Ezért tűnnek olyan démoninak a középkori macskák

Szőrös, cuki, ám igen öntörvényű kis kedvenceinknek a középkorban többnyire nem jutott gondtalan élet. A középkor embere, kis túlzással élve, rettegett a macskától, főleg ha az fekete volt: az általános vélekedés szerint a macskák ördögökkel és boszorkányokkal cimboráltak.

A középkorban az állatok az emberi társadalom tükreként jelentek meg, így sokszor emberi vonásokkal és jellemzőkkel ruházták fel őket. A hűségük miatt dicsért kutyákkal szemben a középkori macskák hízelgő, doromboló, ám független és öntörvényű természete határozottan gyanúsnak tűnt a babonás kétlábúak számára. York hercege például így nyilatkozott a macskákról: „Hamisságuk és rosszindulatuk jól ismert. De egy dolgot bátran ki merek állítani, hogy ha valamelyik vadállatban ördög szelleme van, az kétségtelenül a macska, a vad és a szelíd is.”

Mindazonáltal akkor is léteztek állatbarátok, akik a rossznyelvekkel nem törődve, akár még családi címerükbe is bevették a macskát, mint a bajor von Leiming család – bár az ábrázolás hagyott maga után némi kívánnivalót:

Voltak, akik azt állították, a macskák valójában boszorkányok. Aki macskát tart, az ördöggel cimborál, még akkor is, ha egyébként ájtatosnak tűnik: „Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képében szökdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolók, táncolók, részegesek, paráznák egy más között…” – olvashatjuk egy 16. századi magyar boszorkányperben.

Szegény cirmosok még egeret sem foghattak nyugodtan, hiszen az egerekre vadászó macskákat az emberek lelkét csapdába ejtő Ördöghöz hasonlították. A 15. századi angol textilkereskedő-diplomata William Caxton például ezt írta: „Az ördög gyakran játszik a bűnössel, ahogy a macska az egérrel.”

Nem csoda, hogy olyan rosszarcúnak tűnik az alábbi, egerésző macska is:

A macskagyűlölet odáig jutott, hogy egyesek még a háborúban is bevetették a jobb sorsra érdemes négylábúakat: bombát szereltek a hátukra, így kívánták elérni, hogy az ellenséges várakat felgyújtsák:

Azoknál a bátraknál, akik mégis macskát merészeltek tartani, a házi kedvencek ugyanúgy szerettek a kanapén heverészni, vagy a éppen konyhában settenkedtek, mint manapság.

Végül, de nem utolsósorban, ahogy az alábbi illusztráció is bizonyítja, a macskák már akkor is előszeretettel trollkodtak olyan képeken, ahol alapjában véve nem lenne túl sok keresnivalójuk: