5 érdekesség a ködfoltos párducról: úgy csüng a faágon, akár egy majom

A ködfoltos párduc az első macska, amely genetikailag valamikor 9,32-4,47 millió évvel ezelőtt vált el a párducformák közös ősétől, vagyis feltehetőleg ő a legősibb macskaféle. Ha ez az információ nem győzött meg arról, hogy milyen különleges utazásra invitálunk ma, figyelj csak!

Ennek a feltűnően gyönyörű macskafélének a pupillája sem nem olyan formájú, mint a nagymacskáké, sem nem olyan, mint a kistestű vadmacskáké. Ez a tulajdonsága is arra utal, hogy a ködfoltos párduc hidat képez a nagymacskák (Pantherinae vagy párducformák alcsalád) és a kistestű vadmacskák (Felinae vagy macskaformák alcsalád) között. Nem elég, hogy ősi, de talán az egyik legkülönlegesebb vadmacska is genetikai szempontból.

1. Úgy mászik, akár egy majom

A ködfoltos párduc a macskafélék között a legtehetségesebb mászó hírében áll. Erre szüksége is van az élőhelyén, a Himalája lábától Északkelet-Indián és Bhutánon át Délkelet-Ázsia szárazföldjéig, Dél-Kínáig. Ezeken a területeken a sűrű erdőket választotta lakhelyéül rejtőzködő természete miatt. Testéhez képes hosszú farka is a mászást segíti elő, ennek segítségével egyensúlyoz.

A fogságban tartott példányok esetében megfigyelték, hogy szemrebbenés nélkül másznak le függőleges fatörzsekről fejjel lefelé. Csodálatos teljesítmény, tudván, hogy a házi macskák számára például az anatómiájuk miatt ez szinte lehetetlen kihívás lenne. Képesek arra is, hogy a lábfejeiket befelé fordítsák, aminek segítségével a hátsó mancsaikat az ágak köré tudják fonni, hogy így kapaszkodjanak. Sőt, akár le is tudnak lógni az ágakról úgy, hogy csak a hátsó mancsaikkal és a farkukkal kapaszkodnak.

Ebben a videóban élesben is láthatod ezt a különleges mászótechnikát: 

2. A leghosszabb szemfogak tulajdonosa

A megfigyelések szerint bár napközben szívesen bújnak el a fákon, éjszaka, vagy néha hajnalban és napnyugtakor a talajon vadásznak malacokra, majmokra, mókusokra vagy madarakra. A fajnak van a testméretéhez képest a leghosszabb a szemfoga (akkora, mint a tigrisé), amivel így hasonlatossá válik a kihalt kardfogú macskaformák arányaihoz. És ez még nem minden: rendkívül szélesre tudják nyitni a pofájukat, körülbelül 100 fokos szélességbe.

A tudósok számára az apróbb részletek rejtve vannak még a mai napig is a faj viselkedését illetően, a ködfoltos párduc ugyanis rejtőzködőbb életet él, mint a Jeti. Ha már a legeknél tartunk, itt említjük meg azt is, hogy a nőstények (11-16 kg) sokkal kisebbek a hímeknél (23 kg). Ez a méretkülönbség a legnagyobb a macskák családjában a hímek és nőstények között.

3. Nem is párduc igazából

A név ellenére a ködfoltos párduc valójában nem is párduc. A párducok a Panthera nemzetségben foglalnak helyet, míg a ködfoltos párduc a DNS elemzések alapján egy teljesen másik nemzetségbe tartozik. Ennek Neofelis a neve, amiben csak ő és a borneói ködfoltos párduc kapnak helyet.

4. A szem a lélek tükre

A fentebbi jellemzőkből kiindulva gondolnád, hogy van egyetlen olyan tulajdonsága és jellemzője ennek a macskafélének, ami nem egyedi? Ugye; mi sem! A ködfoltos párduc pupillája nem kerek, mint a nagymacskáké, és nem is függőleges hasíték, mint a kistestű vadmacskáké. Ehelyett inkább hosszúkás téglalap alakú, lekerekített sarkokkal.

5. Nem dorombol és nem üvölt

A ködfoltos párducok nyelvcsontja csak részben csontosodott el, ami lehetetlenné teszi számukra a dorombolást, a nyakukban lévő csontok eltérő struktúrája miatt üvölteni sem tudnak, mint mondjuk az oroszlánok. A vokális kommunikációhoz azonban többféle hangot is használnak. Ilyen a halk nyögdécselés, a csiripelés, a fújás, a morgás és a nyávogás is, valamint a dorombolásszerű horkantáshoz hasonló prusten.