Vajon a macskáknak is vannak barátaik? Összetettebb ez a kérdés, mint azt elsőre gondolnád

Ha információt keresel a címben olvasható témakörben, annak valószínűleg az az oka, hogy szeretnél egy újabb cicát, de az is lehet, hogy egyszerűen kíváncsi vagy kedvenced érzelmi életére. Egyes macskafajták, például a sziámik kifejezetten akkor boldogok, ha a gazdi vagy a család társaságában lehetnek. De mi a helyzet a többi fajtával és a macskák egymás közötti barátságával?

Ahogy ezeknél a csodás lényeknél már megszokhattuk, az esetükben egyetlen kérdésre sem tudunk rövid, egyszavas választ adni, így nem is húzzuk tovább az időt. Mutatjuk, mit kell tudnod a cicák egymás közt szövődő kapcsolatairól.

Kezdjük az alapoktól: a vadonban barátkoznak?

Minden bizonnyal a legtöbb, amit szőrös barátainkról tudunk, az a vadmacskákban gyökerezik. A legújabb kutatások szerint bár a macskák társas lények, az egymás között fenntartott viszonyuk inkább hasonlít a családi kapcsolatokhoz. Az oroszlánok például valószínűleg a cicaközösség legismertebb példái, akik szintén családokban élnek. Együtt pihennek, együtt vadásznak, együtt nevelik a leendő oroszlánkirályokat. Szoros a kapcsolatuk, az kétségtelen. De rengeteg példa van magányos macskákra is. A pumák a 3-10 napos párzási időszak kivételével egyedül élnek. Még egy nőstény hegyi oroszlán is csak körülbelül 1-2 évig gondozza a kölykeit, aztán visszatér magányos életéhez.

Így ha a házimacska kerül terítékre – persze szigorúan csak átvitt értelemben – akkor érdemes még közelebbi rokont keresni. Ő a Felis Silvestris, vagyis az európai vadmacska névre hallgat, és bár kiköpött mása cirmos kedvenceinknek, valószínűleg súlyosan megbosszulná a fülvakargatásra és becézgetésre tett kísérletedet. A hegyi oroszlánhoz hasonlóan a vadmacskák is magányos életformát folytatnak. Az évi néhány szaporodási időszak kivételével a saját területükön cirkálnak, hogy fenntartsák a rendet és egyedül járnak vadászni is.

Így hát van már egy csomó információd egyéb macskafélékről, de a válaszhoz nem sokkal kerültünk közelebb. Ássunk hát tovább!

Ugye te is láttál már kóbor macskákat együtt bandázni?

A kóbor közösségek sokkal szociálisabbak, mint sok más vadmacskafaj. Ez tény. Az elvadult vagy már kóborként született macsekok nem különböznek annyira a mi kedvenceinktől. Sőt, igazából az egyetlen különbség, hogy ezek a cicák az életükben valószínűleg soha nem léptek kapcsolatba az emberekkel, vagy csak nagyon minimális mértékben. Ennek eredményeként pedig önellátók.

Amit láthatunk ezeknél az elvadult macskakolóniáknál, hogy amíg a kifejlett egyedek egyedül vadásznak és esznek, úgy a pihenéssel és szórakozással töltött nyugalmi idejüket más, hontalan macskákkal töltik. Együtt szundikálnak, ápolják egymást, és közösen gondoskodnak a kicsinyekről is.

És ha ez még nem lenne elég, úgy csoportosulnak, mint a gyerekek a menzán, ha asztaltársaságot kell választani. A kolónián belül kis csoportok alakulnak ki; ezek az egyedek mérhetően több időt töltenek együtt, mint más társaikkal. Általában az ilyen csoportok rokoni kötelékeken alapulnak, de nem minden esetben. Ez talán arra enged következtetni, hogy barátkoznak, igaz? Hát, nem egészen.

Azok a fene érdekek…

A feltételeknek megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy az elvadult macskakolóniák fenntarthassák magukat. Különösen tekintettel az elegendő élelmiszerre. Verseny nélkül könnyebb elviselniük egymás társaságát, ám amikor az élelem kezd kifogyni, a telepek hajlamosak szétszóródni, feloszlani. Ha a verseny teljesen kiélezetté válik, akkor a cicák magányos üzemmódba kapcsolnak.

Ez pedig azt árulja el nekünk a macskabarátságokról, hogy nem gondolhatunk rájuk ugyanúgy, mint a saját emberi kapcsolatainkra. Az emberek rendkívül szociális lények, és általában a barátságok és a rokoni kapcsolatok a veszély ellenére is összetartanak bennünket. A macskák azonban a túlélés és az erőforrásokhoz való könnyedebb hozzáférés miatt alakítják ki közösségi hálózataikat.

Oké, akkor barátkoznak, vagy nem? Válaszokat akarunk!

Igazad van, akkor talán ideje rátérnünk szívünk rabulejtőire, a házimacskákra ez után a terjengős litánia után. Ha mindenképpen egy szóval kellene válaszolnunk, akkor azt mondanánk, hogy igen, barátkoznak. Igen, valószínűleg.

A házimacskák általában szociálisabbak, mint a vadon élő és elvadult társaik. Gyakrabban keresnek kapcsolatot, és jobban bíznak is a körülöttük élőkben. Ráadásul az otthoni környezetben soha nem merül fel az élelem szűkössége, így nem is kell harcolniuk érte.

De nem minden cica fogad el egy másik macskát a saját területén, hiszen erősen territoriális állatokról van szó. Bár sok mindenben hasonlítanak hozzánk, de azt határozottan kijelenthetjük, hogy barátokat nem ugyanúgy szereznek. Így két macsek összeismertetése egy háztartásban mindig gondos előkészületeket és sok türelmet igényel.