Ilyen bizarr állatok a macskafélék legközelebbi rokonai

Essünk is túl a száraz részeken még a bevezetőben; ígérjük, utána sokkal (sokkal!) szaftosabb lesz. Tehát a macskafélék családját (Felidae), 3 alcsaládra bontják. Ezek közül már teljes egészében kihaltak a kardfogú macskaformák (Machairodontinae), a párducformák (Pantherinae) és a macskaformák (Felinae) között azonban számos, ma is élő fajt számolhatunk meg. A teljesség igénye nélkül ide tartoznak a házi macskák, a karakálok, a pumák, a gepárdok, az oroszlánok, a vadmacskák, a tigrisek és a halászmacskák is. A legtöbbjük messziről is könnyen felismerhető, azonnal látjuk rajtuk, hogy macskafélék. A rokonok esetében azonban kezd elmosódni a határ. Vagy soha nem látott, űrlényszerű szerzetekkel találjuk szemben magunkat, vagy olyanokkal, akikről a legtöbben azt hiszik, hogy kutyafélék.

Lássuk máris, hogy kik a macskafélék legközelebbi rokonai!

(A nyitóképen szurikáták láthatók, amelyek a mongúzfélékhez tartoznak, így macskaalkatúak, vagyis a macskafélék közeli rokonai.)

A macskafélék legközelebbi rokonai a tigrispetymegfélék

A tigrispetymegfélék a ragadozók rendjébe (Carnivora), és a macskaalkatúak alrendjébe (Feliformia) tartoznak. A tigrispetymegfélék családjának (Prionodontidae) mindössze egyetlen neme (Prionodon) van és 2 faja, a sávos és a foltos tigrispetymeg. Már a nevét is imádjuk! Korábban azt gondolták, hogy a cibetmacskafélékhez tartoznak – róluk majd kicsit később –, azonban a további vizsgálatok erre rácáfoltak.

Ezekről a fura, alienszerű állatokról sajnos nagyon keveset tudunk. Az azonban bizonyos, hogy elterjedési területük Ázsia délkeleti része, otthonuknak általában az esőerdőket mondhatják. Éjszakai élete élnek, kisebb gerincesekkel táplálkoznak, és a macskákhoz hasonlóan visszahúzható karmaik vannak.

Sávos tigrispetymeg: 

Fogaik húsvágásra alkalmasak, de akár a csontot is elroppantják. Látásuk, szaglásuk és hallásuk egyformán éles, így a prédának esélye sincs a menekülésre. Ehhez ráadásul hozzáadódik az is, hogy kiválóan másznak, de a földön is sokat tevékenykednek, általában itt szerzik meg eleségüket is. A nagyobb zsákmányt úgy ölik meg, hogy ráugranak, majd a földre szorítják és így harapják el a nyakát.

Ugyan egyelőre egyik faj sincs fenyegetett státuszban, ám ez nem jelent semmit! Olyan rejtett életet élnek, ráadásul az élőhelyük is folyamatosan pusztul, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy az állomány stabil.

Foltos tigrispetymeg:

A kicsit távolabbi, de még mindig közeli rokonok

Cibetmacskafélék

A cibetmacskafélék (Viverridae) szintén a macskaalkatúak alrendjébe (Feliformia) tartoznak. 4 alcsaládját különböztetjük meg, a sávos pálmasodróformákat (Hemigalinae), a pálmasodróformákat (Paradoxurinae), a cibetmacskaformákat (Viverrinae) és a petymegformákat (Genettinae), akik nem összekeverendők a tigrispetymegfélékkel. Tudjuk, hogy ez a sok latin könnyen megüli a gyomrot, de ahhoz, hogy érdekes, izgalmas tényekkel szolgálhassunk, meg kell alapozni tudományos részletekkel.

Ezek a fajok főként az Óvilágban (Afrika, Ászia és Amerika együtt) őshonosak, legtöbbjük vegyes koszton él. Termetük, ha távolról is, de a macskákra emlékeztet, karmaik visszahúzhatóak. Külső jellemzőiket tekintve a macskaféléktől az állon elhelyezkedő hosszabb vibrisszáik (bajuszszálak), valamint a rövidebb végtagjaik és az ötujjú hátsó lábaik különbözteti meg őket. Nem különösebben kifinomult vadászok, és sajnos az embereknek ők is áldozatul esnek. Az álcás pálmasodró húsa például Kínában ínyenc falat, de más fajokat is megesznek több helyen, valamint bőrüket is feldolgozzák. A legprimitívebbnek tartják őket a macskaformák között, az eddigi rendelkezésünkre álló információk alapján nem specializálódtak semmire.

A cibetmacskafélék egyik legjellegzetesebb faja az afrikai cibetmacska, akinek a Kopi Luwak elnevezésű luxuskávét is köszönhetjük. Ebben a cikkünkben nemcsak a kávéról, de arról is olvashatsz, hogyan használják fel ezt az állatot a brutális módon a parfümgyártásban.

