A macskafarok nem csupán egy kommunikációs eszköz: ilyen titkokat rejt

A macskafarok szerepe nem merül ki a kommunikációs jelzésekben. Számos más hasznos, szerkezeti és funkcióbeli jellemzőt fedezhetünk fel, ha egy picit a mélyére ásunk a dolgoknak.

Egy rendkívül különleges és összetett testrészről van szó, így körbejártuk a macskafarokkal kapcsolatos tudnivalókat. Elmondjuk, mit kell tudnod annak szerkezetéről és funkciójáról, de utánanéztünk a farkat érintő gyakori betegségeknek is.

Mi is az a macskafarok?

A macska farka egy lenyűgöző, finoman hangolt szerkezet, amely a vadonban való túlélésben hatalmas szerepet játszik. A hosszúra nyúlt testrész a gerinc meghosszabbítása, mely túlnyúlik a törzsön, illetve a test fő részein. A farkat farokcsigolyák alkotják, körülbelül 18-23 csont. A rövid farkú macskáknak, vagy azoknak, akiknek nincs farka, érthető módon nincs annyi csigolya a farkában. A macska farka sokkal több, mint egy egy kommunikációs eszköz; elárulja szőrös barátunk hangulatát is.

A macskák gerincének és farkának általános felépítése

A macska farok tövénél a csigolyák a legnagyobbak és a farok hosszában a vége felé egyre kisebbek. A csigolyák közötti porcos, szivacsos állomány teszi lehetővé a rugalmas mozgást. Ezeket a csigolyákat sokoldalú izomzat veszi körül, amely a különböző szegmenseket, különösen a farok csúcsát képes külön mozgatni. A finom, fokozatos mozdulatok emelik és mozgatják a cica farkát egyik oldalról a másikra. A farokizmok az ágyékcsigolyákon, a keresztcsonton és a farokcsigolyákon fekszenek. Az izmokat inak rögzítik a farokcsigolyákhoz, melyek leghátsó részei az utolsó farokcsigolyához kapcsolódnak.

Ilyen az izomzat a macska farkában

A farokcsigolyákat borító sacrocaudal izmoktól kapja az állat a különleges képességét az egyensúly fenntartására, valamint hangulata és szándékai jelzésére. A farok működését az agyba küldött idegimpulzusok irányítják, amelyek a cica érzelmi vagy fizikai állapotának megfelelően mozgatják a farkat. A farok izomzatának egy része a végbélhez, a végbélnyíláshoz és a medencei rekeszizomhoz kapcsolódó izmokból áll. Ezekben az izmokban sok ín található, amelyek az ötödik vagy hatodik farokcsigolyától a következő csigolyáig és így tovább a farok végéig nyúlnak be. A macskák 4-7 páros ideget használnak arra, hogy jeleket küldjenek az agyukból a farokizmokba.

A cicafarok rugalmas mozgása annak a ténynek köszönhető, hogy az emberrel ellentétben a macska összes csigolyáját (beleértve a farkukban lévőket is) izmok tartják össze, nem pedig szalagok. Ez sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít számukra, és lehetővé teszi, hogy lenyűgöző ívben hajlítsák meg a gerincüket.

A macskafarok funkciói

A macska farka nagyon érzékeny, melynek sérülése nagyon veszélyes lehet, akár maradandó idegkárosodás is lehet egy óvatlan cselekedet következménye. Ahogy már említettük, a cicák farka segíti a kommunikációt, azonban emellett hatalmas szerepe van az egyensúlyérzékelésben, irányításban. Biztos mindenki észrevette már, hogy milyen könnyedén sétálnak végig a cicák egy keskeny kerítésen; ez részben azért van, mert farkuk ellensúlyként működik, és segít nekik egyenesen maradni. Segít továbbá abban is, hogy éles kanyarokat hajtsanak végre anélkül, hogy felborulnának, ami a vadonban fontos lehet. Farkuk segítségével a cicák a zsákmány megszerzését is hatékonyabban viszik véghez.

De mi a helyzet azokkal a cicákkal, akiknek valamilyen okból nincs farkuk?

Egyes macskák, mint például a Man-szigeti macskák farok nélkül születnek, másoknak sérülés miatt kell amputálni farkát. A farok nélkül született macskáknak általában nincs problémája az egyensúlyozással. Míg azok az egyedek, akik később veszítik el farkukat valamely okból kifolyólag, először valószínűleg egyensúlyi és mozgási problémákkal küzdenek. Ahogy gyógyulnak, úgy fokozatosan alkalmazkodnak majd a farok nélküli élethez.

A cicafarok, mint a kommunikáció eszköze

Ha cicánk van, mindig figyeljünk a farkára, mivel az érzelmek széles skáláját képes közvetíteni a farkán keresztül. A farok nyelve azonban önmagában nem jelzi a macska lelkiállapotát, mindig együtt kell értelmezni a teljes testbeszéddel. (A fülek helyzetével, a kiadott hangokkal, a pupilla állapotával, a testtartással stb.)

Mutatunk néhány példát a cica jelzéseire:

• Teljes hosszában felfelé tartott farok: barátságos üdvözlés, öröm egy másik macska vagy ember jelenlétében.
• A farok enyhén lefelé görbül, majd a vége picit felfelé kunkorodik: a macska nyugodtan és békében van a világgal.
• Enyhén megemelt és lágyan ívelt farok: a macska érdeklődni kezd valami iránt.
• A farok le van engedve, esetleg az állat a hátsó lábai közé dugja: a vereség vagy a teljes alávetettség jele.
• Egyik oldalról a másikra suhintó farok: dühös, stresszes macska.
• A farok mozdulatlan, de hegye rángatózik: enyhe irritáció.
• Oldalra tartott farok: a nőstényekre jellemző, így jelzik a hímeknek, hogy készek a párosodásra.

A farok gyakori betegségei

Az első és legalapvetőbb probléma a veleszületett fejlődési rendellenesség vagy a farok hiánya. Ezen kívül sajnos még számtalan más betegséggel is találkozhatunk; a teljesség igénye nélkül említünk néhányat:

• Trauma: A csigolyák törése vagy elmozdulása, a lágy részek sebeivel, esetleg a farok bénulásával.
• Alopecia: Számtalan okból kialakulhat, azonban nemcsak a farkak szőrhiányos betegsége, de a testen bárhol előfordulhat. Két fő csoportja van, az öröklött és szerzett. Az utóbbin belül pedig a gyulladásos és nem gyulladásos.
• Stud tail: Egy meglehetősen ritka bőrbetegség, amely legfőképp az ivaros kandúrokat érinti; legfőbb tünete a farok tövében megjelenő zsíros terület. Az itt lévő faggyúmirigyek túltermelik az olajat a hormonháztartás felborulása miatt.
• A farok daganatai: Jó- és rosszindulatúak egyaránt lehetnek.

A diagnosztikai testek típusai

• Röntgensugarak.
• Epidurográfia: az epidurális tér megjelenítése röntgenvizsgálat során, kontrasztanyag lokális bejuttatását követően.
• CT vagy MRI: a hát alsó részén.
• Elektrodiagnosztikai vizsgálat: a farok izmainak és idegeinek vizsgálata.
• Trichogram: a szőr mikroszkópos vizsgálata.
• Bőrkaparék: a bőr felszínén, illetve a mélyebb rétegeiben fellelhető mikroorganizmusok kimutatására történő mintavétel.
• Gombakultúra-tenyésztés.
• Bőrbiopszia: a biopszia a bőr szabad szemmel nem, vagy nem pontosan diagnosztizálható elváltozásainak szövettani vizsgálatához ad szövetmintát.