A 3 legkisebb macskafajta

A listán szereplő macskafajták mindegyikét elismeri a 3 legnagyobb, macskafajtákat nyilvántartó szervezet egyike (TICA, CFA, FIFe).

Fontos adalék, hogy a macskafajták standardjában nincsenek sem a magasságra, sem a súlyra vonatkozó kikötések, mivel az esetükben fontosabbnak tartják az összhatást, mint a konkrét méreteket. Ennek ellenére azonban a tenyésztők és a bírák is szem előtt tartják, hogy az adott fajta esetében a macska méretének milyen tartományba kell esnie, vagyis hogy az állat alapvetően kisebb vagy nagyobb termetű, és milyen alkatú. Lássuk máris, hogy melyek a legkisebb macskafajták!

A minuetek gyakran állnak két hátsó lábukra: 

1.) Toybob

A toybob történetet 1983-ban kezdődött, amikor is Elena Krasnicsenkó pároztatott két kóbor macskát, amelyeknek természetes mutáció miatt rövid farkuk volt. A nászból megszületett egy Kutciy nevű hím cica, aki felnőtt korára is apró termetű maradt, így a toybobok kis mérete is természetes eredetű.

Bár a toybobok kis méretű macskák, csontozatuk erős, kompaktak és izmosak. Nem keltik azonban túlontúl masszív állat képét, de nem is tűnnek törékenynek. A leírásában is olvasható, hogy a kiscica jellegű külsőt felnőtt korára is meg kell tartania a fajta képviselőinek. Erre utal a nevében a „toy” tag is, amely játékot jelent. A kutyák és a macskák világában is azokra a fajtákra használják, amelyek mérete kisebb. Egy toybob körülbelül 1,8-3 kg között mozog, bár ahogy arra utaltunk a bevezetőben is, ezt a standard nem szabályozza.

2.) Szingapúri

Természetes fajtának minősítve Szingapúrban „élő nemzeti emlékműnek” tekintik ezeket a barna, spriccelt mintájú macskákat, akik utcai állatoktól származnak. Hazájukban a „Kucinta, a szerelem macskája” néven ismertek. A fajta alapítói, Hal és Tommy Meadow amerikaiak voltak, akik Szingapúrban dolgoztak. Amikor 1975-ben visszatértek az Egyesült Államokba, öt szingapúrit hoztak magukkal; a hatodik macska 1980-ban érkezett, így ebből a kis állományból született meg a fajta, amelyet ma ismerünk. A macskakedvelőket hamar elbűvölte ezeknek az aprócska jószágoknak az egzotikus bája.

A szigapúrival kapcsolatban gyakran használják a kifejezést, mely szerint a jó dolgokból kicsit adnak. Ezek az izmos, arányos, jó kiállású cicák átlagosan 2 kg körül mozognak. A nőstények körülbelül 1,8 kg-ot nyomnak, a hímek 2,7 kg-ot.

3.) Minuet

Joe Smith basset hound tenyésztő egy újságcikk elolvasása után szeretett bele a munchkin nevű fajtába. Miután megtudta, hogy a macskák rövid lábú génje nem dominánsan öröklődik, vagyis nem biztos, hogy rövid lábú utódok születnek akkor sem, ha két rövid lábú szülőt pároztatnak, célul tűzte ki, hogy létrehozzon egy olyan fajtát, amely mind rövid, mind hosszú lábú változatában egyedi és fajtatiszta jelleget mutat. A perzsa csoport tagjaival keresztezték a munchkint; a kombinációk eredményeként létrejött a minuet, amely rövid lábú, dús szőrzetű, minden vonásában kerekded, ám mentes a perzsa extrém arcvonásaitól.

A minuetnek rövidke lábai vannak, teste hosszabb, alkatát tekintve izmos, masszív. Bár alacsony termetű, a fajta semmiképpen sem miniatűr. Egy átlagos felnőtt példány körülbelül 3-3,5 kg.