A macskák imádják, ha utálod őket: egy új tanulmány érdekes adatokra bukkant

Oké, szóval azok, akik nem szeretik a macskákat, millió indokot fel tudnak sorakoztatni ellenük: belepiszkálnak az ökoszisztémába, mert levadásszák a madarakat; érdekből vannak mellettünk; betegségeket terjesztenek; kiállhatatlanul tudnak viselkedni; és egyesek arról is szentül meg vannak győződve, hogy az emberiség eltörlését fontolgatják, mióta csak mellénk szegődtek. (Mi azt mondjuk, hogy ha ezt tervezték volna, 8000 év elég lett volna nekik, hogy meg is valósítsák.) Akik azonban veszik a fáradtságot, hogy az esetükben ne csak a felszínt kapargassák, rájönnek, hogy kivételes élőlények, és hálásak lehetünk, hogy társnak mondhatjuk őket. De még mi is elismerjük, hogy néha furák. Nagyon furák.

Például van az az abszurd jelenség az esetükben, hogy azokhoz vonzódnak, akik nem érdeklődnek irántuk, akik nem kedvelik őket. De hát mégis mi ez? Viccet akarnak űzni a millenniál generáció szerelmi életéből? Nem, azt azért talán nem. (Bár a nyakunkat nem tennénk rá.) A macska és az ember kapcsolata sokkal átláthatóbb lett ennek az új tanulmánynak köszönhetően.

Ezen az egy elven alapszik a macska és az ember kapcsolata

A macskák függetlenek és imádják a kontrollt. Ezzel persze tisztában is voltunk, de nem feltétlenül értettük meg, hogy pontosan hogyan nyilvánul meg az esetükben. A tanulmány eredményei szerint a macskák azért vonzódnak azokhoz az emberekhez, akik nem szeretik őket, mert velük a kéretlen fizikális kontaktus és a nagy felhajtás így könnyebben elkerülhető, ami által megkapják az irányítás lehetőségét és a szabadság érzését.

Ezekkel az emberekkel szemben állnak a macskások, akik ha csak meglátnak egy cirmost, máris meg kell küzdeniük a cukiság agresszió minden egyes tünetével. Tudod, mi vagyunk azok, akik köszönnek azoknak a macskáknak, akik elsétálnak mellettünk az utcán. Szóval az olyan emberek, mint például mi is, a lelkesedés hatására hajlamosak túlzásba vinni a rajongást és nem észrevenni, hol vannak az állat határai.

A kutyákkal ellentétben, akiket alapvetően a megfelelés vágya irányít, a macskák cseppet sem haboznak, hogy kimutassák, ha nem tetszik nekik valami. Igen, akár tetlegességhez is folyamodnak. Még jó, hogy kicsik… A Nottingham Trent Egyetem és a Nottinghami Egyetem állatviselkedés-kutatóinak tanulmánya azonban kerek perec megmondja, hogy az ilyen szituációkban sosem az állat a hibás.

Ezeket a játékszabályokat érdemes betartani

Az első és talán a legfontosabb, hogy egyszerűen hagyd, hogy a macska kezdeményezzen. Ne nyújtsd felé a kezed, ne üldözd, ne vedd fel, ne akard megsimogatni, ne ciccegj neki; komolyan, ne csinálj semmit! Ha éppen jó passzban van, és felkelted az érdeklődését, akkor ő fog veled kapcsolatot teremteni, ha pedig énidőre van szüksége, akkor egyébként is felesleges erőltetni bármilyen kontaktust. Hát igen, ehhez aztán kelleni fog az önuralom, de hidd el, megéri!

Ha a cica úgy döntött, hogy szeretne megismerni, akkor hagyd, hogy megszaglásszon és a dörgölőzéssel megjelöljön. Ez egy nagyon fontos rituálé. Amikor ezután kinyújtod felé a kezed, hagyd, hogy ahhoz is hozzádörgölje a fejét. Ha ez simán megy, vakargasd meg a füle tövénél, az álla alatt. Igen, elég limitált, de ez fog neki a legjobban esni. A többi az úgymond vörös vagy sárga zóna, amihez még a gazdiknak sem minden esetben szabad hozzáérni. Vagy legalábbis nem ajánlott.

Figyelj rá és hagyd abba a simogatást, ha elhúzódik, játékosan beléd harap vagy ellöki a mancsával a kezed. Ne menj utána, ne erőltesd még akkor sem, ha úgy érzed, egész életeben tudnád ezt csinálni és hallgatni a dorombolást. Ezzel megadod neki a tiszteletet és szabadságot, amit oly nagyra értékel, és így bízni fog benned.

A kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a tapasztalatlan emberek a macskák terén gyakran jobban felismerik, mi kell az állatnak, ugyanis nem élnek abban az elbizakodottságban, hogy ők mindent tudnak ezekről az állatokról és mindent lehet nekik. Érdekes; mindenképpen arra késztet, hogy alaposan magunkba nézzünk!