Ebben az oroszországi monostorban a macskák is minden nap körmenetre indulnak a szerzetesekkel

Ebben a monostorban a macskás körmenet bizony mindennapos.

Videón mutatjuk, hogyan vonulnak a macskák a monostor területén a szerzetesekkel együtt.

A macskák a legnagyobb hidegben is részt vesznek a monostor területén a körmeneten

Az oroszországi Kozelszkben található Optina ortodox keresztény monostor szerzetesei minden egyes nap körmenetre indulnak. A menet alkalmával megáldják a monostor területét, környékét, a lakóit és a szomszédait. A 19. században Optina volt az orosz ortodox egyház legfontosabb spirituálisa központja, de története egészen a 16. századig nyúlik vissza. Hosszú fennállása alatt olyan nevezetes személyeket is vendégül látott, mint Nyikolaj Gogol, Fjodor Dosztojevszkij vagy Lev Tolsztoj.

Ami manapság zajlik a falai között, az azonban talán még a híres látogatóknál is érdekesebb és megdöbbentőbb. A rítus, melynek részeként a szerzetes végigsétál a monostor területén, a mindennapi rutin része. Optinában azonban nem csak szerzetesek élnek; a közösség tagjai 10 kóbor macskát fogadtak be és nevelnek, cserébe azért, hogy azok rágcsálómentesítsék az épületet.

Ahogy a felvételen is nagyon jól látszik, a macskák olyan jól asszimilálódtak, hogy a monostor életében nem csak egerészként vesznek részt. A videón Szergej Kuzmics atyát elkísérik a körmenetben is, feltehetőleg azért, hogy ők is részesüljenek az áldásban.

Ugyan általában Kuzmics atya eteti a macskákat, a cicák jól tudják, hogy a körmenet ideje nem etetési idő, mégis csatlakoznak hozzá. Senki sem hívja őket, nem számíthatnak semmire, mégis csatlakoznak. A monostor szerzetesei ezért döntöttek úgy, hogy megörökítik ezt az aranyos szokást. Meg akartak osztani az emberekkel valami egyszerűt, valami kedveset.

A macskák hálás lények

Macskás újságíróként talán elfogultnak gondolsz minket, de tudjuk, hogy gyakran rossz hírnevük ellenére ezek a bajuszos lények a leghálásabb és legtörődőbb lelkek közé tartoznak. Érzik, ha szeretik és megbecsülik őket és borzasztóan tudnak ragaszkodni azokhoz, akik biztonságot és nyugalmat biztosítanak a számukra.

Közeleg a rossz idő, az eső, a hideg, a szél. Ha arra nincs lehetőséged, hogy örökbe fogja egy cicát, az is nagy segítség, ha alkalmanként megeteted a kóborokat vagy biztosítasz nekik egy védett zugot. Az elvadult és kóbor állatok ugyan nincsenek a legjobb hatással az ökoszisztémára, azonban az, hogy milyen helyzetbe kerültek, leginkább a mi felelősségünk. Igyekezzünk hát enyhíteni a szenvedésükön, ahogy tudunk!