Miért csiripelnek a macskák? A hang, amely mindenkit megnevettet

Volt már olyan, hogy úgy tűnt, mintha cicád csiripelne a fán üldögélő madárra? Vagy az ablakon keresztül „beszélgetne” egy békésen pihenő rigóval?

A macskák különleges teremtmények, és számos érdekességet tudhatunk meg róluk, amikor együtt élünk eggyel. Nem is gondolnánk, hogy mikre képesek, pedig az aranyos kis test egy kiváló vadászt rejt. Itt jön a képbe a csiripelés is. Amikor először szem-, pontosabban fültanúja az ember ennek az érdekes jelenségnek, nehéz elhinni, hogy egy macska az elkövető, akitől teljesen más hangokat várnánk.

Mit nevezünk csiripelésnek?

A macskák csiripelése alatt elsősorban nem a kiadott hangra gondolunk (bár az sem utolsó), hanem a gyors, precíz és ritmikus állkapocs mozdulatokra, illetve a fogak összeütközésére. Maga a mozdulat jóformán olyan, mint amikor vacogunk, és összekoccannak a fogaink, de náluk semmi köze nincs a hideghez, és nagy valószínűséggel akaratlagos mozgásról van szó. (Talán pontosabb lenne az a fordítás, hogy vacogás, esetleg kattogás, mert alapvetően aktív hangképzés nélkül „csiripelnek”. De talán találóbb a csiripelés, mert legtöbbször keveredik különböző hangokkal, nem csak magában van jelen).

A macskák csiripelése igazából kommunikációs célt szolgál, hasonlóan a nyávogáshoz és a doromboláshoz. „Kérelmezési hívásnak” nevezik őket, és a cicák sokszor így fejezik ki az izgalmukat, illetve, hogy akarnak valamit. Állítólag 21 féle hangot képesek produkálni, nagyon rugalmasan tudják kifejezni magukat.

Miért csiripelnek a macskák?

A macskák csiripelése akkor figyelhető meg, amikor egy potenciális prédát látnak. Nem lehet teljes bizonyosságra megállapítani, hogy vajon miért csiripelnek a macskák, de a kontextusból lehet rá következtetni. Két vezető megközelítés van, mindkettő a macskák vadászösztönéhez köti a megfigyelt viselkedést. Lehetséges, hogy a macskák frusztráltsággal teli izgatottságot fejeznek ki vele. Ha éppen nem tudják elérni a vágyott prédát, akkor a „csiripelésükkel” kommunikálják csalódottságukat. Tulajdonképpen panaszkodnak, amiért nem tudják elkapni a kinézett madarat.

Bár aranyos az előző elképzelés, és nincs rá bizonyíték, hogy ne így lenne, más magyarázat is létezik. Sokkal valószínűbb, hogy ez egy elképesztően jól megtervezett, vadászathoz használt stratégia, amivel magukhoz szeretnék édesgetni a kiszemelt prédát. Utánozzák a célpont hangját annak érdekében, hogy meggyőzzék az állatot arról, hogy veszélytelenek. Ha pedig leengedte a védőhálóit a kiszemelt vad, akkor lecsapnak rá a „madártollba bújt macskák”.

Ezt az utánzó stratégiát a vadon macskaféléinél is meg lehet figyelni. Az egyik dokumentált eset egy ocelot tehetséges előadásáról szól. A macskaféle olyan meggyőzően utánozta egy kölyökmajom sírását, hogy számos kíváncsi majom belesétált a csapdájába.

A macska veleszületett vadászösztönének kifejezése, a prédaállatok, mint például a madarak és a rágcsálók bevonzására szolgál.

– írja Ingrid L. Taylor a The Spruce Pets oldalára

Baj, hogy a macskám csiripel?

A csiripelés egy teljesen normális viselkedés bajszos barátainknál, semmit nem kell ellene tenni. Ne büntessük érte, ne állítsuk meg, illetve ne tereljük el a figyelmét. Ha nincs lehetősége kárt tenni magában vagy a kiszemelt madárban, akkor hagyjuk, hadd csiripeljen – magától abbahagyja, ha elvesztette az érdeklődését. Annyi figyelmet azért szenteljünk neki, hogy frusztrációt is jelezhet, így ha benti cicánk van, bizonyosodjunk meg arról, hogy elegendő lehetőséget adunk neki az ösztönei kiélésére (játszunk vele, illetve gazdagítottuk annyira a környezetét, hogy kedvére mászhat és mozoghat).