Skizofrénia vár rád, ha macskát tartasz?

A tanulmány több korábbi vizsgálat összegzése alapján jutott a döbbenetes következtetésre.

Az állattartás és az emberek mentális egészsége közötti bonyolult kapcsolat régóta foglalkoztatja a kutatókat. Az esetek nagy részében a cicák jelenlétének lelki és szellemi jóllétre gyakorolt pozitív hatása áll a középpontban. Egy új tanulmány azonban egy merőben új szemszögből vizsgálta a macska-ember kapcsolatot: a macskatartás és a skizofrénia kialakulása közötti összefüggést vették górcső alá. A következtetésük pedig döbbenetes: a tanulmány konklúziója szerint a macskatartás potenciálisan megduplázhatja a skizofrénia-szerű mentális zavarok kialakulásának kockázatát.

A vizsgált tanulmányok

A kutatás során minden, a témával foglalkozó publikált szakmai anyagot elemeztek, amely 1980. január 1. és 2023. május 30. között jelent meg. A kutatócsoport minden meghivatkozott és releváns anyagot megvizsgált annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb képet kaphassák a macskatartás-skizofrénia összefüggéssel kapcsolatban.

Az említett időszakban összesen 1915 tanulmány született, ami 106 publikált anyagra csökkent a szigorú kiválasztási kritériumoknak köszönhetően. Az elemzésre valóban alkalmasra pedig mindössze 17 tanulmány bizonyult.

Annak oka, hogy a hatalmas mennyiségű adatból végül ilyen kis számú került a végleges kutatásba az, hogy az eddig végzett vizsgálatok döntő többsége kis létszámú résztvevővel dolgozott, így az eredmények nem tekinthetők mérvadónak Több esetben pedig a kutatás módszertanában akadtak olyan hiányosságok, amelyek következtében jelentősen torzulhattak az eredmények.

Problémák a kutatással

Az ausztrál kutatók tehát az elmúlt 43 évből összesen 11 ország 17 tanulmányát dolgozták fel.

„Kimutattuk a macskatartás és a tág értelemben vett skizofrénia-szerű zavarok kialakulásának megnövekedett esélye közötti kapcsolatot”

– írja John McGrath pszichiáter.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a 17 vizsgált tanulmányból 15 úgynevezett esettanulmány volt. Ezek nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést, ahogy gyakran olyan tényezőket sem vizsgálnak, amelyek befolyásolhatják az eredményt. Néhány vizsgált tanulmány alacsony minőségű volt, amit az írók is kiemeltek. Ezek mellett pedig a felhasznált anyagok eredményei sem voltak következetesek.

Ellentmondások

A gondolat, hogy a macska tartása és a skizofrénia kockázata között összefüggés lehet, egy 1995-ben publikált tanulmányban merült fel. A kutatók ennek okát a Toxoplasma gondii nevű parazitának való kitettségben vélték felfedezni. Ez az élősködő a fertőzött macska harapása vagy ürüléke mellett azonban a nem kellően átsütött hús vagy szennyezett víz által is bekerülhet az emberi szervezetbe.

Miután bekerült a testbe, a parazita bejuthat az idegrendszerbe és befolyásolhatja a neurotranszmittereket. Emiatt a T.gondii jelenlétét összekapcsolták a személyiségváltozás, valamint a pszichotikus tünetek megjelenésével és olyan neurotikus rendellenességekkel, mint a skizofrénia. Azonban az egyáltalán nem bizonyított, hogy valóban a parazita felelős a skizofrénia okozta mentális problémákért, ahogyan az sem, hogy a fertőzés a macskáról került az emberre.

Egy másik, mentális zavarokban szenvedő alanyok részvételével készült tanulmány ugyanis bár talált kapcsolatot a harapás és a mentális problémák között, úgy vélik, hogy más patogének, például a Pasteurella multocida is felelősek lehetnek a zavarok kialakulásáért. Ám ennek bizonyítására sem születtek meggyőző vizsgálatok.

Egy Szaúdi-Arábiában végzett kutatás során szintén találtak összefüggést a gyermekkori macskával történő érintkezés, és így a parazitának való kitettség és a skizofrénia tüneteinek kialakulása között, de a Stanley Medical Research Institute szakértői például egyáltalán nem találtak ilyen korrelációt.

Ahhoz tehát, hogy tisztább képet kapjunk a témáról, az új tanulmány szakértői szerint is további kutatásokra van szükség. Mert bár a 17 tanulmány elemzése alapján valóban az az eredmény, hogy ha az embernek macskája van, dupla eséllyel alakul ki nála skizofrénia, vagy a betegséghez hasonló tünetegyüttes, a vizsgált kutatási anyagok sem megkérdőjelezhetetlenek.

„Összefoglalónk kiindulási pontként szolgálhat a macskatartás és a skizofrénia-szerű zavarok közti kapcsolat tekintetében. Ugyanakkor szükség van magasabb minőségű, nagyobb, reprezentatív mintákra épülő tanulmányokra, hogy jobban megértsük a macskatartást, mint kockázati tényezőt.”