A macskavilág farkasa: 6 érdekesség a lykoi-ról
2024. augusztus 6 - Képek: Getty Images Hungary
2024. augusztus 6 - Képek: Getty Images Hungary
Nem mindenkinek tetszik a lykoi különleges megjelenése, ám sokan pont a horrorfilmbe illő külső miatt választják ezt a ritka fajtát.
Az egyedi megjelenés nemcsak egy „töltelék kifejezés” a lykoi esetében, ugyanis nincs még egy olyan macskafajta, mint a „vérfarkas macska”. Félig szőrtelen, jellemzően sárga vagy zöld szemű, és kecses, hosszúkás testű… Nem mindenkinek ragadja meg a tekintetét a jó értelemben. Ám aki ad egy esélyt ennek a fajtának, az előtt hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak küllemben, de jellemben is különleges fajtáról van szó. A következő hat érdekesség segítségével egy árnyaltabb képet kaphatunk a lykoi-ról.
A neve a görög „lycos” szóból származik, ami nem meglepően farkast jelent. Néha így is szokták becézni: farkas vagy vérfarkas macska. Ám ez becsapós lehet, ugyanis a lykoi nem Görögországból származik, hanem Amerikában fedezték fel, és kezdték el tenyészteni. Mára már több szövetség is elfogadta, az első a Nemzeti Macskaszövetség (TICA) volt még 2012-ben, a CFA pedig múlt évben vette fel hivatalosan is a nyilvántartásába.
Bár kinézete egészen rendkívüli, és okot ad arra, hogy azt higgyük, dizájner fajtáról van szó, ez a valóságban nem így van. A lykoi egy frissen felfedezett és kialakított fajta, ami különleges megjelenését egy természetesen előforduló mutációnak köszönheti. Először 2010-ben találtak rá egy ilyen cicára egy elvadult amerikai macskakolóniában. Ezután 2011-ben Patti Thomas és Johnny Gobble elkezdte szándékosan is tenyészteni a fajtát két elvadult cica keresztezésével, akik mindketten teljesen nyilvánvalóan hordozták a „lykoi gént”. Kiderült, hogy ez egy recesszív gén, így elkezdték a fajta tenyésztését, különböző országokban talált, hasonló mutációval rendelkező egyedek bevonásával.
Egy másik forrás szerint 2011-ben találtak két almot, egyet Tenesseeben, egyet bedig Virginiában, ez a véletlen egybeesés pedig felkeltette a tudósok figyelmét, és elkezdték a cicák genetikai tesztelését. Bármelyik is legyen a valóság, abban mindkét verzió megegyezik, hogy újonnan lett felfedezve a fajta, és egy természetesen előforduló gén okozza a kinézetét, nem pedig az ember által jónak gondolt fajta-párosítások.
Már első ránézésre is kiderül, hogy a fajta nem megszokott bundával rendelkezik. Ennek az az egyik oka, hogy nincs aljszőrzete, és néhol a fedőszőrzete is elég hiányosan nő. Az pedig, hogy ez mennyire nő sűrűn vagy ritkásan, az egyedtől függ.
A lykoi kiscicák valósággal átalakulnak, mint a vérfarkasok a horrorfilmekben. Hiánytalan bundával születnek, majd 1-2 hetes korukban majdnem minden szőrszálukat elhullajtják, és kopaszon maradnak. Ezután szépen lassan elkezd visszanőni a szőrük, ám nem az egész; inkább a felnőttkori állapotot tükrözi az ilyenkor megjelenő bunda.
Azt hihetnénk, hogy azért, mert a lykoi macskáknak csak fedőszőrük van, kevésbé vedlenek, ám ez nem igaz. Többet vedlenek, mint egy átlagos házi cica, évente 2-3 alkalommal pedig még erősebben teszik mindezt. Néhányuk csak a bundája egy részét hullajtja el, ám vannak, akik teljesen lecserélik az éppen aktuális szőrzetüket. A visszanőtt szőr lehet sűrűbb vagy ritkább, mint az előző bunda.
Bár elsőre furcsán hangzik, nincs szó semmilyen természetfelettiről. A lykoi „színváltós”, mert az alapvetően rózsaszínes bőre napfény vagy hő hatására besötétül, barna, néha már-már fekete árnyalata lesz.
Ha szeretnél többet megtudni a fajtáról, akkor olvasd el fajtaleírásunkat. Ha pedig egy másik vérfarkasmacskáról szeretnél olvasni, akkor ismerd meg Atchoum történetét.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek