Ez a férfi páncélokat készít macskáknak és egereknek, és teljesen normális: hősiességünket akarja előhívni

Jeff de Boer művész évtizedek óta tervez és készít apró, múzeumi minőségű páncélokat. Azt mondja, hogy küldetésének és hivatásának megtalálása egy egérrel kezdődött. Becslése szerint ezalatt a 36 év alatt több mint 500 páncélruhát készített a calgary-i stúdiójában, a keresztes lovag páncéltól apró orrú sisakkal és a farkat védő pikkelyekkel egészen a középkori iszlám láncingig, amely elég nagy egy átlagos macska számára.

Picit bolondosnak tűnik az ötlet? Talán igen, de kevés ilyen elragadó és szenvedélyesen a minőséget és eredetiséget az előtérbe helyező munkát láttunk mostanában. Azonban de Boer számára nem az a cél, hogy a négylábúak ténylegesen viseljék kifinomult, kézzel készített fegyverzetét, hanem az, hogy felrázza az emberek fantáziáját, és megidézzék a hőst az esélytelenségben, a mindennapi szürkeségben. Pont erre van szükségünk!

„Nem én vagyok a szerzője a történeteknek; műalkotások készítője vagyok egy még meg nem valósult történethez.” – magyarázza a mester a National Geographic-nak.

„Minden egy egérrel kezdődött”, de a macskák tették teljessé a látomást

De Boer inspirációja a calgary-i Glenbow Múzeum páncélgyűjteményének látogatásával kapott lángra, amikor 5 éves volt. Visszaemlékezése alapján lenyűgöző, de egyben kísérteties élmény volt ez számára, ami kérdések hullámát generálta. Hogyan készülhetett ez? Ki hordhatta? Miért kellett felvennie? Milyen tapasztalatokra tett szert benne? És ezek a gondolatok felnőttként is vele maradtak.

Édesapja fémgyártó műhelyében kezdett tapasztalatokat szerezni az első időkben, és már középiskolás korában elkészítette első emberméretű páncélját. Az 1980-as évek közepén a művészeti iskolában ékszer szakosként valahogy össze kellett egyeztetnie az általa készített tárgyak kis méretét a páncélok iránti szenvedélyével. Miniatűr méretű páncélt tudott volna készíteni az emberek számára, de az nem lett volna túl hiteles. De akkor mégis milyen apró páncélt készíthetne, aminek mégis van jelentősége, van célja? Így kezdődött el hát minden egy egérrel. Akárcsak Walt Disney esetében.

Innen már csak egy lépés volt, hogy a hitelesség és a történet íve érdekében a páncélos egerek világában az ellenfél is megjelenjen. Kik mások lettek volna, mint a macskák! De Boer az általa teremtett univerzum és a művészet világában is lát analógiát. Számára a macskák képviselik a képzőművészet világának erejét, ahol az alkotások dollármilliókba is kerülhetnek, míg az egerek a kézműveseket képviselik, akik azért küzdenek, hogy pártfogókat találjanak munkájuk finanszírozására és mesterségük életben tartására.

Történelmet írni, nem csak „dolgokat” létrehozni

Az Armor of Cats and Mice (Páncél macskáknak és egereknek) sorozat csak egy, de Boer számos munkája közül. Ékszereket, köztéri szobrokat és még temetési urnákat is készít, de az állatpáncél áll továbbra is a szívéhez a legközelebb. Leginkább azért, mert nagy rajongója a történelemnek és a régészetnek.

Miután de Boer meghatározta egy páncélprojekt kulturális alapjait és behatárolta az időben is, kiterjedt kutatásokat végez az akkori fegyverzeti stílusokról. Kézzel rajzolja meg a koncepciót, ezután a rajzokból agyagmodelleket készít, amelyek segítségével pontos mintákat rajzolhat mind a 30-200 különálló fémelemhez, amelyekre egy páncélhoz szüksége lehet. Például egy római gladiátoregér 50 különböző részből is készülhet, míg egy pikkelyes macskapáncél 500-ból.

Mivel a művész miniatűr léptékben dolgozik, saját, apró szerszámokat és szegecseket is készít a páncélelemek kialakításához. 40 órába telhet csupán egy adott típusú egérpáncél létrehozásához szükséges nagyjából 5-10 egyedi eszköz elkészítése, majd további 30-50 a konkrét páncélzat létrehozására. A legtöbbet nikkelből, acélból és/vagy sárgarézből (néha aranyból vagy platinából) készíti, és olyan részletekkel tökéletesíti, mint a bajusz vagy a rojt.

De Boer nem aggódik amiatt, hogy a 3D nyomtatás elavulttá teszi a munkáját. Annak örül, hogy sok kézműves és mecénás a közösségi médián keresztül is követi munkásságát. Arra ösztönzik egymást, hogy életben tartsák a fémgyártás mesterséget a jövő generációi számára.

„Mindannyian részesei vagyunk a történelemírásnak. Nem csak dolgokat csinálunk. Alkotóelemei vagyunk a múltnak, jelennek és jövőnek.” – magyarázza.

Emléket állít a szeretett cicának

De Boer azt mondja, hogy a gyűjtők és más mecénások, akik megbízást adtak a munkáira, sokféle háttérrel rendelkeznek, de mindannyian mély érdeklődést mutatnak a történelem és a művészet iránt.

A kérések mindig egyéniek és nagyon személyesek. A macskapáncél esetében gyakran az a kérés, hogy egy elhunyt, szeretett háziállatról állítsanak emléket. A művész az állatok egyedi történeteit építi be műveibe, így a páncél egyfajta portrévá vagy akár ereklyetartóvá válik. Időnként más fajok számára is készít páncélt, például a szamurájkutyás sisakot, amellyel egy rendőr bízta meg, hogy így ragadja meg nyugdíjas négylábú társa harcos szellemét.

Egérpáncéljainak mecénásai bárhonnan merítenek ihletet, és néha olyan típusú páncélokat is kérnek, amilyeneket emberi csatatereken még soha nem láttak. De Boer legutóbbi munkája egy indiai-lengyel házaspár megbízása, amely ötvözi az indiai Marátha Birodalom és a lengyel huszárok 17. századi páncélzatának elemeit. De Boer hangsúlyozza azonban, hogy munkáit nem arra szánta, hogy élő állatok viseljék! Ne tegyük ki ilyen kényelmetlenségnek a nagyrabecsült kedvencet!

Nagy boldogság látni, hogy a National Geographic-os megjelenés mekkora érdeklődőre tett szert. Jeff de Boer története 12 milliós nézettséget generált, postaládája pedig pillanatokon belül megtelt kérésekkel, rendelésekkel és elismerő üzenetekkel.