A rátermett istállómacskák viszontagságokkal teli élete

Vagy hívhatnánk őket úgy is, mint a macskavilág fenegyerekei. Ezek a félvad házi macskák megdöbbentő körülmények között bizonyították, hogy micsoda erejük és karizmájuk van. Védték a portát a betolakodóktól, és közben még arra is volt idejük, hogy magukhoz édesgessék a tanya jószágait.

Így alakultak ki az istállómacskák, ezek a kemény, vagány, megalkuvást nem ismerő bajszosok.

Mik azok az istállómacskák?

Más néven a tanyasi macskák olyan vad vagy félvad házi macskák eredetileg, akik a gazdaság területén élnek. A melléképületekben, sok esetben más állattal együtt alszanak, nagyrészt maguk gondoskodtak a saját élelmezésükről, de persze a gazda is rásegít egy keveset általában. (Hogy ez mitől függ, arra is kitérünk a következőkben.) Az istállómacskák vadásznak a rágcsálókra és megvédik az állatokat, a terményt és a felszerelést is a kisebb testű ragadozóktól, mint például a nyesttől vagy a nyuszttól.

Egy tanya területén több ilyen macska is teljesít szolgálatot általában. Ezek kolóniát képeznek, amivel szintén biztosítják a saját védelmüket. A szaporulat természetes módon jön létre, ami lehetővé teszi, hogy ez az egyedi életforma beépüljön a DNS-ükbe. Még ma is sok gazdaságban tartják őket, ugyanis tagadhatatlan, hogy hatékonyabbak bármely rágcsálóirtó technikánál.

Kialakulásukat tekintve előfordult, hogy házhoz elszegődött elvadult vagy kóbor macskákból lesz istállómacska, de az is megtörténhet, hogy a gazda tudatosan telepít macskákat a gazdaságába. Sőt, ma már olyan szervezetek is léteznek, mint például a Barn Buddy, akik rehabilitált és ivartalanított, mentett, vad és félvad macskákat helyeznek ki tanyákra. De van már sok menhelynek Dolgozó Macska programja is, ahol az állat mentalitása és mentési körülményei alapján úgy ítélik meg, hogy ideálisabb helye lehet ott, ahol munkája is van, nem „csak” kedvenc. Ilyen Pawdre is, aki egy raktárhelyiségeket bérbe adó cég telephelyén egerész.

Ugyan az istállómacskák az esetek jelentős többségében egyszerű házi macskák, a skót lógófülű, a cornish rex, az amerikai drótszőrű, a LaPerm fajta őse is istállómacska volt.

Az istállómacskák helyzete a modern világban

A tanyasi macskák még ma is különböző körülmények között élnek, ami a gazda hozzáállásától függ. Vannak olyan kolóniák vagy egyedek, akik teljesen elvadult állapotban élnek a gazdaságban minimális emberi kontakttal és állatorvosi ellátás nélkül. Ezek a macskák a megszerzett prédákból tartják fenn magukat, a gazdától csak minimális mennyiségben, vagy egyáltalán nem kapnak enni. Közöttük az állatorvosi ellátás hiányában gyakran jelennek meg paraziták és fertőző betegségek is.

Vannak olyan cicák, akik teljes munkaidejüket kint töltik a farm területén, ott is alszanak; az állatok között vagy a melléképületekben. Ők rendszeresen kapnak enni, készhez vannak szoktatva, és állatorvosi ellátásban is részesülnek. Az utolsó csoportot azok a macskák képviselik, akik alapvetőn bent alszanak és bent is töltenek el időt, de szabad kijárásuk van a tanya területére és ugyanúgy kordában tartják a rágcsálópopulációkat.

Az igaz mind a három csoportra, hogy veszélyes életmódot folytatnak. Nemcsak a betegségekre lehetnek így fogékonyabbak, de a ragadozók támadásaira is. Könnyen elüthetik őket különböző járművek, ráadásul gyakran előfordul, hogy már eleve megmérgezett patkányt vagy egeret esznek, ami sajnos az ő életüket is elveszi.

A gazdák álláspontja

A gazdák általában két szélsőséges álláspontot képviselnek azt illetően, hogy adjanak-e a tanyasi macskának enni vagy sem. Az egyik tábor úgy gondolkodik, hogy az éhes egerész nem boldog egerész, így megtámogatja eledellel vagy maradékkal a cicák megélhetését. Ezzel bátorítja is őket arra, hogy maradjanak, és dolgozzanak a farmon.

Más gazdák úgy gondolják, hogy dolgozzanak meg a napi betevőjükért, ugyanis még mindig tartja magát az hibás elgondolás, hogy a jóllakott egerész nem fog egerészni. Ráadásul, ha nem találnak maguknak ezek a macskák elég rágcsálót, szedik a sátorfájukat és más vadászterület után néznek.

Az istállómacskák kolóniáinak jellemzői

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a macskák nem függenek különösebben az embertől, mint az, hogy a főleg nőstényekből álló istállómacska kolóniák ha elég nagyok, emberi beavatkozás nélkül is önfenntartók. (Kandúrok is élhetnek istállómacska státuszban, de alapvetően az ő területük nagyobb és jellemzőbb rájuk a kószálás is.) Ennek következtében ezek a kolóniák gyakran beltenyésztettek a zárt populáció miatt. A felelős állatartók ezt azzal kerülik el, hogy befogják ezeket az állatok és ivartalanítják őket, majd visszaengedik őket eredeti helyükre.

Ha az életkörülményeid megkövetelik egy, két, vagy akár több hivatásos egerész alkalmazását, néhány dolgot mindenképpen tarts észben. Ezek állatok, érző lények, akiknek szükségük van a megfelelő ellátásra ahhoz, hogy az életminőségük elérje a megfelelő szintet. Mindig adasd be nekik az oltásokat és a féreghajtó készítményeket, és gondoskodj az ivartalanításról és a chipezésről, valamint a rendszeres orvosi vizitekről is. Biztosíts számukra élelmet és friss vizet, és persze egy szigetelt, fedett helyet, ahová elhúzódhatnak ragadozók vagy a hideg elől.