Hiénafélék

A hiénafélék (Hyaenidae) a ragadozók (Carnivora) rendjének egy családja, és összesen négy faját különböztetjük meg. A foltost, a barnát, a csíkost és a cibethiénát. Bizony, lehullt a lepel! A közhiedelemmel ellentétben a hiénák se nem kutyafélék, se nem macskafélék, de sokkal közelebb állnak az utóbbihoz a rendszertani besorolás alapján. Mindezek ellenére lábuk kutyásan hosszú és karmaik tompák, nem visszahúzhatók.

Mind a 4 fajnak a hátán, nyakán sörényt fedezhetünk fel; nagyon hasonló formában, mint a gepárdkölyköknél. Korábban hermafroditának hitték őket, ugyanis a nőstények külső ivarszervei nagyon hasonlóak a hím ivarszervekhez. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a nőstény hiénák nagyobb valószínűséggel szenvednek el agressziót más nőstényektől, így ez a pszeudopénisz egyfajta álca lehet a támadások kiküszöbölésére. Különösen hasznos lehet nőstény kölykök esetében. Valamint segítségével abszolút kontroll alatt tarthatják, hogy kivel szaporodnak. A hímek egyáltalán nem vállalnak részt az utódok neveléséből, így nem mindegy a nősténynek, kinek az utódait neveli.

Vannak anális mirigyeik is, mint a macskaféléknek, amelyet területjelölésre használnak. És hogy tuti a földről kelljen összekaparni az álladat, azt is eláruljuk, hogy ugyan általában dögöt fogyasztanak, a cibethiéna elsősorban termeszevő. Termesz! Tehát egy hiéna, amely rovarokat eszik…

Madagaszkári cibetmacskafélék

A madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) is a macskaalkatúak alrendjébe (Feliformia) tartoznak. 10 élő faja van, melyeket 2 alcsaládba rendeznek: a madagaszkári mangusztákba (Euplerinae) és a madagaszkári mongúzokba (Galidiinae). A család tagjai kizárólag Madagaszkár szigetén őshonosak.

Megjelenésük mongúz- és cibetmacskaszerű, ám valójában kevés közös tulajdonsággal rendelkeznek, „csupán” a molekuláris hasonlóságaik miatt rendezik őket egy családba. Ennek ismeretében nem olyan meglepő, hogy életmódjuk is igazán eltérő. Elsősorban ragadozók, de vannak olyan fajok, melyek rengeteg növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Vannak, amelyek éjszaka, vannak, amelyek nappal aktívak. Egyes fajok inkább a földön, mások az ágak között mozognak többet.

Gyűrűsfarkú mongúz (Macskaalkatúak->Madagaszkári cibetmacskafélék->Madagaszkári mongúzok):

Sokak számára biztosan ismerősen cseng a fossza név, amely a család, és Madagaszkár ragadozóinak (emlősök) legnagyobb képviselője is, a maga körülbelül 80 cm-es testhosszával és 12 kg-os testsúlyával. Ennek a fajnak az arckifejezése és a testalkata is igen macskaszerű, sokan a pumához hasonlítják, de szerintünk a jaguarundival (macskaformák) akár ikrek is lehetnének. És bár mondhatnánk, hogy kevésbé fogsz összezavarodni, ha megismered a következő tényt, de nem mondhatjuk. A fossza nőstényeknek – már biztosan sejted mi következik – olyan a genitáliája, akár a hiénafélék nőstényeinek, vagyis ők is pszeudopénisz büszke tulajdonosai. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy a hímeké pedig extra hosszú.)

Mongúzfélék

És végül, de nem utolsó sorban a mongúzfélék (Herpestidae), akik szintén a macskaalkatúak népes alcsaládja, 15 nemmel és 35 fajjal. Afrikában, Dél-Európában és Ázsiában őshonosak, megtalálhatók az esőerdőktől kezdve a sivatagokig mindenhol. A diverzitás rájuk is jellemző. Vannak olyan fajok, melyek nagyobb családi közösségekben élnek, mások párokban, megint mások magányosan. Legtöbbjük ragadozó, de egyes fajok, melyek inkább növényi részeket fogyasztanak. Bár alkatukból adódóan többnyire talajhoz kötöttek, sokuk mászik ügyesen fára vagy úszik.

A mongúzok egyike annak a legalább négy ismert emlős taxonnak (tagozat), amelyek egy receptor mutációival védekeznek a kígyóméreg ellen. Módosított receptoraik megakadályozzák a kígyóméreg alpha-neurotoxin kötődését, magyarán nem hat rájuk a kígyóméreg. Emiatt gyakran előfordul, hogy a mongúzuk elég bátrak legyenek ahhoz, hogy megtámadják a kígyót is, így a hüllőből válik vacsora. (Egyes fajokat igen könnyen meg lehet szelídíteni, így tartják őket társállatként és rágcsálóirtóként is.)

Rudyard Kipling, Riki-Tiki-Tévi nevű karaktere (és azonos című könyve) egy szürke mongúzkölyök történetét meséli el, aki szembeszáll a hatalmas kobrákkal azért, hogy védje szeretteit. Az apróság olyan tettet visz véghez, ami még egy felnőtt mongúznak is feladná a leckét. Nagyon aranyos mese, amit eredetileg az író gyerekeknek szánt, de bevalljuk, felnőttként is rendkívüli módon élveztük.