Így épül fel egy lenyűgöző struktúra, a macskakolónia

A kóbor és elvadult macskák igyekeznek olyan keveset érintkezni az emberekkel, amennyire csak lehet úgy, hogy közben elég közel maradjanak hozzájuk ahhoz, csurranjon-cseppenjen nekik egy kis eleség. Annak érdekében, hogy önmagukra utalva is túléljenek, csapatokba, vagyis kolóniákba tömörülve védik magukat.

A következőkből megtudhatod, hogy hogyan épül fel egy kolónia, és arról is írunk, hogy a macskák számára milyen előnyökkel jár egy ilyen csoportosulás.

A macskák által formált kolónia jellemzői

A vadon élő macskafélék mind magányosan élnek, egyetlen kivételtől, az oroszlánoktól eltekintve, akiknek a csoportosulását falkának nevezzük. A csoportos együttélésnek azonban számos előnye van, amit a házi macskák is felismertek; egyszerűbb és biztonságosabb így az életük. Egy kolónia állhat akár 2, de 15 egyedből is. (Ha a macskáknak csak a vadászatból kell biztosítaniuk a táplálékukat, a csoportok általában kisebbek.) A tagok nagyrészt nőstények és azok leszármazottai, de gyakran van a csapatokban 1-2 idősebb kandúr is, akik jellemzően szaporodnak más kolóniák nőstényeivel. A kandúrok azonban rendszerint magányosan élnek, territóriumuk jobbára keresztezi több kolónia területét is.

A kolóniák minden esetben olyan helyeken szerveződnek, ahol a macskák számára rendelkezésére áll valamilyen élelemforrás. Ha ínségesebb idők köszöntenek be, vagyis kevesebb lesz az élelem, a kolónia feloszolhat. Minden macska megy a saját útjára, ugyanis a kolónia csak akkor működőképes, ha nincs a tagok között verseny az élelemért.

Bár a kolóniákban van hierarchia, alapvetően azonban inkább igen bonyolult társas kapcsolatok kötik össze ezeket az állatokat. Nem úgy, mint a kutyákat, akiknek a falkáit egymásra utalt hierarchia jellemez. A kolóniákban kialakulnak kisebb csoportok vagy párok, melyek között szorosabb kapcsolat szövődik. Ezt részben a rokonsági kapcsolat és az életkor szabályozza. Nagyon érdekes, hogy attól függetlenül, hogy egy kolónia tagjai, a macskák nem alakítanak ki társadalmi túlélési stratégiát, sem falkamentalitást; továbbra is magányosan vadásznak. A macska nem falkaállat, de remekül alkalmazkodnak a társadalmi csoportok kialakításához.

Agresszió a macskakolóniában

Az előzőekből valószínűleg már sejted, hogy a macskakolóniákban igen elvétve fordul elő agresszió. Ha az együttélés a körülmények hatására nehezebbé válik, a csapat egyszerűen feloszlik. A kolóniában mélyen törődnek egymással az egyedek. Gyakori, hogy a kölyköket nemcsak az anyjuk, hanem más olyan nőstény macska is táplálja, akinek éppen van teje. Rendszerint közösen is nevelik őket, vagyis oktatják arra, hogyan kell macskának lenni. Együtt alszanak, ápolják is egymást, és dörgölőznek a tagok, hogy átadják az illatukat, amivel erősítik a kötődést és a csoport identitását. Hisz tudod, a macska erősen szociális állat, aki azért értékeli az énidőt is.

Az agresszió leggyakrabban akkor jelenik meg, amikor a hím kölykök elérik az ivarérettséget, és kizárják őket a csoportból; vagy abban az esetben, amikor a kóborló kandúr a területén járőrözik, és összetűzésbe kerül a kolónia egyik nőstényével. Meglepő módon ezeknek a vitáknak a kipattanása inkább a nőstényekhez köthető. A hímek nagyon ritkán agresszívek nőstényekkel szemben, a lányok azonban harciasak tudnak lenni a túl közel kószáló fiúkkal. De ez sem feltétlenül van így, főleg akkor nem, ha van idejük megszokni egymást.

Meglepő, de előfordulhat, hogy számos interakció után megengedik egy idegen fajtársnak, hogy csatlakozzon a kolóniához, de az elképzelhetetlen, hogy csak úgy valaki úgy dönt, mától egy adott kolónia tagja lesz.