Ez a cicák titka: társaink egy macskaviselkedés-szakértő szemével

Az Independent újságírója, Olivia Petter meginterjúvolta dr. Sarah Brown macskaszakértőt. Kíváncsi volt arra, hogy a kedvence, Blanche DuBois például miért utálja a gyerekeket és a nőket.

Ha van olyan háziállat, akinek jó PR-ra van szüksége, az bizonyosan a macska. Ezek a titokzatos lények sztereotípiákká zsugorodnak egyszerűen azért, mert nem értjük őket. Dr. Sarah Brown macskaviselkedés-szakértő azonban képes volt bebizonyítani, hogy a macskák nem hiszik, hogy jobbak mindenkinél.

Macskaviselkedés-szakértő 30 év tapasztalattal

Dr. Brown több mint 30 éve kezdte tanulmányait, és éveket töltött azzal, hogy elemezze a macskák viselkedésének részleteit, kiemelten az őket motiváló összes furcsaságot. Doktori fokozatát elvadult macskákból szerezte. Jelenleg macskaviselkedési tanácsadóként is dolgozik, és felkeres olyan gazdikat az otthonukban, akiknek problémája adódik a kedvencükkel.

Olivia Petter és dr. Brown a nő otthonában találkoztak, hogy a szakember személyesen is megismerkedhessen annak macskájával, Blanche DuBois-val, a skót lógófülűvel. A doktornőnek mindössze néhány percbe telt, hogy a páros dinamikáját megfejtse: „Azt hiszem, nem nagyon hagyod magára. Látszik, hogy nagyon kötődsz hozzá.” És igaza volt: Olivia Blanche megszállottja.

A nulláról kellett felépíteniük a nyelvüket

Dr. Brown új könyvének, a The Hidden Language of Cats-nek jelentős részen arról szól, hogy megcáfolja az ezekkel az állatokkal kapcsolatban köztudatban élő tévhiteket. Tudományos kutatásokon és történelmi feljegyzéseken keresztül tárja elénk, hogy milyen titkokat rejtenek ezek a szőrös kis lények. Szerinte azért értjük félre őket alapvetően, mert az őseikről úgy tudjuk, hogy magányosak. Szagok alapján kommunikáltak, a szemtől-szemben való érintkezés nem igazán volt jellemző a párzási időszakon kívül. Emiatt a macskáknak úgyszólván a nulláról kellett kifejleszteniük a nyelvüket, a kutyákkal ellentétben. Sokkal több dolguk volt, és mivel nincs két egyforma macska, így volt, aki keményebben dolgozott, míg mások nem annyira – magyarázta dr. Brown.

A macskák nem élnek olyan régóta mellettünk, mint a kutyák, ráadásul a kommunikációs eszközeik is sokkal finomabbak: „Olyan dolgokról van szó, mint hogy a farkuk felfelé vagy lefelé áll-e, és hogy a bajuszuk merre mutat. Csak a fülüknek hét különböző mozgási módja van. Nem tartózkodóbbak; egyszerűen az van, hogy nem értjük vagy nem vesszük észre, mit akarnak közölni. Csak jobban meg kell figyelnünk őket.”

Nem is olyan régen például megjelent egy új tanulmány, amelyről mi is írtunk, és azt taglalta, hogy a macskáknak tulajdonképpen 276 arckifejezésük van, amikről azt feltételezik, hogy ezek az emberekkel való együttélés eredményeként alakult ki. Ez rádöbbentette a kutatókat, hogy ezek az állatok sokkal mélyrehatóbban képesek kifejezni magukat, mint azt valaha gondoltuk. Csak hogy tudj mihez viszonyítani, a csimpánzoknál észlelt 357 arckifejezést számoltak meg, a kutyáknál pedig 27-et.

Szeretik, ha az irányítás a mancsukban van

Dr. Brown azt is elmagyarázta, hogy a macskák szeretik maguk vezetni az interakciókat, szeretik ők megalkotni a szabályokat. Vagyis, szeretnek a saját feltételeikkel játszani. Olivia erre csak helyeselni tudott: „Ezt nagyon jól ismerem. Blanche nem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen. Amikor például be kell zárnom a szobába, dühödten kaparászik az ajtón, és nyávog, amíg ki nem nyitom. Ez azt jelenti, hogy aligha problémás macska. Maximum az a baja, hogy nincs elég baja. Egy bentlakásos főpapnő, aki napjait a birodalmát (az én lakásomat) a palotájából (kaparófa) vagy a télikertjéből (egy udvarra néző komód) csodálva tölti. Időnként attól tartok, hogy ez befolyásolja a viselkedését.” Dr. Brown, aki az elmúlt 30 percet azzal töltötte, hogy felmérje a kis csapatot, biztosította Oliviát, hogy ez nem így van.

