Miért ritkásabb a szőr a macskák fülénél?

Neked is feltűnt már, hogy a fül körül ritkásabb a macska szőre? A kutatók szerint ennek evolúciós oka lehet.

Az, hogy a macska szőre vékonyabb a füle körül, szakemberek szerint teljesen normális, ezért nem kell aggódni miatta. Sőt, nemcsak hogy normális, hanem elengedhetetlen lehetett ahhoz, hogy a macska ma ismert formájában fejlődjön ki. Lássuk, mire is jó a macskák fülszőre!

Ezért ritkásabb a macska szőre a fülnél

A macskák bundája két rétegből áll: egy finomabból, amely télen melegen tartja őket, nyáron pedig elvékonyodik, illetve egy durvábból, amely fizikai védelmet nyújt. Ez a dupla szőrzet szinte az egész testet lefedi. Van azonban néhány kivétel is.

A mancspárnákon például nincs szőr, mert a lábujjak között csak összegyűjtené a szennyeződéseket és a nedvességet, míg a perianális régióban egy kicsit vékonyabb, ami elősegíti annak tisztán tartását. A fül körüli terület szintén speciális eset.

Annak, hogy itt ritkásabb a szőr, evolúciós, adaptív oka lehet, és egyes elméletek szerint a halláshoz lehet köze.

Ez a jellegzetesség nemcsak a házi macskánál figyelhető meg, gyakori más kisebb macskafajoknál, így az afroázsiai vadmacskáknál, az ocelotoknál és a hiúzoknál is. A nagymacskák, mint a tigrisek, az oroszlánok és a jaguárok viszont nem rendelkeznek vele.

„A kisebb macskafajták „kopasz foltjai” a természetes szelekcióval függhetnek össze” – vélekedett Jonathan Losos, a Washington Egyetem evolúcióbiológusa. Ez arra enged következtetni, hogy ami nekik előnyös lehet, abból nagyobb társaik nem húznak hasznot.

A vadászathoz lehet köze

Judith Stella, a Purdue Egyetem tudósa úgy vélte, a fül körüli ritkásabb szőrzet a vadászat kapcsán alakulhatott ki. Magyarázata szerint a macskák érzékelik az alacsonyabb frekvenciájú hangokat, ami kapóra jön, amikor rágcsálókat ejtenek el. Elképzelhető tehát, hogy a hiányos szőrzet révén jobban fókuszálhatnak bizonyos hangokra, vagy könnyebben határozhatják meg azok irányát.

Ez értékes tulajdonság lehet a vadászatnál a rágcsálókat preferáló kisebb testű macskák számára, a nagymacskák számára viszont nem, hiszen ők nagyobb zsákmányokat vesznek célba amelyek nem alacsony frekvenciájú hangok révén kommunikálnak. Vagyis a ritkásabb szőrzet nem segíti túlélésüket.

Az evolúcióbiológus ugyanakkor megjegyzi, az ilyen hipotézisekkel az a gond, hogy bár a magyarázatok logikusnak tűnhetnek, valóságtartalmukról nehéz ténylegesen meggyőződni. Nem példa nélküli az sem, hogy egy tulajdonság egy adott okból fejlődik ki, de aztán egy másik szempontból is előnyössé válik. Felmerülhet így akár az a lehetőség is, hogy a fülnél lévő ritkásabb szőrzet előnyt jelenthetett a kisebb macskafajoknak, amikor jelölteket kerestek a párosodáshoz, de miután kialakult az ivaros szelekció, inkább már a vadászatnál bizonyult hasznosnak.