Macskák az ókori Egyiptomban: nem egyszerűen imádták és tisztelték őket, hanem isteneik földi reprezentációjaként tekintettek rájuk

A hieroglifák, az obeliszkek és a geometrikus minták mellett a macskák is kiemelkedő helyet foglalnak el az ókori egyiptomi művészetben. Talán az ilyesfajta megjelenítés tükrözi leginkább az állat egyedülálló státuszát a Nílus mentén élt emberek körében. Az állatokat kezdetben hasznos mivoltuk miatt fogadták el, majd fokozatosan az istenség és a védelem szimbólumaivá váltak.

Julia Troche, a Missouri Állami Egyetem adjunktusa elmondta a Historynak, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ókori egyiptomi népek általában véve nem imádtak egyetlen állatot sem, még a macskákat sem. Inkább úgy tekintettek az állatokra, mint Isteneik fenséges megnyilvánulásaira. Sőt, az emberek mellett a sírokban felfedezett mumifikált macskák alapján a túlvilági életben is fontos szerepet töltöttek be.

Egyes halotti szövegekben tőrrel a mancsukban jelenítették meg őket

Az ókori egyiptomiak a macskákat kölcsönösen előnyös társnak tekintették. Bemehettek a házba hűsölni, cserébe pedig elűzték a rágcsálókat és az olyan veszélyes állatokat, mint a kígyó vagy a skorpió.

Hogy pontosan hogyan is éltek az emberek között, arról leginkább a sírok falán lévő festmények alapján tudunk tájékozódni. Itt olyan mindennapi helyezetekben láthatjuk őket leginkább, ahogy a szék alatt pihennek, játszanak, üldögélnek vagy madarakat kergetnek. Egyes halotti szövegekben tőrrel jelenítik meg őket, ahol megakadályozzák Apopist, a kígyóistenséget, aki éjjel fenyegeti Rat, a napistent. Nebamon ókori egyiptomi írnok sírjában például feltártak egy olyan festményt, ahol az írnok egy nádhajón állva vadászik madarakra dobópálcikákkal, miközben a macskája három madarat ragad meg. Ez a festmény jelenleg a British Múzeumban tekinthető meg.

A kapcsolat a túlvilágon is tart: a macska-mumifikációra külön iparág épült

Miután életük során macskát tartottak házi kedvencként, úgy ezt a kapcsolatot a túlvilágon is folytatni akarták. „A sírjaikban ábrázolták a családot, a legnagyobb kitüntetéseiket és díjaikat, valamint azokat a dolgokat, amiket szívesen csináltak. Tehát, ha megfigyelhetők a macskák ezeken a festményeken, az a fontosságukról árulkodik. Abban a reményben is ábrázolták őket, hogy velük folytatják tovább a túlvilágon is.” – magyarázta Julia Troche.

A macskák jelenléte a sírokban nem korlátozódott a festményekre. A Carnegie Természettudományi Múzeum szerint a macskákat néha mumifikálták, és emberi társukkal együtt temették el. Ennek egyik oka az volt, hogy ezeket a cicákat temetkezési áruként használhatták. Ez azt jelentette, hogy az elhunyt személy beköltözhetett a mumifikálódott macska testébe a túlvilágon.

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy isteneik különböző formákat ölthetnek, és az évszázadok során egyre gyakoribbá vált, hogy az istenek állatok, köztük macskák alakját viseljék. Ezek az istenségek nemcsak macskafejjel jelenhettek meg, hanem a macskák testében is lakhattak. Ez volt az egyik legjelentősebb indok, amiért elkezdték mumifikálni ezeket a bajszos ragadozókat. Sőt, egy egész iparágat hoztak létre a tenyésztésükkel és a mumifikálásukkal kapcsolatban.

Már akkor is a felsőbb osztályok diktálták a trendeket

Ahogy az a különböző civilizációk és kultúrák esetében általában lenni szokott, az ókori egyiptomiak is a divatirányzatok diktálójának tekintették a királyi családokat. Az ételektől a ruházkodáson át a macskafélékig mindenben az uralkodó ízlésformálóktól vette az ihletet a nép.

Az ókori egyiptomiak isteneik szokásai és preferenciái miatt tartották ilyen nagyra a macskákat, de azért is, mert az uralkodóik, a fáraók is tartottak cicákat. Az egyiptomi uralkodói osztály tagjai aranyba öltöztették kedvenceiket, és hagyták, hogy a tányérjukról egyenek. Bár az alsóbb osztályok tagjai nem engedhették meg maguknak, hogy nemesfémbe öltöztessék a macskáikat, de ők is készítettek és hordtak macskaszerű ékszereket.

A termékenység szimbólumai is voltak

Amellett, hogy nagyra értékelték a cicákat, amiért képesek voltak távol tartani az otthonuktól a rágcsálókat, kígyókat és más kártevőket, azt is megértették, hogy a macskák bármilyen méretűek is, okosak, gyorsak és erősek.

Sekhmet egy oroszlán formájú istennő volt, aki harcosként és védelmezőként tartotta távol Ra napisten ellenségeit és küzdött a betegségek és járványok ellen is. Ebből is láthatjuk, hogy az ókori egyiptomiak a macskákra általánosabban védelmezőként gondoltak, ugyanakkor tisztelték vadságukat is.

Az ókori Egyiptomban a macskák egy másik típusú hatalommal is rendelkeztek: a termékenységgel. „Gyakran nők székei alatt ülve ábrázolják őket, ami mindenképpen a nőkhöz fűződő kapcsolatukra utal, és talán tágabb értelemben a termékenységre is. Ez visszavezetve valószínűleg abból fakad, hogy a macskáknak általában egy alomban több kicsinyük van és az is előfordulhat, hogy különböző apáktól.