Miért ellenállóbak a macskák a kígyóméreggel szemben, mint a kutyák?
2024. július 8 - Képek: Getty Images Hungary
2024. július 8 - Képek: Getty Images Hungary
A macskák kétszer nagyobb valószínűséggel élik túl egy mérges kígyó marását, mint kutyák.
Az ehhez a furcsa jelenséghez kapcsolódó okokat a Queenslandi Egyetem kutatása tárta fel. Lássuk, hogy miért nincs olyan jelentős hatással a macskák szervezetére a kígyómarás, mint a kutyákéra.
A kutatócsoport, amelyet Christina Zdenek doktorandusz hallgató és Bryan Fry docens vezetett, a kígyómérgek hatásait hasonlította össze kutyák és macskák véralvadási tényezőit vizsgálva. A kutatás fő célja az volt, hogy nagyobb százalékban menthessük meg a jövőben a kígyómarásnak áldozatul esett szőrös társainkat. Emiatt engedj meg nekünk egy rövid kitérőt.
A mérgeskígyókat két csoportja osztjuk: a viperafélékre (például arany lándzsakígyó vagy szarvasvipera) és a mérgessiklófélékre (például fekete mamba vagy királykobra). E két csoport mérgei különböző módon hatnak a harapás áldozataira. A viperafélék mérgei általában hemotoxikusak; ez azt jelenti, hogy a keringési rendszert támadják meg. Vérzést okozhatnak, vagy megzavarhatják a vér alvadási képességét, ezért az áldozat elvérzik. A mérgessiklófélék méreg jellemzően neurotoxikus, vagyis úgy hat, hogy megzavarja az idegimpulzusok átvitelét. Általában immobilizáló hatású, az áldozat testét merevvé vagy épp ellenkezőleg, ernyedtté teszi.
Bár a hazai kígyópopuláció leginkább ártalmatlan siklókból áll, van két viperafajunk is, a rákosi, illetve a keresztes vipera. Onnan tudod megkülönböztetni a mérges kígyókat az ártalmatlanoktól, hogy fejük háromszög alakú, testük vaskosabb, farkuk hirtelen vékonyodik el, a pupillájuk alakja pedig függőleges a kerek helyett. Ugyan egyik faj sem keresi az emberek társaságát, van esély arra, hogy túra, kirándulás alkalmával mi is szemben találjuk magunkat velük. Emiatt mindenképpen óvatosságra intünk. (Persze pánikolni nem kell!) Ne közelítsük meg a kígyót, ne nyúljunk hozzá, sétáljunk el a helyszínről nyugodtan. Ha bővebben is tájékozódnál a hazai helyzetről, azt ide kattintva, Az Én Kutyám oldalán teheted meg.
„Míg a kutyák mindössze 31%-a éli túl az északi barna kígyó marását ellenméreg nélkül, a macskák kétszer nagyobb valószínűséggel, 66%-ban menekülnek meg” – olvasható a tanulmányban. A macskák ellenméreg-kezeléssel is jelentősen magasabb túlélési arányt mutatnak, ám eddig az eltérés okai ismeretlenek voltak. Dr. Fry és csapata koagulációs (fehérje, vér megalvadása) elemzőt használt, hogy tesztelje a textilmintás barnakígyó mérgének – valamint tíz további, a világ különböző részein található méregnek – a hatását kutya- és macskaplazmára a laboratóriumban. Az eredmények azt mutatták, hogy minden méreg gyorsabban hatott a kutyák plazmájára, mint a macska vagy az ember plazmájára. Ez arra utal, hogy a kutyák valószínűleg hamarabb jutnak abba az állapotba, ahol a véralvadás folyamata meghibásodik, és így sérülékenyebbek ezekkel a kígyómérgekkel szemben.
Számos viselkedésbeli különbség is növeli a kutyák halálozási esélyeit a mérges kígyómarás miatt. Ezek az állatok tipikusan az orrukkal és a szájukkal vizsgálnak meg mindent, amely területek érhálózatokkal sűrűn szövöttek. A macskák ezzel szemben a mancsaikkal csapnak oda. „A kutyák ráadásul általában aktívabbak, mint a macskák, ami nem kedvező egy marás után. A legjobb gyakorlat ugyanis az, hogy a lehető legnyugodtabban maradjunk, ezzel lassítva a méreg elterjedését a testben.”
Bár erre a tanulmány nem tért ki, lehet itt még egy fontos adalék, ha a marások elkerülésének arányait vesszük. Egy macska reflexe 20-70 milliszekundum, ami 1,5-szer jobb, mint a kutyáké, és még egy átlagos kígyót is lepipálnak, aminek reakcióideje 44-70 milliszekundum. A cirmosok reakcióidejére vonatkozó elmélet szerint azért ilyen gyorsak, mert tovább és nagyobb mértékben voltak magukra utalva az élelemszerzést illetően.
Ha bővebben is érdekel a téma, ide kattintva további információkkal gazdagodhatsz.
(A nyitóképen sávos macskakígyó látható.)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek