Ilyen igazságtalan indokkal rúgták ki állásából ezt a könyvtári macskát

Bowser távozása óriási vitát robbantott ki, hiszen olyan helyről lakoltatták ki, amelyet évek óta az otthonának hívott. Tulajdonképpen az egyetlen hely volt, amit ezen a néven valaha is ismert.

Bowser, a könyvtári macska még kiscicaként került alkalmazásba a texasi White Settlement könyvtárában, egerészként. A munkakörében foglalt feladatai azonban nagyon hamar túlmutattak a kártevőirtáson. A cicának mégis mennie kellett.

Így lett a könyvtári macska a politika áldozata

Nem kellett hozzá sok idő, hogy mindenki beleszeressen az új alkalmazottba. Ő ugyanis pusztán a jelenlétével egy jobb és barátságosabb hellyé tette a könyvtárat a látogatók és az ott dolgozók számára is. Hat, önfeledt boldogságban és elégedettségben eltelt év után a városi tanács azonban úgy döntött, hogy Bowsernek mennie kell. Elvileg azért, mert hallottak olyan véleményeket, amelyek nehezményezték, hogy egy cica él a könyvtárban. A tanács egyik tagja bevallotta, hogy maga is osztja az állásfoglalást, még akkor is, ha népszerűtlen: „A városházán és a városi vállalkozásokban nincs helye az állatoknak.”

Bowser barátainak azonban több se kellett: 600-nál is több aláírást gyűjtöttek össze és petíciót nyújtottak be, hogy a macska a könyvtárban maradhasson. Még a polgármester sem volt a kilakoltatás mellett. Mindezen erőfeszítések ellenére Bowsernek mégis el kellett hagynia szeretett otthonát, amit a macskaallergiában szenvedők egészségügyi aggályaival támasztottak alá.

A könyvtár próbált reagálni erre és megígérték, hogy ha valaki a látogatás előtt odatelefonál, akkor addig izolálják a cirmost vagy átirányítják egy másik könyvtárba. A tanács azonban kötötte az ebet a karóhoz; még úgy is, hogy a polgármester arra is felhívta a figyelmüket, hogy az épület légtisztító berendezése valószínűleg orvosolja az említett problémát.

Összeesküvés-elmélet a háttérben

Emiatt a hajthatatlan hozzáállás miatt többen arra gyanakodtak, hogy a macskák iránti előítéletben gyökerezik Bowser eltávolítása. Mások azt mondták, hogy ez csak egy kicsinyes bosszú volt, amiért egy városi alkalmazottnak nem engedték, hogy bevigye a kutyáját.

Bár rengetegen voltak, akik szívesen örökbefogadták volna a bajuszost, a szíve mélyén mindenki tudta, hogy Bowser sehol máshol nem lehet olyan boldog, mint a könyvtárban. A hercehurca híre szerencsére azonban elérte a nemzetközi sajtót is, ahol beszámoltak az összeesküvés-elméletekről és a kicsinyes bosszú lehetőségéről is. Bowserre és a texasi kisvárosra szemek ezrei tapadtak. Nagyon sokan ki is fejezték nemtetszésüket az igazságtalan döntéssel kapcsolatban. A polgármester több mint 1500 e-mailt kapott, amiben az írók támogatásukat fejezték ki Bowser visszahelyezése iránt.

Ez már a tanácstagok szemét is felnyitotta, így az a tag, aki Bowser eltávolítása mellett kampányolt, most indítványt terjesztett elő a visszahelyezésére. Ezt követően a cirmos egyhangú beleegyezéssel visszakapta a munkáját. A polgármester elmondta, hogy a tanácstagok nem mérték fel a döntésük súlyát, amikor Bowsert elküldték a könyvtárból. Nem számoltak azzal, hogy ez a döntés nemcsak a cicát, de nagyon sok embert, egy közösséget is érinteni fog.