és legintenzívebb az éjszakai fajok esetében volt, valamint a szárazföldi, az ásáshoz alkalmazkodott fán élő fajok körében.” – mondta Kenny Travouillon, a tanulmány vezetője. A kutatókat rendkívüli módon érdekli, hogy ha ilyen gyakori tulajdonság ez a Földön élő állatok körében, akkor van-e bármilyen biológiai funkciója a jelenségnek vagy egyszerűen csak arról van-e szó, hogy ilyen a kémiája a kültakarójuknak.

Mit jelent, ha a macska fluoreszkáló állat?

Bevalljuk őszintén, hogy amikor először olvastunk a tanulmányról, kissé szkeptikusan álltunk a témához. Lelki szemeink előtt felsejlett egy feneketlen gödör, amibe fehér köpenyes tudósok pénzt dobálnak. Nem tagadjuk, ez a kép még most is fel-felvillan előttünk, azonban jobban beleásva magunkat az anyagba kiderült egy érdekes dolog, ami kedvenceink szempontjából is jelentős felfedezés.

Az eredmények alapján ugyanis arra következtethetünk, hogy az éjszakai és a krepuszkuláris állatok esetében a bundán és a test többi részén lévő világos területek, főleg egy holdfényes, jobban bevilágított éjszakán kommunikációs eszközként is működhetnek. Ez azt jelentheti, hogy a vizuális jelátvitel ezeknél a fajoknál, ideértve a macskákat is, sokkal fontosabb, mint azt eddig hittük. Tehát nem feltétlenül csak feromonokkal kommunikálnak, hanem ezekkel an külső jellemzőkkel is.

Ez a kutatás talán egy kicsivel közelebb vitt bennünket ahhoz, hogy a több ezer éve mellettünk élő, titokzatos macskákat jobban megismerjük. A vizsgálatokat szeretnék tovább folytatni; az újabb tesztekben a mintás bundával rendelkező emlősökre fókuszálnának, így remélve, hogy többet megtudnak a fluoreszcencia lehetséges kommunikációs mechanizmusáról. Mi pedig csak reméljük, hogy ennek valóban lesz értelme!