Miért nem tud üvölteni egy házi macska?
2024. augusztus 4 - Képek: Getty Images Hungary
2024. augusztus 4 - Képek: Getty Images Hungary
A házi macskák úgy uralhatják a kanapét, akár az oroszlánok a szavannát, a méretük mellett azonban van egy másik jelentős különbség is közöttük: a hangképzésük. Míg a legtöbb nagymacska, mint például az oroszlánok és a tigrisek képesek hangosan üvölteni, hogy például tudassák minden lélekkel, ha az ő területükre tévedtek, addig a házi macskák akkor adják ki a legijesztőbb hangot, amikor az éjszaka középén az ágy alatt szeretnék felöklendezni a szőrgolyót.
Cikkünkből megtudhatod, miért nem képesek a házi macskák üvölteni.
Ezen képességük hiánya a hangszalagjuk és torkuk fiziológiájával függ össze. Mivel a dorombolás és az üvöltés különböző módon jön létre, ezek a hangok kölcsönösen kizárják egymást. Amelyik macskaféle tud üvölteni, az nem tud dorombolni, amelyik pedig tud dorombolni, az nem tud üvölteni. A dorombolás egy olyan egyedülálló hang, amit csak akkor tekintünk valódi dorombolásnak, amikor a hang a macska be- és kilégzésekor is képződik. A dorombolni tudó macskafélék közé tartozik például a házi macska, a hiúzfélék, az ocelot, a puma és a gepárd is.
„Az üvöltés sokkal ritkább a macskák között; a nagymacskák egy sajátos leszármazási vonalában fejlődött ki” – magyarázta John Wible, a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum emlős kurátora a Live Science-nek. Ezek a macskák alkotják a Panthera nemet, amelybe az oroszlánok, a tigrisek, a jaguárok, a leopárdok és a hópárducok tartoznak. Egy kivétel azonban köztük is akad: a hópárduc talán elveszítette az üvöltési képességét Wible és a Journal of Anatomy című folyóiratban megjelent tanulmány szerint.
Ahogyan az emberek esetében, úgy a macskák által kiadott hangok is a hangszalagoktól, a gégéből származnak. A különbség a doromboló és üvöltő macskák között itt kezdődik. Az üvöltések a torokban lévő hajlékony csontokból, a hyoid csontokból származnak. Az emlősök hangszalagjai a torokban találhatók, ahol az áthaladó levegő azokat megrezgetve hangokat hoz létre. A nyelvcsont (hyoid) és a hangszalagok a gége két alapvető részei, amelyek a macskák hangképzését is biztosítják.
„Minden emlősnek vannak a nyaki részében csontjai, közel az alsó állkapocshoz, amelyek a hyoid apparatus részei. Ezek a csontok kapcsolatban állnak a koponya alapjával közvetlenül vagy szalagok révén.” Az egyik jelentős különbség az üvöltő és doromboló fajok között a nyelvcsontban rejlik.
„Az üvöltőknél a hyoid apparatus egyik pár csontjának, az úgynevezett epihyoidnak, egyedi elrendezése van. Csont helyett az epihyoid egy meghosszabbított, rugalmas szalag” – magyarázza Wible. A rugalmas porc lehetővé teszi az állatok számára, hogy leengedjék a hangszalagot a torokban, ezzel mélyebb hangot előállítva.
Az állatorvosi anatómiában a hyoid apparatus kifejezés a nyelv csontjaira – egy pár stylohyoidea, egy pár thyrohyoidea és a páratlan basihyoideum – és a kapcsolódó, felső guláris kötőszövetekre vonatkozik. Az embereknél az egyetlen nyelvcsont a hyoid apparatus megfelelője.
Egy másik jelentős különbség az üvöltő és doromboló macskák között magában a hangszalagban rejlik, és alapvető a dorombolás szempontjából. A dorombolást a hangszalagban lévő vocalis izom rendkívül gyors rángása okozza. Az üvöltő macskáknak hosszabb, nehezebb, rugalmasabb, húsosabb, zsírosabb rétegeik vannak a hangszalagjaikban. Ez a szövet erős és rugalmas, lehetővé téve ezeknek a nagymacskáknak, hogy alacsony hangon megszólaló üvöltést hozzanak létre. A PLOS One folyóiratban 2011-ben megjelent kutatás szerint ez akadályozza őket abban, hogy doromboljanak.
Bármi is volt a dorombolás evolúciós előnye – ugyanis lennie kellett, hogy ennyi év után is megmaradjon a macskaféléknél – a tudósok egyelőre nem tudják biztosan, hogy mi lehetett az. Az elméletek között szerepel a javaslat, miszerint a dorombolás gyógyító vagy nyugtató hatású mechanizmus. De az is lehet, hogy segíthet elfedni a kiscicák nyávogását a ragadozók elől.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek