Kit tekint a macska gazdájának? Tényleg úgy gondolnak ránk, mint egy szülőre?
2022. november 1 - Képek: Getty Images Hungary
2022. november 1 - Képek: Getty Images Hungary
Ha egy macskára gondolunk, valószínűleg nem egy társaságkedvelő, mindig mókára kész, extrovertált állat képe dereng fel lelki szemeink előtt. A kutyák kezdeményező természetével szembeállítva, akik szeretnek a középpontban lenni, követni a gazdit és lesni annak kívánságait, még erőteljesebb a kontraszt. A macskákat független és nem együttműködő lényeknek tekintik. Az állatok viselkedéséről szóló beszámolók gyakran magányos ragadozóként jellemzik, amelyek inkább csak tolerálják más állatok és az emberek jelenlétét. Az újabb kutatásoknak köszönhetően azonban ezek a sztereotip hiedelmek egyre inkább kezdenek eloszlani. Sőt, már azt is kezdik sejteni, hogyan gondolkodnak rólunk! Szerinted kit tekint a macska gazdájának? Utánajártunk!
Ha éltél együtt egy cicával, akkor tudod, hogy a macskák az otthonodat a saját otthonuknak tekintik. Azt csinálnak, amit csak akarnak, és úgy, ahogyan akarják. A magyarázat erre sokkal cukibb, mint azt sejteni lehetett.
A macskáink egyenrangú félként kezelnek minket. A legújabb tanulmányok szerint a kutyák másképp viselkednek az ember körül, mint a többi eb körül, ez pedig egyértelműen azt jelzi, hogy a kutyák másnak tekintik az embert, mint önmagukat. A cicák azonban ugyanúgy bánnak az emberekkel, mint más macskákkal.
John Bradshaw, a Cat Sense szerzője és a Bristoli Egyetem macskaviselkedés-szakértője kifejtette: „Nyilván tudják, hogy nagyobbak vagyunk náluk, de úgy tűnik, ettől függetlenül sem igazán alakították át szociális viselkedésüket. A macskák pontosan azt teszik egymással, amit velünk is. Felkunkorítják a farkukat a levegőbe, dagasztanak rajtunk, hozzánk bújnak és tisztogatnak minket.” Valójában a cicák egy nagyon sajátos macskafajtaként kezelnek minket. Így hát jogos a kérdés, hogy akkor vajon kit tekintenek gazdinak, ha egyáltalán jelent számukra valamit ez a fogalom.
A cicák viselkedésével foglalkozó legújabb tanulmányok, amelyek a házimacskákat és a városi macskakolóniákat vizsgálták, fontos változásra hívják fel a figyelmünket a macskafélékről alkotott felfogásunkban. A cica nem társas állat, hanem rokoni kapcsolatot kialakító és fenntartó lény. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk elmagyarázni, hogy érzelmi kapcsolatot létesítenek mind saját fajtájukkal, mind más fajokkal. Ezek a kapcsolatok leginkább az emberek között létrejövő rokoni kötelékekhez hasonlítanak.
Bár a macskáknak nincs szükségük emberekre a túléléshez, mégis úgy döntöttek, hogy egyrészt praktikus, másrészt érzelmi okokból is jó mellettünk maradni.
A gabonatermesztés megjelenése a rágcsálókat az emberek környezetébe csábította, a macskák ezt felismerve pedig az élelem nyomába szegődtek. Ebből a kialakult helyzetből mindenki profitált, ugyanis a cicák bőséges táplálékot találtak az emberek mellett, akik így megszabadultak a kártevőktől. Azt, hogy egy macska egy embert vagy egy fajtársat választ társának, ugyanazok a tényezők határozzák meg: a viselkedés, a testtartás és a szagok. Például a magas hangszín, sikolyok vagy gyors mozdulatok fenyegetésként értelmezhetők, míg a nyugodt hang, a laza, békés mozdulatok, a lassú pislogás pedig kivívják az állat bizalmát.
A macskák látáson és szagláson keresztül is érzékelik az emberek hangulatát. Ha idegesítjük őket, megpróbálnak menekülni, vagy ha úgy érzik szorul a hurok, agressziót tanúsíthatnak. Ha azt látják, szomorúak vagyunk, akárcsak egy jóbarát, valószínűleg mellénk vagy ránk fekszenek vagy játékosan megpróbálják elterelni a figyelmünket. A családon belül, ahol mindenki másként viselkedik, más habitusa van és más érzelmekkel viseltetik a macsek iránt, úgy a macska érzékeli ezeket, és ő is ez alapján választ magának kedvencet, ha úgy tetszik.
A macskák tehát egyenrangú félként tekintenek ránk, de semmiképpen sem gondolják, hogy a szüleik lennénk. Ha azonban megfigyelsz egy cicust a mamájával, egy kiegyensúlyozott macska hasonló tisztelettel és kedvességgel bánik veled, mint ahogy a szülőanyjával bánt.
Gazdájának azonban a szó azon értelmében, ahogy egy kutya gazdájának tekinti az őt ápoló és gondozó embert, szintén nem tekintenek minket. Inkább úgy gondolnak ránk, mint egy családtagra és barátra, aki szolgáltatja az ételt és biztonságot, de ők is viszonozzák ezeket a szívességeket például mosdatással vagy ajándékokkal. A kapcsolat tehát kiegyensúlyozott. De az tagadhatatlan, hogy ahogy nekünk, úgy nekik is vannak kedvenc családtagjaik. És velünk ellentétben, ha te vagy a kiválasztott, ezt nem is félnek kimutatni.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek