Macskatartás Magyarországon a történelem során: megalapozott indokuk volt kéménybe nézetni a cirmost

A macska első európai megjelenései az ókori Görögországból, az első évezred elejéről származnak. Az 5. század környékén fokozatosan honosodtak meg a Római Birodalom területén is, amelynek Magyarország nyugati területe, a Dunántúl is része volt Pannónia néven. A magyar néprajzi irodalom a macska szerepéről szinte egyáltalán nem tesz említést, pedig hazánkban nagy becsben tartották a cirmosokat több okból is.

Nem csupán hasznos állatokként tekintettek rájuk, de számos hiedelmet, legendát és babonát is összekötött az idők során a magyar nép a cicák viselkedésével.

Vadnak született, örökre az is marad

Körülbelül 8000 éves együttélésünk ellenére a tudomány a mai napig sem tartja a macska domesztikációját befejezett folyamatnak. Ha jobban belegondolsz, életmódjuk és szaporodásuk is sokkal szabadabb keretek között zajlik, mint más velünk élő állatoké. Ha a kinti cicát néhány napig nem látják a gazdik, ugyan aggódnak, de nem éri őket meglepetésként. Úgy számolnak vele, hogy ha kikalandozta magát, majd úgyis visszatér.

Nagyváthy János (1755-1819) volt az első szerző hazánkban, aki magyar nyelven rendszeresen adott ki mezőgazdasági témában műveket. Egyik könyvében például így ír a macskákról: „Azonban tsak látszik az, hogy a’ Matska Szelíd-állat; de valósággal vadságát soha tökéletesen le nem vetkezi…”.

Érdekes belegondolni, hogy bár a középkorban egy darabig üldözött lények voltak, a bölcsebbek hamar felismerték, milyen hasznos segítséget nyújtanak. Ettől eltekintve mégsem tartották őket soha tömegesen, és gazdasági célból sem tenyésztettek macskát. Talán csak spekuláció, de olyan érzésünk van, mintha az ember mindig is elismerte volna ennek a fajnak a nagyfokú önállóságát és nem vette tervbe, hogy megváltoztassa ezt. Vagy nem érezte magában az energiát, hogy dacoljon a szabadosságukkal.

Matyi, Peti, Cili, Zsófi

Jellemző volt, hogy a gazdálkodással foglalkozó házaknál mindig volt 2-3 macska, de tenyésztését sosem irányították. Ám a szapora állatoknak csak 1 kölykét hagyták meg; amennyire a háznál még szükség volt, vagy amennyire az ismerősök, barátok, rokonok igényt tartottak.

Nagy Gyula (1911-1994) hódmezővásárhelyi néprajzkutató és néptanító Paraszti állattartás a Vásárhelyi pusztán címmel megjelent könyvében ír arról, hogy egyetlen más állatot sem neveztek el ilyen arányban a házaknál, mint a macskákat. Legnépszerűbbek voltak a becézett és becézetlen keresztnevek, mint például: Ali, Ádi, Ágnes, Bandi, Cenci, Cili, Dani, Dóra, Gyuri, Matyi, Peti, Tomi, Tóni, Zsiga, Zsófi. A székelyeknél pedig inkább ezek a variációk voltak a favoritok: Czili, Czini, Czirczi, Mirók, Tarka, Sárga, Ordos, Gerezdi, Vadász, Pisti, Ugri, Kajti, Lesi, Egerész, Miczi, Minka, Mióka.

Ezért dörzsölték a macska fenekét a kemencéhez

Magyarországon is számos legendához és hiedelemhez kötötték a nevüket; viselkedésükkel megjósolták az időjárást és az élet különböző eseményeit. Úgy tartották, hogy ha karácsonykor vagy újév éjjelén nyávog, az halált jelez. Macskával találkozni jelenthetett szerencsét vagy szerencsétlenséget is. Úgy tűnik, régen is voltak optimisták és pesszimisták is. Az is érdekes adat, hogy bizonyos területeken a fekete macska volt a szerencse szimbóluma, a tarka pedig a szerencsétlenségé.

Ha a farkára léptek, akkor vendégre lehetett számítani a háznál. Foga, szíve, szőre, ürüléke mágikus erővel bírt, gyógyszerként tekintettek rá sokan. És bizony a magyar nép sem szabadulhatott az óriási fekete macska képében settenkedő boszorkány rémképétől.

Különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a költözésnél ne szökjön vissza a macska a régi házhoz, ugyanis értéket képviselt egy jó egerész. A trükkök a következőképpen néztek ki: kéménybe nézették, a fenekét a kemencéhez dörzsölték, sós vízben megmosták a talpát, tükörbe nézették.

Macskás kalandozások a magyar nyelvben

Számos macskákkal kapcsolatos kifejezés is létezett és létezik ma is a magyar nyelvben. A kandúr szót például valószínűleg mindenki ismeri, de azt tudod-e, hogy mit csinál a cica, ha fon? Dobpergés: a farkával játszik.

Ha hízeleg a macska, akkor dudál és dorombol, ha zaklatottan nyávog, akkor miog, mávog és cziczog. Hívni nem csak úgy lehet, hogy: cicc! Ezekből az alternatívákból válogathatsz: maczus, cziczi, czicza, cziczus, cziczuska.

Számos érdekesebbnél érdekesebb szólásmondás is kapcsolódik ezekhez a bajuszos banditákhoz. A teljesség igénye nélkül hoztunk most néhány különlegesebbet, amikkel lehet, hogy még nem találkoztál. Az „eltörte a macska szarvát” azt jelenti, hogy az a bizonyos személy valamilyen csínyt követett el. A „macskavér szorult belé” kifejezést a hamis, ravasz emberre használják. A „ne dorombolj, mint egy macska” felszólítást pedig azokhoz intézik, akik lustán, elnyújtottan fejezik ki magukat.

És a legcsodálatosabb, hogy mindezekkel együtt nagyon szépen megfér az is, hogy a macska becéző alakjait gyengéd, szerelmes megszólításként használjuk: cicám, cicuskám, cicamicám!