Te is elhalálozott kedvencedet gyászolod? Nem szégyen, ha padlón vagy miatta

Az élet legnehezebb része az, ha valaki olyan hal meg, aki számunkra rendkívül fontos volt, aki nélkül az életünk nem lehet teljes, emlékezetük pedig életünk végéig elkísér. A legtöbb esetben ilyenkor a társadalom is elnézőbb velünk. Megpróbál felénk úgy viszonyulni, mint aki most élete legnehezebb szakaszában van, és ezért természetes, ha szomorú, ha időre van szüksége ahhoz, hogy újra más perspektívából tudja nézni az életet. Azonban napjainkra ez még mindig nem igaz akkor, ha kedvencüket veszítjük el. Pedig a fájdalom hasonló mértékű, mégsem ért meg úgy igazán minket senki.

A gyász folyamata abban az esetben, ha az elvesztett szerettünk nem ember, hanem állat, akkor sokkal viszontagságosabb körülménynek bizonyul. Hiába a fájdalom, a társadalom részéről soha nem leszünk teljesen megértett gyásszal küzdő emberek, hiszen egy állatot siratni még mindig furcsa és érthetetlen, miközben sokan úgy vélik, ennél sokkal nagyobb problémák és veszteségek is adódnak az életben.

Ha az állat társ volt

Természetesen valahol az előző álláspont is megérhető, hiszen nem mindenkinek van különleges, mély kötődésen alapuló kapcsolata a háziállatával. Azonban teljesen más kategória az, ha valaki tényleg olyan szorosan kötődik kedvencéhez, hogy szinte családtagnak, barátnak és társnak tekinti. Ez különösen igaz lehet idősebb emberekre, akiknél a szociális interakciók már az idő múlásával lecsökkentek, illetve olyan szocializációt nem igazán igénylő, introvertált emberekre is, akiknek fontos, hogy egy háziállat közelségében teljenek a mindennapjaik. Nos, esetükben teljesen érthető a mély gyászfolyamat, hiszen nemcsak egy állatot vesztettek el, hanem valaki olyat is, aki mellettük volt jóban és rosszban. Ez szörnyű veszteség, és ennek a fájdalma valóban borzasztó nagy.

A gyász öt stádiuma

Azok, akiknek az állat elvesztése mélyen megrázó élmény, hasonlóképpen egy ember elvesztéséhez, különböző gyászszakaszokon mennek végig. Erről rendkívül fontos beszélni, hiszen a gyász öt stádiuma minden gyászolóra igaz, és valamiképpen kiütközik a viselkedésén. Annak érdekében, hogy meg lehessen érteni ezeknek az embereknek a fájdalmát, most bemutatjuk, hogy mi az az öt stádium, amire számítani lehet akkor, mikor ilyen helyzetbe kerül az illető.

• Tagadás: Az első reakció minden esetben a tagadás, ilyenkor még a gyászoló nem képes elfogadni annak a tényét, ami megtörtént vele. Jellemző erre az időszakra a nagyon mély depresszió, illetve az értetlenség, ilyenkor előfordul, hogy teljesen más dimenzióban mozog a gyászoló, és nagyon nehezen találja meg a hangvételt azokkal, akik nem mentek azon keresztül, mint ő.
• Harag: A második szakaszban elképesztő düh, harag és valami elképesztő feszültség van az emberben. Ilyenkor teljesen normális, ha konfliktusokba keveredik, esetleg összeveszik a hozzá közelállókkal. Sajnos ez a részéről egy maximálisan érthető reakció, hiszen úgy érzi, a világ esküdött össze ellene. De ez hamar elmúlik, és ennek helyét átveszi az alkudozás.
• Alkudozás: Az alkudozás során egyértelművé válik, hogy a gyászoló nem tudja elfogadni a veszteséget, próbál megoldásokat keresni, próbál kompromisszumot kötni, pedig sem megoldás, sem kompromisszum nincs az adott helyzetre.
• Depresszió: Az alkudozást aztán felváltja a végtelen depresszió, fájdalom és a mély veszteségérzet, mely egyfajta szembenézés is a történtekkel, és elindítja az illetőt az elfogadás irányába.
• Elfogadás: Az utolsó szakaszban a gyászoló végre el tudja fogadni a veszteséget, immár nemcsak ekörül forognak a gondolatai, hanem elkezd nyitni a külvilág felé, és megpróbálja új perspektívába helyezni az életét. Sőt, idővel eljuthat arra a pontra is, hogy új kedvencet fogad magához.

Merj beszélni róla, ha fáj

A probléma még mindig abban gyökerezik, hogy a gyászoló nem mer beszélni az érzéseiről, hiszen sokan úgy vélik, hogy egy macska elvesztése nem jár olyan mély fájdalommal, mint ahogyan azt némely gazdi megéli. Azonban ehhez nem lehet így hozzá állni, nem lehet tudni, min megy keresztül a gyászoló, ahogyan azt sem, hogy számára pontosan mit jelentett az állat. Merj róla beszélni, ha fáj, hiszen ha magadba folytod, sokkal nehezebb lesz feldolgozni, mintha lennének körülötted emberek, akik ebben segédkeznek, és támogatnak téged. Nem szégyen, ha gyászolod kedvencedet, hiszen sokak számára ezek a kedves kis állatok jelentik az egész világot.