7 macskás mítosz és magyarázatuk: a tejivásra is kitérünk

2. mítosz: A macskákat nem lehet idomítani

Valójában a macskák ugyanolyan jól képezhetők, mint a kutyák, csak a motiváció milyensége különbözik a két kedvenc között. Míg egy eb pusztán az ember figyelméért és dicséretéért is szívesen tanul, a macskákat leginkább étellel lehet motiválni. Esetükben a tanítás menete is hosszabb, hiszen a figyelmük fenntartásához mindig kell valamilyen csábító dolog.

Az, hogy miért foglalkoznak kevesebbet a gazdák a macskákkal, praktikus okkal magyarázható: míg egy cica kiváló vadászként mindenféle tanítás nélkül elvégzi a ház körüli teendőt (azaz a rágcsálóirtást), addig egy kutya képességei leginkább képzés révén válnak kiaknázhatóvá.

Ennek ellenére cicád életét is megkönnyíted a tanítással. Egyrészt a vele töltött idő mindenképp erősíti a köztetek levő kapcsolatot, ami elengedhetetlen az állat mentális jóllétéhez. Másrészt ha megtanítod neki például a hordozó használatát, akkor az utazás sem lesz számára akkora stresszforrás.

3. mítosz: A kíváncsiság a macskák veszte

A mondás értelme, hogy a macska olyannyira kíváncsi állat, hogy a felfedezésért még az életét is kockáztatja. (Valószínűleg innen ered az is, hogy 9, esetenként 7 életük van.) A valóság azonban az, hogy a cicák esetében is egyénfüggő, mekkora bennük a kalandvágy. Az ivarzás ideje természetesen más kérdés, olyankor az ösztöneik vezérlik őket.

A bátorság a macska előnyére is válhat, például ha ő szerzi meg először a táplálékot. Ám a vesztét is okozhatja, hiszen nemcsak ragadozó, de prédaállat is. Így a megfontoltság is hasznára válik.

A Science Focus szerint a mondás első feljegyzése a 16. századból maradt fent, amikor is úgy hangzott: a gond megölte a macskát. Gond alatt az aggodalmat és a stresszt értve. Érdekes, hogy már akkor felfigyeltek erre a mai napig érvényes jelenségre. Kedvenceink ugyanis nagyon rosszul tűrik a stresszt, ami olyan fizikai panaszokban, mint hólyag- vagy bőrgyulladás, is megnyilvánulhat. Tehát kiemelten fontos, hogy stresszmentes környezetet biztosíts doromboló társad számára. Ehhez ebben a cikkünkben adunk praktikus tanácsokat.

4. mítosz: A macskák háziasított állatok

5. mítosz: A macskák tudják, hogy mit gondolnak a gazdáik

A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy az emberen kívül az állatok is tisztában vannak-e azzal, hogy a másik lény is gondolkodik. Míg számunkra ez már kizárhatatlan tényező a kommunikációnkból, valamint embertársainkról való gondolkodásunkból, kedvenceink esetében ez másként működik. A megfigyelések alapján a kutyák fel tudják mérni, hogy a másik kutya értette-e a jelzéseiket, és ehhez mérten tudnak módosítani azon, ez mégsem nevezhető egyenértékűnek a mi gondolkodásunkkal. A macskák esetében sem helytálló, hogy olvasnának a gondolatainkban.

Ám kedvenceink mégis tudnak olvasni bennünk, azaz rólunk! Hogy ez ellentmondás lenne? Nem, csak nem gondolatolvasásról, hanem a különféle fizikai és fiziológiai jelzéseink dekódolásáról beszélünk. Az érzelmi változások hatnak a hormonális folyamatainkra, így az izzadságunkból vagy a leheletünkből kiolvasható, ha feszültek vagyunk vagy szorongunk valami miatt. A testbeszédünk is sokat elmond, ahogy a hanghordozásunk is. Ilyen értelemben az állatok valóban képesek olvasni bennünk.

6. mítosz: A kutya szaglása érzékenyebb, mint a macskáé

7. mítosz: A házi macskák eredete az ókori Egyiptomig vezethető vissza

Még mindig igaz, hogy a régészeti bizonyítékok alapján a legkorábbi házi macskák valóban Egyiptomból, mégpedig 4000 évvel ezelőttről származnak, de a macskák DNS-ével kapcsolatos legújabb kutatások ezt a történetet még körülbelül 5000 évvel visszább tolták.

Dr. Carlos Driscoll és munkatársai a marylandi Bethesdában található Nemzeti Egészségügyi Intézetben több száz házi macska és vadmacska mitokondriális DNS-ét vizsgálták. Arra a következtetésre jutottak, hogy a házi macska a Felis silvestris lybicától nem 4000, hanem 10 000 évvel ezelőtt vált el. Ezt követően a házi macskák származási helyükről elterjedtek az egész Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Időnként kereszteződtek a vadmacskákkal, miközben fokozatosan egyre jobban különböztek tőlük, különösen a szelídíthetőségük tekintetében.

Hogy pontosan hol volt ez a származási hely, még mindig bizonytalan: az onnan származó mai vadmacskák DNS-ének nagyon hasonlónak kellene lennie a házi macskákéhoz világszerte, de a térségben uralkodó politikai helyzet miatt még nem sikerült annyi mintát gyűjteni, hogy az meghatározható legyen.

Úgy tűnik tehát, hogy Egyiptomban nem egyetlen háziasítási esemény történt, hanem a házi macska fokozatosan, több ezer év alatt alakult ki a vadmacskából. Idővel egyre inkább háziállattá vált, miközben megőrizte vadászati képességét, amely felbecsülhetetlenné tette az élelmiszerraktárak patkányoktól és egerektől való mentesítésében.