A legádázabb vadászok: ezért tekintik prédának a jaguárok a kajmánokat (videó)

A jaguárok valami olyasmit csinálnak, amit egyetlen más nagymacska sem. Az áldozatukat nem a nyakuknál, a legsérülékenyebb pontjuknál harapják át, hanem a koponyájukat roppantják szét. Amit ráadásul erőlködésmentesen tehetnek meg, ugyanis a nagymacskák között az ő harapási erejük a legnagyobb. Egy átlagos, 100 kilogrammos jaguár zápfogaival 6922 newton erőt képes kifejteni. A világon a legnagyobb harapási erővel rendelkező szárazföldi állat a krokodil a maga 16 460 newtonjával. És még ez sem rettenti el attól a foltos macskát, hogy a fajtáját levadássza!

A jaguárok az 50-60 kg-os kajmánokat is úgy rántják ki a vízből a fogukkal, mintha csak tollpihét halásznának ki egy pocsolyából. Mi több, még a fára is képesek felcipelni a zsákmányt annak érdekében, hogy megvédjék azt más ragadozóktól. Nem véletlenül mondják, hogy olyanok, mint a leopárdok szteroidon. Tehetséges mászók, rendkívül jó úszók és a futás sem esik nehezükre. Akár 80 kilométer/órával is haladhatnak, ami nem is olyan rossz; még a gepárd 128 kilométer/órás sebessége mellett sem, akinek ráadásul testi adottságai is a gyorsaságát támogatják. Lássuk, hogy miért vadásznak a jaguárok előszeretettel kajmánokra.

Miért vadásznak a jaguárok kajmánokra?

Furcsának tűnhet, hogy a jaguárok ilyen gyakran vadásznak egy nagy és veszélyes prédára, különösen a Pantanalban, Dél-Amerika legnagyobb mocsaras területén. Azonban a magyarázat valójában nagyon egyszerű: nagy számuk miatt kényelmes zsákmányforrást jelentenek ezeknek a vad macskáknak. A bőségük még azt is felülírja, hogy tagadhatatlanul veszélyesebb áldozatok, mint más hüllők vagy emlősök. Ám ez nem minden!

Azt azonban fontos megjegyezni, hogy még ha egyes zsákmányfajok nagy mennyiségben is az adott ragadozó rendelkezésére állnak, az nem jelenti azt, hogy le is vadásszák. Például egy oroszlán valószínűtlenül ejtene el egy kifejlett zsiráfot Afrika füves pusztáin. (Bár nyilván erre is volt már példa.) Azonban ezek a macskák különösen jól alkalmazkodtak a krokodilok családjába tartozó fajok levadászásához.

Hogyan ejtik el a jaguárok a kajmánokat?

Ezek a rozettás nagymacskák kiváló úszók, aminek nagy hasznát veszik ebben a szezonálisan elárasztott ökoszisztémában. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen félvízi életmódot élnek. Emellett van egy másik nagy előnyük is: kiválóan alkalmazkodtak a neotrópusi hüllők elejtéséhez. A kajmánok mellett nagyobb krokodilféléket is levadásznak, valamint a teknősöknek és még az anakondáknak, óriáskígyóknak sem kegyelmeznek.

Nem olyan olajozott a küzdelem, mint amit majd a következő felvételen láthatsz, ám a videót készítő túravezető is elmondja, hogy soha életében nem volt még ilyen harcnak a szemtanúja. 

Az utolsó jégkorszak vége után jelentős csökkenés következett be a hatalmas méretű állatok számában, amelyek egykor a trópusi amerikai szavannákon barangoltak. (Ilyenek voltak például az óriáslajhárok, a medve méretű kapibarák vagy a ló nagyságú tapírok – mellőzve minden tudományosságot a leírásukat tekintve.) Ennek eredményeként a jaguároknak – amelyek mérete jelentősen csökkent azóta – más bőséges táplálékforrás után kellett nézniük. Itt jöttek képbe ezek a páncélos hüllők, amelyeket az evolúció során kialakult rendkívül erős állkapcsukkal el is tudtak ejteni.

Amikor egy ilyen vastag páncélú veszélyes állatra vadásznak, a precizitás és az erő kulcsfontosságú. Egy ugrással kell az áldozaton teremniük, majd azt lehetőleg egyetlen, a koponya hátsó részét megcélzó harapással kell ártalmatlanná tenniük, hogy így megsértsék az agyat, ezzel lebénítva az idegrendszert. Ezt a technikát alkalmazva minimalizálják annak az esélyét, hogy az esetleges hátralévő küzdelem során megsérüljenek.

Ezen a felvételen látható, ahogy mindenféle fröcskölés nélkül deríti fel a jaguár az elárasztott területet, és az úszás közben is hangtalan, nem csapkodja a vizet. Ahogy megtámadta a kajmánt, az azonnal el is engedte magát. Innen tudhatjuk, hogy a harapás lebénította az idegrendszert.

Mi ennek a viselkedésnek az ökológiai szerepe?

Mint minden ragadozó-zsákmány kapcsolat, a jaguárok kajmánokra való vadászata is számos hatást gyakorol az ökoszisztéma egyensúlyára, amelyekben a fajok élnek. Biztosan nem ér meglepetésként, ha azt mondjuk, hogy ezek a nagymacskák előszeretettel választanak ki gyengébb, betegebb egyedeket. Ez az eljárás biztosítja, hogy a kajmánpopulációk egészségesebbek legyenek, és kevésbé legyenek kitéve az állományuk csökkenése jelentette veszélynek.

A kajmánok vadászata emellett szabályozza az általuk fogyasztott táplálék mennyiségét is. A felnőtt hímek például kannibál módjára megehetik a fiatalabb egyedeket a száraz évszak végére az erőforrások hiánya miatt. Ráadásul nagy mennyiségben esznek halat is, így ezzel a gyakorlattal a halpopulációk számára is biztosítható, hogy virágozzanak. Ebből is látszik, hogy a jaguárok csúcsragadozóként betöltött szerepükkel közvetlenül és közvetve is segítik az ökoszisztémák szabályozását.