Az Iriomote-szigeti macska tragikus története: ezért él belőle ilyen kevés egyed

Az Iriomote-szigeti macska Japán egyetlen aprócska szigetén él – nem fogod kitalálni – az Iriomote-szigeten. Az őshonos cicát a helyiek gyakran Yamapikaryának vagy Yamamayának nevezik. Sajnos számuk rohamosan csökken. A jelenlegi becslések alapján jó, ha 100 példány él még.

1965-ben fedeztek fel őket először, és akkor még úgy gondolták, hogy egy új fajról van szó. A részletes kutatás során azonban kiderült, hogy tulajdonképpen a Prionailurus nemzetség és a Felidae család tagjai. A házimacska és a leopárdmacska mellett az egyetlen macskaféle, amely Japánban él. Ez is elég különlegesnek tűnik, de számos más meglepetést tartogatnak ezek a nem mindennapi cicusok.

„Az, ami a hegyeken ragyog”

Mérete nem nagyobb egy házimacskánál. Körülbelül 3-5 kg-ot nyom és 50-60 cm hosszú. Bundája extravagáns, remekül mixeli a mintákat: pöttyök és csíkok is megjelennek rajta.

Japán neve a Yamapikaryaa, ami nagyjából annyit jelent, hogy: az, ami a hegyeken ragyog. Ennek oka valószínűleg az a két reflektív, gyönyörű szempár, amire ha rátűz a fény, megcsillan. Másik neve a Yamamayaa, ami pedig „macska a hegyen”-t jelent. Be kell vallanunk, az előző sokkal fantáziadúsabb.

Ami a legtöbb macskának ellenség, nekik meg se kottyan

Az Iriomote-szigeten őslakosok, ami egy Japán 14 125 szigete közül. Egészen pontosan az Okinava prefektúrában található és jól ismert hegyvidéki tájairól. A szigete szubtrópusi élőhelyet biztosít ezeknek a cicáknak buja erdeivel és kiterjedt vízi utaival. Éjszakai állatok, így rejtőzködő természetüknek köszönhetően nagyon nehéz tanulmányozni az életstílusukat.

Azt azonban már tudjuk, hogy rendkívül ügyesen másznak fára és még úszni is tudnak. De ha a ugrási képességeiket vesszük, lemaradnak más macskafajoktól. Néhány ritka alkalommal megfigyelték azt is, ahogyan a sziget homokos strandjait élvezik.

Sokáig nem hittek a létezésében

1962-ben ejtették fogságba az első példányt a Rjúkjú-szigeteki Egyetem munkatársai, hogy tanulmányozhassák a fajt. Egészen addig azonban nem voltak benne egészen biztosak, hogy létezik ez a különleges macska. Azt gyanították, hogy a helyiek csak kóborló házimacskákat látnak a hegyekben.

Hamar kiderült, hogy nem mendemondáról van szó, ám a kutatók a szomorú valósággal is szembesültek. Akkoriban még olyan sok volt ebből a fajból, hogy a helyiek leves alapanyagként használták őket.

Külsejük zavart kelt

Persze nem azért, mert olyan csúnyák. A felfedezésük idején a tudósok zavartan meredtek egymásra, mert ugyan méretük nagyon hasonló a házimacskáéhoz, külső jegyeik nem is lehetnének eltérőbbek. Így nagyon korán füstbe ment az elképzelésük, miszerint ezeknek a cicáknak az őseik valaha hajókkal érkeztek volna a szigetre, és azokból az állatokból fejlődtek volna ki. Farkuk és lábaik sokkal rövidebbek, fülük lekerekített, mancsaik testükhöz képest nagyok.

A DNS-elemzések alapján jelenleg úgy gondolják, hogy az Iriomote-szigeti macska körülbelül 200 000 évvel ezelőtt fejlődött ki a leopárdmacskából.

A popsi-kérdés

Az Iriomote-szigeti macskáknak is vannak anális, vagy más néven bűzmirigyeik, amelyek a területük megjelölésében használatosak. Más macskafajokkal szemben azonban ezek a mirigyek nem a végbélnyílásukon belül, hanem kívül helyezkednek el.

Gourmet cicák

Mivel egy kis szigeten élnek, ahol az embereken és a kutyákon kívül más ragadozó és veszély nem fenyeget őket, nem kénytelenek korlátozni az étrendjüket. Az étkezési szokásaik az évszaktól függően változnak. A tavasz és a nyár folyamán békák és gyíkok alkotják menüjük nagy részét, míg ősszel és télen inkább denevérekre és tücskökre vadásznak. De nem vetik meg a rágcsálókat és a madarakat sem, sőt mivel szeretik a vizet és jó halászok is, sok halat és rákot is esznek.