Borzalmas macskakínzással szórakoztak a középkorban

A sötét középkor a macskák számára is igen gondterhes időszak volt. Nem elég, hogy üldözték és irtották őket, még a fekete mágiában és a jósló szertartásokban is közre kellett működniük, egyéb borzalmakról nem is beszélve!

A következőkből megtudhatod, hogyan zajlott az ailuromancy, vagyis a macskával való jóslás, és arról is szó lesz, miért égették meg őket nyilvánosan Európa több területén is.

A macskával való jóslás: a tyúk volt előbb vagy a tojás?

Vagy akár fogalmazhatunk úgy is, hogy visszatekintve nehéz megmondani, hogy az okkultisták azért használtak macskákat a jóslásokhoz, mert már eleve rossz volt a bajuszosok reputációja, vagy előbb kezdték el őket használni, és ez is hozzájárult a negatív megítélésük megerősítéséhez. Mindenesetre a macska és a Hold között van egyfajta összeköttetés az emberek fejében, ami már a középkorban is létezett. Feltehetően azért mert számos pogány istennő is kötődött a Holdhoz valamilyen formában.

Egyes források szerint az egyiptomiak használtak egy különös varázslatot, amikor is egy nem olyan régen elpusztult fekete macska szájába egy írótáblát helyeztek, amire a mirha egy speciális oldatával ráírták annak az istenségnek a nevét, akinek a segítségét remélték a profetikus álom megjelenítéséhez.

Az egyik legrégebbi és legismertebb módszere az ailuromancynak, más néven a felidomancynak az volt, amikor egy cicát használtak az időjárás vagy egyéb történések megjövendölésére. Például ha az állat a farkát a tűz felé tartotta, akkor valószínűleg esőre vagy kemény fagyra lehetett számítani. Ha összegömbölyödve feküdt, és a homloka a földet érintette, akkor vihar volt várható. A macskák egy különös képességüknek köszönhetően valóban képesek előre jelezni az időjárás változásait mágia nélkül is. Erről itt olvashatsz bővebben.

Térjünk most át ennél is zavarosabb vizekre. Csak az erős idegzetűek olvassanak tovább!

Ahogy az ördög szívja ki a bűnösök lelkét

Macskákat üldözni és kínozni igen nagy divat volt a középkorban, amiről nagyrészt az egyház tehetett. Alapos megfontolással tervelték ki ennek a szerencsétlen állatnak a megbuktatását, pedig az égvilágon semmit nem tettek ellenük. Csupán kellett valaki, akit a tömeg együttes erővel utálhat, és a macskánál nem is találhattak volna kézzelfekvőbb alanyt a kollektív gyűlöletkeltéshek: önálló, nem szorul rá mások támogatására és nem fog megtanulni viselkedni sem mások kedvéért.

Nagyon könnyű rossz színben feltüntetni egy olyan valakit, aki nem alkuszik meg és még az emberek közelében sem változtat a bevett szokásain. VIII. Ince pápa 1484-ben ki is mondta kerek perec, hogy a macska a Sátán kegyeltje, és elterjesztették róla azt is, hogy úgy szívja ki az áldozataiból a lelket, akár az ördög a bűnösök lelkét. Mindezt csupán azért, mert játszik a prédájával. Mondanunk sem kell, egyébként jó oka van rá.

Gyűlölni könnyű, ráadásul édeskés, pillanatnyi kielégülést is okoz. Ennek az érzésnek és a macskák iránt szított gyűlöletnek a szerencsétlen kombinációja folytán Európa több területén is elterjedt a kora középkorban a rituális macskakínzás.

Nyilvános macskaégetések bűvöletében

Megdöbbentő módon a mai egyik legnagyobb macskás nemzet, a franciák jártak az élen a kegyetlenkedésekben.

Állítólag az 1800-as évekig szokás volt náluk a nyilvános macskaégetés, amire leginkább húsvétkor, mindenszentekkor és a nyári napfordulón került sor.

És ha azt gondolnád, hogy ez csak a tanulatlan, paraszti réteg szórakozása volt, akkor nagyot tévedsz. Korabeli elbeszélések szerint 1648-ban az akkor még gyerek XIV. Lajos királyt érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújtsa a örömtűz-máglyát, amibe zsákba kötözött kóborokat dobáltak. Az eseményt zene és tánc követte. És itt még nincs vége! Az emberi butaság hatalmas rombolásra képes. Franciaország egyes területen máglya fölé vas ketrecekben macskákat lógattak, akik így elevenen sültek meg. Máshol, szintén Franciaországban olajjal locsolták meg szegény macskákat, akiket meggyújtottak, majd botokkal kergettek. Az elszenesedett maradványok talizmánként árulták.

De nem csak a franciák kegyetlenkedtek a macskákkal! Belgiumban, Ypres városában a templomtoronyból dobálják le a macskákat tavaszköszöntőként. Amelyik túléli, azt meggyújtják. Dániában pedig a húsvéti böjtöt nyitotta meg a Fastelavn nevű fesztivál, melyen keretében faágakról lógattak le hordóba zárt macskákat, amit botokkal vertek szét a gyerekek. Akinek a csapásától összetört a hordó, az lett a macskakirálynő, aki pedig agyonütötte a menekülő macskát, az lett a macskakirály.

Az olaszok sem menekülhetnek, még akkor sem, ha imádjuk a konyhájukat. A 17. században az a szokás járta náluk, hogy élő macskát kötöttek vagy szögeztek fel egy fára, majd a vállalkozó szellemű játékosoknak bele kellett fejelni egyet a macska hasába. Ezek a játékok és elfoglaltságok nem pusztán kegyetlenek, de ostobaságok is, amik miatt simán csak szégyelljük még ebben a pillanatban is, hogy mi is emberek vagyunk.