5000 éve Kínában elsőként kezdték háziasítani, ma a kihalás fenyegeti őket
2023. június 15 - Képek: Getty Images Hungary
2023. június 15 - Képek: Getty Images Hungary
A leopárdmacska vagy más néven bengáli törpemacska egy kistestű macskaféle, amely nagyjából akkora, mint a mi házi macskáink. Különlegessége, hogy az alfajok szőrszíne, koponyaformája, farokhossza és mérete is eltérő, így sokáig azt hitték, hogy különböző fajokról van szó. Házi macskával való keresztezése során létrejött a bengáli néven emlegetett hibrid.
Érdemes időt szánni a leopárdmacska megismerésére, ugyanis az is elképzelhető, hogy már nem sokáig élvezhetjük a társaságát, ha nem kapunk észbe.
2001-es régészeti bizonyítékok szerint a leopárdmacska az egyik első macskafaj volt, amelyet közel 5000 évvel ezelőtt elsőként háziasítottak az újkőkorszakban, a Kína területén található Shaanxi és Henan tartományokban.
A Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiában őshonos, trópusi örökzöld esőerdőkben, vagy a Himalája lábánál fekvő tengeri ültetvényeken él, 1000 méteres magasságban. 2002 óta szerepel a Vörös listán a „Nem fenyegetett” kategóriában, ami megtévesztő lehet. A faj ugyan egyelőre széles körben elterjedt, azonban életterületeinek elvesztése és a vadászat is fenyegeti. Félő, hogy abba a hibába esünk, mint az Iriomote-szigeti macska esetében, amelyből hatalmas populáció volt jelen, amit a helyiek biztosítéknak vettek, és levesalapanyagként használták. Ma már azonban „Súlyosan veszélyeztetett”, alig maradt fent belőle 100 példány.
A szaporodási időszak kivételével a leopárdmacskák magányosan élnek. Leginkább éjszaka vadásznak; kisebb rágcsálók, például a patkányok a legkedvesebb zsákmányaik, de elkapják a különböző gyíkokat, bogarakat és madarakat is. Remekül másznak és úsznak, amely tulajdonságukat a bengáli fajta is örökölte.
Hogy pontosak legyünk, a különböző alfajok szaporodási ideje nagymértékben függ az éghajlati viszonyoktól. A trópusi vidékeken egész évben születnek kölykök, míg az alacsonyabb hőmérsékletű területeken a nőstények többnyire a tavaszi hónapokban hozzák világra az utódokat, általában 2-3 kismacskát egyszerre.
A kiscicáknak már életük 4. hetében kibújnak a maradandó szemfogaik, ami lehetővé teszi számukra a húsfogyasztást. Csak hogy legyen viszonyítási alapod: egy átlagos házi macskának 3-4 hetesen még csak a tejfogai kezdenek el nőni, a hozzátáplálást pedig ugyan el lehet kezdeni 5 hetes korukban, de semmi esetre sem hússal. Ezt követően a maradandó fogaik 4 hónapos korukban jelennek meg.
Vokális repertoárjuk rendkívül hasonló a háziasított macskákéhoz. Ahogy kedvenceink, úgy az ő esetükben is mind a két nem vizeletpermetezéssel, ürülékkel, fejdörzsöléssel és kaparással jelöli meg a territóriumukat. Mind a négy módszer alkalmas arra, hogy egyedi feromon mintát hagyjanak hátra a fajtársak számára jelzésül.
Amíg az előbb említett Iriomote-szigeti macskát a húsa miatt irtották ki, addig a leopárdmacska a bundája miatt esik áldozatul az embereknek. Noha a szőrével való kereskedelem a 80-as évek vége óta állítólag jelentősen visszaszorult, továbbra sincs biztonságban, ugyanis húsa miatt is megölik, valamint sokakat fognak el, hogy házi kedvencként értékesítsék. Számos területen baromfitolvajként tartják számon, így emiatt is vadásszák. Ebből is jól látszik, hogy egyelőre hiába sorolják a „Nem fenyegetett” fajok közé, a valóságban óriási veszélynek vannak kitéve.
Az első modern bengáli Jean Mill tenyésztő és környezetvédő nevéhez köthető, akinek feltett szándéka volt, hogy a fajta kitenyésztésével megvédje a leopárdmacskát az orvvadászattól. Úgy gondolta, hogy ha az embereknek lehetősége van megvásárolni a kereskedésben egy „mini leopárdot”, az illegális vadászok által begyűjtött, vadon élő kölykökre (akiknek meg kell ölni az anyjukat, hogy elvehessék tőle a cicáit) nem lesz majd kereslet.
A bengáli kitenyésztése, illetve annak motivációi nagyon érdekes képet festenek a modern hibrid fajtákról. Ha érdekel a téma, itt írtunk róla bővebben.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek