Tudtad, hogy a macskafajták jellemvonásai örökletesek? Ezért számít az, hogy milyen fajtájú cicád
2022. november 10 - Képek: Getty Images Hungary
2022. november 10 - Képek: Getty Images Hungary
Annak ellenére, hogy a macskatartás napjainkra legalább olyan népszerűnek bizonyul, mint a kutyatartás, mégis valamilyen oknál fogva korántsem születik róluk annyi tanulmány, mint amennyi a kutyusokról. Éppen ezért meglehetősen keveset tudunk róluk, azonban a Helsinki Egyetem nemrégiben tanulmányt készített a macskafajták örökletes viselkedésmintáiról. Az eredmény pedig arra mutatott, hogy bizony a cicusok is képesek örökölni egyes tulajdonságokat, jellemvonásokat a felmenőiktől. Ami azért is különleges felfedezés, mert ennek köszönhetően meghatározható a szülők alapján, hogy körülbelül milyen mentalitású cicára lehet számítani.
A macskafajták viselkedésükben mondhatni jelentősen különböznek egymástól az aktivitás, az agresszivitás, a félénkség, a szocialitás és a sztereotip viselkedés tekintetében. A Helsinki Egyetemen végzett tanulmányok kimutatták, hogy a viselkedési tulajdonságok képesek öröklődni. Ez pedig megmagyarázza a fajták közötti különbségeket, illetve a cicák kiszámítható mentalitását.
Annak ellenére, hogy nemzetközi tanulmányok tucatjai készültek a kutyafajták viselkedési tulajdonságairól és öröklődéséről, addig a macskák viselkedési jellemzőinek öröklődéséről az első tanulmányt a Helsinki Egyetem végezte. Minden vizsgált tulajdonság viselkedésbeli különbségeket mutatott a különböző fajták között: aktivitási szint, emberrel való szociabilitás, félénkség, agresszivitás és sztereotip viselkedés. A legnagyobb különbséget az aktivitásban, a legkisebbet a sztereotip viselkedésben figyelték meg. Hannes Lohi professzor, a macskagenetikai kutatócsoport vezető kutatója szerint a különbség abban rejlik, hogy míg az aktivitás az állat 2 hetes korától kezdve egy állandó tulajdonság, addig a sztereotip viselkedést számos környezeti tényező befolyásolja az állat teljes életszakaszában.
A tanulmány 6000, korábban összegyűjtött macska viselkedési kérdőívét használta fel annak érdekében, hogy minél pontosabb eredményeket kapjanak. Az anyag elsősorban 40 különböző macskafajtára vonatkozó kérdőívből, és annak megválaszolt kérdéseiből állt össze. Ez a világ második legnagyobb macskaviselkedési vizsgálata. Ezekből pedig azt a három fajtát bocsájtották alaposabb vizsgálat alá, akikről a lehető legtöbb anyag volt elérhető. Ezek a következők voltak: maine coon, ragdoll és a török van-macska. Azért esett ezen fajtákra a választás, mert megfelelő számú kérdőív volt kitöltve rájuk vonatkozóan, illetve elegendő információ volt a cicák szüleiről is. Továbbá ezek a fajták genetikailag változatosak.
A tanulmány kimutatta, hogy a viselkedési jellemzők örökölhetőségi becslése átlagosan 40 és 50 százalék között változott. Ez azt jelenti, hogy a viselkedési jellemzők változásának alig fele magyarázható az örökletes eltérésekkel. Az öröklődési becslések meglehetősen hasonlóak a macskafajták között, függetlenül a fajták közötti genetikai különbségektől. Számos alternatív magyarázat létezik a viselkedésbeli különbségekre. Lehetséges, hogy a viselkedést szelekció befolyásolta a tenyésztés során. Előfordulhat, hogy a cél az volt, hogy néhány macskát aktívvá, néhányat engedelmessé tegyenek.
A viselkedési jegyek más kiválasztott génekkel, például a szőrzet- vagy szemszín génjével is összefüggésben állhatnak. Arról nem is beszélve, hogy az adott macskafajtákat helyi tájfajtákból tenyésztették ki. Például korábbi kutatások alapján a maine coon az északi macskafajtákkal és a tájfajtákkal, míg a ragdoll a nyugat-európai és amerikai macskafajtákkal áll rokonságban. Következésképpen a kutatók úgy vélik, hogy az azonos régióban élő macskáktól származó fajták viselkedése hasonlíthat egymásra közös történelmük folytán.
A jelenlegi kutatások alapján a különbségek részben genetikai hasonlósággal, részben pedig bizonyos tulajdonságok, például hosszú szőrzet preferenciájával magyarázhatók. Lohi úgy véli, hogy a viselkedési jellemzők különbségeinek evolúciós hátterének felfedezése azonban további tanulmányokat igényel. Így nem tud jelenleg messzemenő következtetéseket levonni annak tekintetében, hogy a fajtán belüli különbségek pontosan milyen indokra is vezethetők vissza.
Ezek után a tanulmányok tovább folytatódtak, mivel a kutatócsoport létrehozott egy új, továbbfejlesztett macskaviselkedés- és személyiség kérdőívet azzal a céllal, hogy több mint 20 000 macskára gyűjtsenek válaszokat. Ennek köszönhetően pedig egy sokkal tágabb formában tudnának kutatást végezni a témáról. Továbbá egy ekkora minta lehetővé tenné, hogy egyedi kutatásokat végezzenek, és megerősítsék jelenlegi eredményeinket.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek