A világ egyik legbájosabb macskás szobrának története

Aki rajong a macskákért, az egyúttal rajong mindenért, ami cicás. Vagy nincs igazunk?! Bögrék, pólók, táskák, plüssök, videók, mémek – jöhet minden, amin macska van, vagy köze van a doromboló népséghez. Ezúttal egy roppant bájos macskás szobrot mutatunk, ami nemcsak aranyos, de akár egy jövőbeli utazás úti céljának kiválasztásában is segíthet. Franciaországba, egészen pontosan Oise megyébe, Pierrefonds városába kalauzolunk.

A pierrefonds-i kastély igazán szemet gyönyörködtető látványosság. Az impozáns épület története a 12. századig nyúlik vissza. Ugyan az épület a középkori katonai építészet legtöbb jellegzetességét hordozza, a 19. században jelentős felújításon esett át. És bár cikkünk szempontjából a felújítás utáni állapot lesz érdekes, azért röviden tekintsük át a kastély figyelemre igazán méltó múltját is!

Pierrefonds kastélyát szinte porig rombolták

A 12. században épült vár 1392-ben került I. Lajos Orléans-i herceg kezébe, amikor testvére, VI. Károly király egész Valois megyét neki ajándékozta. I. Lajos 1407-ben bekövetkezett haláláig udvari építésze, Jean le Noir elképzelései alapján formálták a kastélyt.

Ezt az átépítést követően az épület átépítésének következő jelentős állomása 1617 márciusa, XIII. Lajos uralkodásának a kezdete. Pierrefonds akkori tulajdonosa François Annibal d’Estrées volt, aki csatlakozott a II. Henrik, Condé hercege által vezetett parti des mécontents-hez, azaz az „elégedetlenek pártjához”. Ekkor a hadügyminiszteri tisztséget betöltő Richelieu bíboros által küldött csapatok ostrom alá vették és elfoglalták a kastélyt. A teljes lerombolásig a feladat nagysága miatt nem jutottak el, de így is jelentős pusztítást végeztek.

Ezt követően a vár több mint két évszázadon át romos állapotban maradt, mígnem I. Napóleon 1810-ben megvásárolta kevesebb mint 3000 frankért. (Ez mai árfolyamon körülbelül 5 millió forint értékkel bír.) A 19. században ismét felfedezték a középkori építészet örökségét, így a „romantikus rommá” vált kastély is a figyelem középpontjába került. 1832 augusztusában Lajos Fülöp király itt adott bankettet lánya, Louise of Orléans és Léopold de Saxe-Cobourg Gotha, a belgák első királyának házassága alkalmából. A népszerűséget bizonyítja, hogy más művészek mellett Corot 1834 és 1866 között több művében is ábrázolta a romokat.

Louis-Napoléon Bonaparte (később III. Napóleon) 1850-ben látogatott el a kastélyba. Császárként 1857-ben Eugène Viollet-le-Ducot kérte fel a helyreállítására, amelyet Maurice Ouadou, majd Juste Lisch folytatott 1885-ig. Az uralkodó császári rezidenciát kívánt létrehozni, de a hatalmas összegbe kerülő elképzelés nem valósult meg. Az eredmény a belső munkálatok inkább le-Duc elképzeléseit tükrözik arról, milyennek látta volna szívesen a kastélyt; a külső restaurálás azonban megőrizte az eredeti, katonai építészet jellegzetességeit.

Pierrefonds macskái

Ez a kettősség ma is Pierrefonds vonzereje. Ha ellátogatunk a kastély bemutatóoldalára, ott a román, a reneszánsz, a neogótika és a szecesszió, valamint a kint uralkodó katonai szigorúság ütköztetéséből fakadó szokatlan művészeti élményt hangsúlyozzák. S hívják fel a figyelmet arra is, miért érdemes a macskabarátoknak figyelmesen forgatni a fejüket a látogatás során. Mint írják, le-Duc kedvenc állata szobor formájában számos helyen felbukkan a épületkomplexum területén.

Az egyik az alábbi kedves kompozíció egy anyamacskáról és kölykéről:

Kicsit távolabbról így fest a páros:

Itt pedig egy másik kastélybéli kőcica:

Egyikőjüket játék közben rögzítették az örökkévalóságnak:

Az épületet a francia kulturális minisztérium 1862 óta műemlékként tartja nyilván.