Ha akarnál, sem tudnál elbújni a macskád elől: mutatjuk, miért

A macskád még akkor is képes nyomon követni téged, ha éppen nincs a sarkadban, mint egy hűséges árnyék. Egy közelmúltban készült tanulmány szerzői rájöttek, hogy a macskák úgynevezett mentális térképet készítenek, amely információval szolgál számukra azzal kapcsolatban, hogy hozzájuk közel álló emberek éppen hol tartózkodnak. Ehhez a hangokat használják fel.

Lássuk máris, hogy pontosan honnan tudja a macska, hogy hol van gazda.

A macskák képességeit mindig lebecsültük

Annak a tudatát, hogy valami továbbra is létezik, még akkor is, ha nem látható, tárgyi állandóságnak vagy tárgyállandósságnak nevezik, és a macskák már bizonyították, hogy a birtokában vannak. Az emberi csecsemőknél általában körülbelül 8 hónapos korban alakul ki, majd fokozottan kifinomultabbá válik, és 10-12 hónapos korra teljesen kifejlődik. Ebben a szakaszban a babák megtalálhatnak rejtett tárgyakat, és megértik azt is, hogy szüleik és gondozóik nem tűnnek el csak azért, mert éppen nem látják őket.

Korábbi kutatások kimutatták a tárgyállandóság meglétét olyan főemlősökben, mint a csimpánzok, a bonobók, a gorillák és az orangutánok. Valamint olyan más állatokban is, mint például a szajkók, az ajakos medvék, a maláj medvék és a kutyák, valamit persze a macskák. Az új tanulmányhoz úgy döntöttek, hogy a macskákat hangjelek segítségével tesztelik. Ez jó kiindulási pont, mivel ismertek kivételes hallásukról, és képesek megtalálni a rejtett zsákmányt rossz látási viszonyok között is.

A tanulmány vezető szerzője, Saho Takagi, a Kiotói Egyetem doktorandusza és csapata arra jött rá, hogy amikor a macskák meghallották gazdáik hangját, akkor azt várták, hogy látják a gazda arcát is. Más tanulmányok során azt is kimutatták, hogy különbséget tudnak tenni az ismerős és az ismeretlen emberi hangok között, és képesek megtalálni a rejtett tárgyakat. Tehát valószínűnek tűnt, hogy a macskáknak képesnek kell lenniük mentálisan feltérképezni mások tartózkodási helyét csupán a hangok alapján.

Innen tudja a macska, hol van a gazda

Kísérleteikhez három csoportba rendezték a macskákat. Minden csoportot két részre osztottak attól függően, hogy a macskák hol éltek: macskakávézókban vagy privát otthonokban. A csoportok állatai különböző hangkombinációkat hallgattak meg. Az első csoport a gondozóikról vagy idegenekről készült felvételeket hallott, akik a nevüket mondták. A második csoport más macskák hangját hallgatta meg, a harmadik csoport pedig véletlenszerű elektronikus zajokra hegyezhette a fülét.

A kutatók ezután két menetben játszották le a hangokat. Először egy, a macskákhoz közeli ajtó melletti hangszórón, majd egy távolabbi ajtó vagy ablak melletti hangszórón keresztül. A megfigyelők megjegyezték, hogy mennyire meglepődtek a macskák a hangok látszólag megmagyarázhatatlan helyváltoztatásán. A meglepettségük szintjét egy 0-tól 4-ig terjedő skálán értékelték. A kutatók szerint meglepetésük jelei között szerepelt, hogy a hang eredeti helyzete felé bámultak, mozgatták a fülüket és a fejüket, körülnéztek vagy körbejárták a szobát.

Összességében a macskák akkor csodálkoztak a legjobban, amikor gazdájuk ismerős hangja hirtelen helyet változtatott. A kutatók szerint ez utal arra, hogy kedvenceink mentális képet alkottak láthatatlan gazdáikról, és az alapján térképezték fel tartózkodási helyüket, ahol először hallották a hangot, ami „az összetett gondolkodás egyik fontos jellemzője”. Hogy innen hogyan tovább, azt még homály fedi, azonban a felismerés megalapozhatja a macskakogníció jövőbeli kutatásait, ami hatalmas előrelépés.