Az 5 lábú macskamúmia rejtélye: így épült fel egy bizarr ókori iparág

Az ókori Egyiptomban a macskákra szent állatokként tekintettek. A mumifikált cirmosokat Básztet istennőnek ajánlották fel, akinek a szentélye Bubasztisz városában volt, ahol számos macskamúmia és macskaszobor maradványaira bukkantak a feltárások során. A hiedelem szerint ha a macskákat és gazdáikat közös sírba helyezték, együtt maradhattak a túlvilágon is.

Következő cikkünkből megtudhatod, hogyan zajlott a macskák mumifikálása, és hogyan jött létre a rá épülő iparág.

A 2500 éves macskamúmia rejtélye

A Rennes-i Szépművészeti Múzeumban archeológusok egy csoportja megröntgenezett egy 2500 éves macskamúmiát, hogy kiderítsék, pontosan mi is van a gondosan betekert csomagban. A vizsgálat során kiderült, hogy a burkolatban pihenő lény tulajdonképpen nem egyetlen állat, hanem három macska részleges maradványai, amelyekről készült egy kinyomtatott, 3D-s rekonstrukció is.

A macska feje helyén lévő részben a koponya helyett egy szövetlabda volt. Az Inrap, vagyis az országos régészeti kutatóintézet szerint azonban nemcsak az állat koponyája hiányzott, hanem a csigolyái és a bordák is, ráadásul az is láthatóvá vált, hogy 3 macska 5 hátsó lábának csontjai is helyet foglaltak a csomagban. A csontok már nem voltak épek, tele voltak olyan rovarok által fúrt lyukakkal, melyek az oszlás közben a testet lebontják.

Théophane Nicolas, az Inrap kutatója elmondta a Live Science-nek, hogy: „Míg egyes állatmúmiák teljesek, mások üresek, vagy csak állati csonttöredékeket tartalmaznak. Mivel a nagyobb múmiákat az istenek számára ajánlották fel, úgy alakították ki őket, hogy nagyobbnak tűnjenek. Sőt, még az is előfordult, hogy némelyekben egyáltalán nem volt semmiféle állati maradvány, ehelyett például bőrrel és kaviccsal töltötték meg őket.”

Az egyelőre nem világos, hogy rennes-i macskamúmia miért tartalmazta három különböző macska részleges maradványait, de egyes kutatók úgy vélik, hogy ez egy „gátlástalan papok által szervezett ősi átverés része volt”. Bár az is lehetséges, hogy egészen más okok húzódnak meg a háttérben. Akik a teóriában kételkednek, azzal érvelnek, hogy nem volt nehéz hozzájutni állati tetemekhez, és a mumifikálás folyamata sem volt bonyolult egy olyan személy számára, aki rendszeresen gyakorolta azt.

A macskák mumifikálása és a rá épülő iparág

Az ókori egyiptomi macskamúmiák egyáltalán nem ritka, de annál érdekesebb leletnek számítanak. Az egyiptomiak a macskamúmiákat vagy Básztet istennőnek ajánlották fel, vagy a kedvencet ilyen módon temették el a gazdával együtt. A régészek úgy gondolják, hogy a mumifikálás olyan rendszeres gyakorlat volt, hogy külön iparág épült föl rá az ókorban.

A becslések szerint körülbelül 70 millió állatot mumifikálhattak. Voltak a macskák mellett kobrák, madarak, szkarabeuszok, kutyák, bikák, és még krokodil is  a teljesség igénye nélkül. Könnyebb felsorolni azt, amit nem mumifikáltak, mint azokat a fajokat, melyeket igen. Az újabb kutatások szerint egyes állatokat a kihalás fenyegette ennek a szokásnak köszönhetően. Egyiptomból emiatt tűnt el például egy madárfaj, az íbisz, valamint a pávián is. Amikor a pávián kihalt, elkezdtek olyan múmiákat gyártani, melyeknek olyan alakja volt, mint a pávián, de valami mással töltötték meg. Így kezdődött el a hamis múmiák biznisze Selima Ikram, a Kairói Amerikai Egyetem egyiptológia professzora szerint.

A probléma áthidalását számos más faj esetében úgy oldották meg, hogy állatfarmokat, úgynevezett szaporítótelepeket tartottak fent csak annak érdekében, hogy az ott nevelt állatokból múmia legyen. A mumifikálás nem a halált, hanem az életet szimbolizálta, aminek megszállottjai voltak az egyiptomiak. „A papok feláldozták érted az állatot, mumifikálták, majd a te nevedben egy katakombába helyezték. Ez egy módja volt annak, hogy jó minősítést szerezzen az ember bármely istenség szemében” – magyarázta professzor Ikram a BBC-nek. A mumifikálásnak is voltak fokozatai. Egyes állatokat egyszerűen textilszalagokba csavartak, másokat díszes szarkofágba helyeztek. Nyilván az ár is különbözött ezekben az esetekben, akár csak ma a temetkezésnél. Az egyiptológusok azonban azt nem tudják, hogy a papok hogyan voltak képesek ekkora keresletet kielégíteni.

Bár mai szemmel ez állatkínzásnak és mészárlásnak tűnik, az egyiptomiak erre hatalmas megtiszteltetésként tekintettek, ugyanis így az állat egy magasabb célt szolgált és az örökkévalóságig az istenekkel együtt maradhatott.

Múmiát ajándékba

A 19. század végén szinte általános volt, hogy az Egyiptomba látogató turisták állatmúmiákkal térjenek haza. A bebalzsamozott, ősi lényeket kiváló ajándéktárgyaknak tekintették, amelyek jelképei voltak az ősi társadalom egzotikus rituáléinak. És ahogy azt már az előbb is említettük, nem volt nehéz hozzájutni ilyen múmiához. Voltak, akik nem bírtak a kíváncsiságukkal és kibontották a csomagokat, mások múzeumoknak adományozták azokat. Ám az intézmények akkoriban nem tulajdonítottak ezeknek akkora jelentőséget. Abban a korban a csillogó és fényűző tárgyak iránt volt nagyobb a kereslet. Szerencsére ma már más a helyzet.

A kutatók és a múzeumok is nagyra értékelik ezeket a leleteket, hiszen általuk még mélyebb betekintést nyerhetnek a kultúrába. Úgy vélik, hogy még mindig rengeteg dolog marad előttünk rejtve egy olyan nép szokásait tekintve, akik még a kortársaikat is zavarba hozták az állatok iránt tanúsított rajongásukkal.