Akár ilyen magasra is felugorhat cicád: megdöbbentő számot fogsz látni

Aki látott már macskát testközelből, játék vagy cserkészés közben, biztos nem lepődik meg azon a tényen, hogy igencsak magasra képesek felugrani doromboló kedvenceink. De mégis mennyire?

Asztalról a konyhapultra, kanapéról a polc tetejére, vagy éppen a fűből a fa lombkoronájáig – a macskák természetszerűen törekednek felfelé, ez ragadozó mivoltukból fakad. A magaslati kilátás sokkal szélesebb perspektívát biztosít számukra, a fa ágai között elrejtőzve gyanútlanul csaphatnak le áldozataikra. Az már más kérdés, hogy néha fenn is ragadhatnak, ha túl magasra merészkednek – erről ebben a cikkünkben írtunk korábban. Mi most a természetszerűen kivitelezhető ugrások mértékére vagyunk kíváncsiak.

Ekkorát ugrik egy macska

Rowyn C. Rose, a Basepaws, az amerikai, DNS-vizsgálatokkal foglalkozó Zoetis tudományos kommunikációs szakembere úgy véli, minden háziasított macska az észak-afrikai vagy közel-keleti vadmacska leszármazottja. Mely egy alapvetően fán élő macskafaj volt, s kései utóda, a házimacska anatómiája megőrizte azt a tulajdonságot, hogy könnyedén törhessen az ég felé.

„Ezeknek a vadmacskáknak gyorsan tudniuk kellett magasra ugrani a biztonság, a megfigyelés és a pihenés érdekében egyaránt. Szükségük volt arra is, hogy ugrani és a levegőben megfordulni is képesek legyenek, ez segített abban, hogy elkaphassák a zsákmányt vagy éppen elmeneküljenek a ragadozók elől” – mondja. „A mai házimacskáink megőrizték vadmacska őseik anatómiai jellemzőit.”

Testük több mint 500 izma mindegyikét használják ugrás közben. Erősebb és hosszabb hátsó lábaik hosszanti izmai segítik az ugrás előkészítését, talppárnáik pedig az egyensúlyozást támogatják, amikor megérkeznek a célba. Egy macskának több mint 200 csontja van, ebből mintegy 23 a farkában és 30 a gerincében. Gerincük rugalmassága és flexibilitása lehetővé teszi számukra, hogy iránykorrekciókat hajtsanak végre a levegőben, hogy tompítsák a landolást, ezt nevezik kiegyenlítő reflexnek.

A bajusznak jelentős szerepe van

A bajszuk is segíti őket az ugrási magasság és a technika tökéletesítésében. A bajusz proprioceptív tüszősejtjei a vesztibuláris rendszerükkel összhangban lehetővé teszik a macska számára, hogy érzékelje testének helyzetét, betájolja magát a talajhoz képest. Érzik a kis rezgéseket és a légáramlatot, védik a szemüket és az arcukat az olyan tárgyaktól, mint például a faágak vagy levelek, tüskék.

„Rövidebb elülső lábaik nagyobb stabilitást tesznek lehetővé, a karmaik pedig segíthetnek nekik megragadni az érkezési felületeket, ami még nagyobb stabilitást biztosíthat” – mondja Rose.

Na de mennyi az annyi?

A szakértő szerint egy egészséges, felnőtt macska testhosszának körülbelül ötszörösét-hatszorosát képes megugrani függőlegesen, és majdnem olyan messzire jut el vízszintesen. Ez mintegy 2,5 méter.  A Guinness Rekordok Könyvében a leghosszabb macskaugrás rekordere,

egy Sputnik nevű cicus dokumentáltan 7,54 lábnyit, azaz 230 centimétert volt képes ugrani.

Az eredmények alapján persze lehetnek eltérések is. Például az olyan rövid lábú macskáknál, mint a munchkinek, rövidebb ez a táv. Rose szerint a következő macskafajták ismertek ugrálóképességükről:

• abesszin macska
• keleti rövidszőrű
• szavanna macska
• szibériai macska