Miért érintik össze a macskák az orrukat?

A macskák lenyűgöző teremtmények, és ha alaposan megfigyeljük őket, rájöhetünk, hogy minden, amit tesznek, szándékos. Kedvenceink soha nem cselekszenek csak úgy, ok nélkül, a tudatosságuk pedig különösen jól megfigyelhető a kommunikációjukban. Sokan, akik kevésbé ismerik őket, az információcseréjüket letudják mindössze a nyávogással, ez azonban nem is állhatna távolabb a valóságtól.

Lássuk máris, hogy a macskák miért érintik össze az orrukat, vagyis miért piszéznek.

A macskák lételeme a hangtalanság

Az oroszlánok kivételével minden macskaféle, beleértve a házi macskát is, magányos ragadozó. Mivel szinte minden esetben lesből támadnak, ezek a fantasztikus lények nem engedhetik meg maguknak, hogy hangosak legyenek, mert ezzel felfednék magukat a prédaállat előtt, és üres hassal kellene visszavonulniuk.

A magányos ragadozók számára egy másik fontos tényező a többi magányos ragadozóval való találkozás. Tulajdonképpen egyetlen macskaféle sem engedheti meg magának, hogy felesleges harcokba bocsátkozzon. Egy magányos ragadozó a túlélés érdekében csak magára számíthat, és egy komoly sérülés akár a halálát is jelentheti, mivel így nem lenne képes vadászni. Az oroszlánok ugye itt is előnyben részesülnek a falka miatt, a sérült egyed ugyanis számíthat a társaira.

De mit is akarunk mindebből kihozni? Ahhoz, hogy a piszézés mögé lássunk, meg kellett értenünk, hogy a macskaféléknek szinte mindig ügyelniük kell arra, hogy csendesek legyenek. Emiatt gyakrabban támaszkodnak nonverbális jelzésekre a kommunikációjuk során, amilyen az orrok összeérintése is. (Sokszor írtunk már arról, hogy a nyávogást tulajdonképpen a kedvünkért fejlesztették ki, felnőtt állat egy másik felnőttnek nem nyávog, egyedül a mama használja ezt a módot a kölykök tanításakor.)

Mit jeleznek a macskák azzal, ha összeérintik az orrukat?

Üdvözlés

A macskák kölyökkorukban tanulják meg az orrérintést. Az anyamacska ezzel a mozdulattal üdvözli vak és siket újszülöttjeit, hogy átadhassa nekik az illatát, ami alapján azonosítani tudják. Ennek köszönhetően a kiscicák még a szemük kinyitása előtt felismerhetik az anyjukat.

A macskák felnőttként is használják az orrérintést egyfajta üdvözlésként a fajtársaik között, de ezt a gesztust általában csak ismerős macskáknak tartogatják. Az üdvözlésen túl ez a viselkedés ismerős cicák körében felhívás is lehet interakcióra.

Az is előfordulhat, hogy a cicád az orrát a te orrodhoz érinti, ami szintén hasonló célt szolgál a fentebb kifejtettekhez. Éppen ezért ne hagyj ki egyetlen lehetőséget sem, hogy viszonozd ezt a kedves gesztust.

Figyelmeztetés

Előfordulhat, hogy egymás számára ismeretlen macskák is használják az orrérintést. Két idegen macska ebben az esetben mindig óvatosan közelít egymáshoz, agressziónak nincs nyoma. Mivel mindkét fél kiszolgáltatott ebben a helyzetben, ez a mozdulat azt jelenti: „Hajlandó vagyok békében maradni, ha te is.” Így tudnak az egyedül élő kóbor macskák is viszonylagos harmóniában létezni egymás mellett. Hisz emlékezz, mindent megtesznek, hogy elkerüljék a harcot.

Amikor a macskák egy közös térben élnek (legyen itt szó a lakásról, vagy akár a ház környékéről, ahol szintén fedhetik egymást a territóriumok), a dominancia és a területi határok fontos szerepet kapnak az interakcióikban. A hierarchiák különböző viselkedési formák révén alakulnak ki, beleértve a testtartásokat, vagy az olyan finomabb jeleket, mint például az orrérintés elkerülését. Ha azon kapunk két macskát, hogy míg az egyik közeledni próbál békésen a másikhoz, esetleg felvenné vele a testkontaktust, ám azt elutasítják, az azt jelezheti, hogy a passzív macska nem akar teljes mértékben bevonódni vagy elismerni a másik státuszát.

Itt érdemes lehet megjegyezni, hogy sokan azt gondolják, a fújás egy agresszív megnyilvánulás. A valóságban azonban ez a viselkedés csupán egy jelzés. A macska azt szeretné közölni vele, hogy ugyan résen van, de szeretné elkerülni a harcot, és ha a másik elhordja az irháját, nem fogja bevetni borotvaéles karmait.