Így átkozta meg az írnok a macskát, amelyik lepisilt egy kódexet

A macskák évezredek óta törnek borsot az orrunk alá, amit persze sosem felejtenek el kompenzálni szolgálataikkal, szeretetükkel és törődésükkel.

Őseink azért háziasították őket, mert rájöttek, hogy a gazdálkodás következtében szükségessé vált gabonatárolók védelemre szorulnak a rágcsálókkal szemben. Aztán persze kiderült, hogy a kártevők más helyeken is felbukkanhatnak, nagy károkat okozva. A patkányoknak és egereknek ugyanis rendkívül finom csemegét jelentenek a rezgő papírlapok. Így kezdtek el szolgálatot teljesíteni a macskák a középkori könyvtárakban, ahol a könyvespolcok között járőrözve likvidálták a betolakodókat. Az egyik macska azonban vétett egy apró hibát: rossz helyre pisilt.

Ha a macska rossz helyre pisil, annak nyoma lesz, akár évezredeken át

Európában a könyvnyomtatás a 15. században kezdett elterjedni Johannes Gutenbergnek köszönhetően. Addig a kolostorokban bármásolók és írnokok készítették a kódexeket, könyveket. Egyes kötetek másolása akár egy évig is eltarthatott, ezért a könyveknek abban az időszakban nemcsak az eszmei értéke volt hatalmas, de magának a tárgynak is igen nagy volt az ázsiója.

Történt egyszer 1420 körül Deventerben (Hollandia), hogy az estére otthagyott, még befejezetlen kéziraton az írnok egy hatalmas pisifoltot talált. Ennek következtében az írás elmosódottá vált, és a lap többi részét üresen kellett hagynia. Egy hónapokon vagy éveken át tartó munka esetében – amelynél a precizitás a legfontosabb –, nem is tudjuk elképzelni, hogy ép ésszel hogyan dolgozta fel az alkotó ezt a visszafordíthatatlan hibát.

Így hangzik az átok

Úgy tűnik, hogy mégis megőrizte valahogy a lélekjelenlétét, és egy cicás rajzzal, valamint egy szofisztikált átkozódással lezártnak tekintette a szituációt. Az érdekesség kedvéért így néz ki az eredeti szöveg:

„Hic non defectus est, sed cattus minxit desuper nocte quadam. Confundatur pessimus cattus qui minxit super librum istum in nocte Daventrie, et consimiliter omnes alii propter illum. Et cavendum valde ne permittantur libri aperti per noctem ubi cattie venire possunt.”

A fordítás pedig így hangzik:

Innen nem hiányzik semmi, de egy macska vizelt erre az egyik éjszaka. Átkozott az a kártevő macska, aki Deventerben az éjszaka folyamán erre a könyvre vizelt, és emiatt sok más [más macska] is. Ügyeljen arra, hogy ne hagyjon nyitott könyveket éjszaka ott, ahová macskák bejárhatnak.

Mégis nagyon hálásak lehetünk nekik

Számos fennmaradt kódexen láthatjuk a rágcsálók fogai által okozott sérüléseket. Balesetek mindig történnek, de rossz belegondolni, hogy mi lett volna akkor, ha nem számíthatunk a macskák segítségére ebben a helyzetben.

Sőt a 12. században alkotó írnok, Hildebert egyik illusztrációján megörökíti, amint az asztalra felmászó egér éppen a sajtjából akar falatozni. A könyv, amelyet akkor készített, tartalmazott egy átkot is, melyet az egerekre szórt elkeseredettségében: „Pessime mus, sepius me provocas ad iram; ut te deus perdat.” Vagyis: Te legnyomorultabb egér, gyakran ingerelsz fel haragot. Isten pusztítson el!