Hammer az egyik legismertebb terápiás macska a világon: több ezer kilométert repült, hogy otthonra találjon

A kutyák terápiás hatása napjainkra már mondhatni közismert, azonban sokak nem tudják, hogy a macskák hatása legalább oly jelentős ezen a téren, mint az ebeké. Ennek tökéletes bizonyítéka az amerikai katonai csapatok iraki bázisán tartózkodó terápiás macska, Hammer története, aki a katonák bevallása szerint hatalmas segítségnek bizonyult a bázison, hiszen ha akár csak pillanatokra is, de elterelte az átélt borzalmakról a figyelmet.

Hammer egy cirmos cica volt, aki az amerikai hadsereg bázisán született a 4. gyalogsági hadosztály 8. gyalogezredének 1. zászlóaljánál. Volt két testvére, de ők elszöktek, és soha többé nem látták őket, míg Hammer a katonákkal maradt. Viszonylag rövid időn belül felcsapott a bázison egerésznek, ugyanis a kártevők igencsak elszaporodtak, azonban a macska mindent megtett annak érdekében, hogy a katonák ebből a lehető legkevesebbet vegyék észre. Azonban idővel teljesen más területen is kipróbálta magát, hiszen a katonákhoz való végtelen kedvessége és ragaszkodása folytán terápiás macskává vált.

Bousfield törzsőrmester és Hammer története

Miután a bázison tartózkodó katonák befogadták a cicát, sokuknak egészen különleges kapcsolata alakult ki az állattal. Mégis talán a legkülönlegesebb és legerősebb kapcsolódás Bousfield és Hammer között bontakozott ki. A törzsőrmester több ízben is úgy nyilatkozott az állatról, hogy számára szinte olyan volt, mint egy terapeuta. A legkomolyabb bevetések után is, mikor visszaértek, a macska ott várta őket az ajtóban. Ezek pedig mindig olyan pillanatok voltak, melyek elterelték a figyelmüket a háborúról, és egy teljesen új kontextusba helyezték a történteket. Valójában ilyenkor tapasztalták meg azt, hogy az életnek csodálatosan szép oldala is van, amit mindennap megpróbál becsempészni az életükbe a cica.

Hammer befogadása

Az iraki háború 2003 márciusában kezdődött, azonban nem sokkal 2004 áprilisa előtt Hammer egységének vissza kellett volna térnie az amerikai bázisukra. Ám Bousfield, aki időközben nagyon megszerette az állatot, elhatározta, hogy magával viszi a macskát az Egyesült Államokba. Azonban ehhez engedélyt kellett kérnie az amerikai Alley Cat Allies-től. Egy hosszú és egyben rendkívül megható levelet írt, melyben azt ecsetelte, hogy mennyire fontos lenne számára, ha magával vihetné ezt az állatot, hiszen nemcsak neki, hanem társainak is nagyon sokat jelentett a cica támogatása. Amikor az ACA megkapta e levelet, örömmel eleget tett a katona kérésének, és arra hivatkozva, hogy a levél mennyire meghatotta őket, engedélyezték a macska államokba való beszállítását.

Az alábbi képen több másik veterán macskával látható Hammer. 

Így az ACA közzétette a történetet a weboldalán, és adománygyűjtést szervezett a macska Amerikába való szállítására. Illetve összefogtak egy Military Mascots nevű non-profit szervezettel, ami egyébként az iraki kutyák Amerikába szállításával foglalkozott. Ezentúl együttműködtek egy kuvaiti állatkórházzal is, és megszervezték a nemzetközi repülést, miután egy állatorvos meggyőződött arról, hogy Hammer egészséges és ivartalanított.

Hammer otthonra találása

Bousfield 2004 áprilisában tért haza Amerika földjére, Hammer pedig körülbelül egy héttel később érkezett meg. Egy ACA önkéntes fogadta őket a San Franciscó-i repülőtéren, ahonnan egy belföldi járattal utaztak tovább Denverbe. Bousfield lánya, a 15 éves Tiffany és kollégája, Robert Scott őrmester a denveri repülőtéren várta őket, amikor megérkeztek. Hammer és Bousfield barátsága a háború nehéz körülményei között szövődött, így nagyon szoros kötelék volt kettejük között. Bousfield magához fogadta a macskát, aki teljesen beilleszkedett az új és szerető otthonába. Ez a történet pedig hűen bizonyítja azt, hogy egy macska és egy ember őszinte barátságának még több ezer kilométer sem lehet akadálya.

A terápiás macskák hatásai

Az, hogy az állatoknak rendkívüli terápiás hatása van az emberekre, tudományosan bizonyított tény. A katonáknak pedig erre kiváltképpen szükségük van, mind akkor, mikor harcolnak, mind az azt követő poszttraumás tünetek jelentkezésének esetében. Ugyanis előfordul, hogy évekkel később jön ki az egyénen mindaz a stressz, amit átélt. Ezekben az esetekben pedig egy terápiás állat segítsége nagyon sokat tud adni. Ezek az állatok sokszor a legnagyobb magányban jelentenek társat, ami felülírhatatlanul nagy segítség. Sőt képesek egy kopár bázison is megadni annak az érzetét, hogy valaki hazavárja a katonát, így értelmet adva számára a legnagyobb reménytelenségben is.