5 érdekesség a japán csonkafarkúról: eredetéről számos legenda kering

A japán csonkafarkú nem egy új macskafajta, Japánban már évszázadok óta járja az utcákat és szerves részévé vált az ottani kultúrának.

Nem sok fajta rendelkezik ilyen különleges, csonka farokkal, ám a japán csonkafarkú egyike ezeknek, sőt, akár azt is lehetne mondani, hogy az egyik legelső ilyen macskafajtának tekinthető. Különleges kinézetét egy recesszív génnek köszönheti, ami miatt a csigolyák összeforrnak vagy csökken a számuk. Így egy kifejezetten aranyos, nyuszifarokszerű farkincája lesz, tulajdonképpen következmények nélkül, ugyanis az ő esetében ez az elváltozás nem jár gerinc-vagy csontrendellenességekkel. Mondhatni, kifejezetten szerencsés fajta, akiről többet is megtudhatsz az alábbi érdekességeken keresztül.

1) Hello Kitty inspirációja

Hello Kitty karakteréről az utóbbi időben már többször is esett szó, ám azt lehet, hogy nem említettük, hogy melyik macskafajtáról mintázták. A fehér, cuki cica egy japán csonkafarkú macska antropomorfizált alakja.

2) A japán csonkafarkú érdekes genetikája

Egy nagyszabású, több mint 10 éves kutatásban 22 fajta DNS-ét vizsgálták, hogy többet megtudjanak a macskák eredetéről. A vizsgálatok során számos érdekesség derült ki kedvenc bajszosainkról, és több elképzelést is bizonyítottak a kapott adatok. Ám az egyik, jelen téma szempontjából érdekes felfedezésük a japán csonkafarkú eredetét kérdőjelezte meg. Ugyanis azt találták, genetikájukban nem hasonlítottak más japán macskákra. Ebből két következtetést vontak le:

vagy nem Japánból származik, vagy annyi nyugati befolyás érte őket, hogy elvesztették eredeti genetikai jelüket

– nyilatkozta Leslie A. Lyons a The Washington Post-nak

3) Az egyik leggyakoribb macska volt Japánban

Az előzőekben tárgyalt tulajdonságot többen azzal magyarázzák, hogy a japán csonkafarkú egy másik ázsiai országban, például Kínában vagy Koreában alakult ki, és amikor a buddhista szerzetesek Japánba érkeztek, magukkal vitték ezeket a különleges kinézetű cicákat.

Ebből az elképzelésből következik az is, hogy hogyan terjedtek el az országban. Egy gyakori elgondolás arra alapszik, hogy a 17. században rágcsálók veszélyeztették Japán selyemhernyó-állományát, ezért a vezetők megparancsolták, hogy minden macskát engedjenek el a lakosok, ezzel elintézve a rágcsálóproblémájukat. Így keveredtek el a csonkafarkú egyedek a többiekkel, és így vált az egyik leggyakoribb utcai macskává az országban.

4) Európában feltehetően a 18. század körül ismerték meg először a fajtát

Annak ellenére, hogy nem tudunk sok mindent biztosra a japán csonkafarkú származásával kapcsolatban, az tagadhatatlan, hogy egy régi, több száz éves macskafajtáról van szó. Ennek ellenére az egyik legkorábbi említés a fajtáról Engelbert Kaempfer tollából származik. Ő egy német doktor volt, akinek könyvét Kaempfer’s Japan címmel publikálták Londonban 1701-ben ( vagy 1702-ben). Munkájában a következőket írta:

Csak egy macskafajta van, amelyet tartanak. Ennek a macskának nagy sárga, fekete és fehér pacák vannak a szőrén, és rövid farka olyan, mintha meg lett volna hajlítva és eltörve.

5) Szerencsehozó macskák

Mindenki ismeri a kedves kinézetű, integető cica-szobrokat. A „maneki-neko” állítólag szerencsét hoz, ahogyan a fajta is, amiről mintázták. Ez a fajta pedig japán csonkafarkú.