Ezt a magyar macskás festményt eddig csak kevesen láthatták

A macskák és a festők, illetve a festészet kapcsolata állandó témánk. Szinte kimeríthetetlen forrásként szolgál számunkra, hiszen ezeknek a titokzatos lényeknek az auráját és jelenlétét csak olyanok képesek igazán visszaadni, akik maguk is a valóságot és a fantáziát elválasztó vékony határvonalon egyensúlyoznak.

Kiss Tibor festőművész (1955-2015) alkotása azonnal magával ragadott bennünket. Így képes ihletet és erőt adni egy macskás festmény.

Hadd meséljünk el egy történetet…

Mai cikkünk kissé rendhagyó lesz, de macskásként talán ezt nem fogod annyira bánni! A macskákat imádjuk, ez biztosan nem titok, és ha rendszeresen olvasol bennünket, akkor azt is tudod, hogy a festészet, a művészet világa is úgy vonz minket, akár a muslicát a konyhaasztalon lévő gyümölcskosár.

Írtunk már a történelem leghíresebb macskás festményeiről, a világ legdrágább és legnagyobb perzsákat ábrázoló képéről, Gustav Klimtről, akinek a műtermében csak úgy nyüzsögtek a cirmosok, de filozofálgattunk a bajuszosok megítéléséről a felvilágosodás kori művészetben is. Legutóbb pedig olyan művészeket mutattunk be, akik nemcsak lefestették a macskákat, de tudjuk róluk, hogy szerették és tartották is őket.

Amikor megjelent az utóbbi cikk, kaptunk egy nagyon kedves olvasói levelet, hogy bizony van egy magyar festő is, aki szintén rajongott a cicákért, sőt meg is festette őket. Ami pedig még ennél is jobb, az az, hogy engedélyt kaptunk arra, hogy a közösségünkkel is megosszuk ezt a kivételes alkotást. Nevezz minket bátran érzelgősnek, de nem tagadjuk, hogy az ilyen pillanatokért csináljuk! Szenzációs érzés, hogy a macskák még arra is képesek, pusztán a jelenlétükkel, hogy összehozzanak és összekovácsoljanak minket. Hogy megmutassák, az idegen emberek ismeretlenül is képesek kapcsolódni; hogy érezhessük, bár a világ hatalmas, mégsem vagyunk benne egyedül.

A macskás festmény, ami a miénk!

Az Ébredezés (olaj/fa, 70 x 100 cm, 1989) című mű a festőművész korai alkotásai között található. A forrásunktól azt is megtudtuk, hogy a művész úr valóban rajongott a macskákért. Több helyen olvastunk már arról, hogy viszonylag nehéz őket hitelesen ábrázolni, ám láthatóan Kiss Tibornak ez nem okozott gondot. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy rendkívüli módon vonzotta az anatómia, ami az emberi testeket ábrázoló képein is gyönyörűen kidomborodik.

Festményeit rajzi tudásra épülő, hagyományos festészeti technikákkal készítette, külföldön és itthon is rendszeresen állított ki. 1975 és 1979 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult (2001 óta egyetem), 1979-től az iskola anatómia tanszékének docense volt 2015-ben bekövetkezett haláláig. Munkáit a Hadtörténeti Múzeumban tekintheted meg.

Egyszer egy olvasónk jelezte egy cikkünk alá írt kommentben, hogy, nem kell ehhez külföldre menni, van itthon is ilyen. Most büszkeségtől dagadó mellkassal mondjuk, hogy: nem kell macskás festményért külföldre menni, van itthon is!

Benned milyen érzelmeket, gondolatokat kelt az Ébredezés?