„Elég szokványos, csodálatos macskának tűnik. Egy olyan benti macskának mint ő, nagyon fontos a stimuláció. Szóval nagyszerű, hogy sok olyan holmija van, mint a kaparófa és a rengeteg játék. Kulcsfontosságú, hogy a lehető legérdekesebbé tegyük ezeknek a macskáknak az életét” – mondja, és feltart egy madzagot, amelyet Blanche boldogan mancsoz. A beszélgetés során Blanche körbejárta a lakást, felmászott a kaparófára, elbújt a komód alá, és nyávogott is. Nagyon elfoglalt, igaz? – kérdezte dr. Brown huncutul.

Olivia elmesélte, hogy mivel otthonról dolgozik, ha lehet, macskával való kapcsolata még fontosabb számára. A legtöbb éjszaka a mellette lévő párnán alszik, néha a kezére is teszi a mancsát. Szeret a közelében lenni, bárhol is van a lakásban. Dr. Brown szerint egyértelműen látszik, hogy Blanche biztonságban érzi magát gazdája mellett és gyakran sokkal fontosabb számára az együtt töltött idő, mint a személyes tér. Itt megemlítette a macskaviselkedés-szakértő, hogy egyes macskák és gazdik, akik sok időt töltenek együtt, kialakíthatnak egy közös nyelvet, vagyis érthetik, hogy a macska nyávogása mit jelent az adott helyzetben. Ez nem is olyan megdöbbentő, hiszen tudjuk azt is, hogy még a saját és társaik nevével is tisztában vannak.

Olivia és dr. Brown arra is kitértek, hogy hogyan érdemes kimutatni a szeretetünket egy macska felé. „A macskák iránti szeretet kimutatásának legjobb módja, ha észrevesszük, amit éppen csinálnak, megpróbáljuk olvasni a jeleiket és reagálni rájuk” – magyarázta dr. Brown.

Blanche cicás viselkedései

Van néhány konkrét dolog, amit Blanche rendszeresen csinál, és Olivia szerette volna kikérni ezekről dr. Brown véleményét. Például kíváncsi volt arra, hogy miért veti magát hanyatt, amikor ő hazaérkezik. „Ez nagyon nagy dicséret, és azt jelenti, hogy igazán nyugodt és kényelmesen érzi magát. Az emberek azonban azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy pocakdörzsölést várnak ilyenkor, pedig a legtöbb macska utálja ezt” – fejtette ki a szakember.

Olivia kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban is, hogy úgy tűnik, Blanche utálja a gyerekeket. Dr. Brown szerint ez gyakori eset: a gyerekek elővigyázatlanok tudnak lenni, nem értik még az állat határait, a macskák pedig szeretik, ha a kapcsolattartás az ő szabályaik szerint megy végbe. Blanche azonban nemcsak a gyerekeket, de a nőket sem igazán szereti gazdáján kívül. Egyértelmű volt a különbség akkor, amikor férfiakkal találkozott és amikor nőkkel. A macskaviselkedés-szakértő szerint ennek a korai neveléshez és tapasztalatokhoz lehet köze. Lehetséges, hogy 2-7 hetes korában több férfi vette körül, mint nő. Ebben az időszakban zajlik le a szocializációjuk legfontosabb állomása. Talán a férfiak olyan stílusban érintkeztek vele, ami nagyon az ínyére volt.

És még valami. Amikor előveszi Olivia otthon a jógamatracot, Blanche miért rohan azonnal, hogy ráfeküdjön és rajta nyújtózzon? Dr. Brown szerint ennek az az oka, hogy egyrészt a macskák nagyon szeretik, amikor fizikálisan is az ő szintjükön vagyunk, ráadásul amikor valami érdekes dolog történik a háztartásban, annak ők is részesei szeretnek lenni.

Őrült macskások

Végül Olivia kifaggatta dr. Brownt azokról az emberekről is, akik macskákat tartanak. Ugyanis bármennyi előítélet övezi is a macskákat, ez semmi ahhoz képest, amivel azoknak kell szembenézniük, akik macskát tartanak. Főleg a nők; mindenki ismeri nagyon jól az őrült macskás hölgy kifejezést.

„A macskákat régóta kötik nőkhöz, kezdve az egyiptomi istennőkkel, majd a boszorkányokkal. 1233-ra a macskák olyan szorosan kapcsolódtak a boszorkánysághoz és a gonosz szellemekhez, hogy IX. Gergely pápa elrendelte minden macska kiírtását. Így a 13. és 17. század között számtalan macskát mészároltak le, és gyakran veszelytették el őket olyan nőkkel együtt, akiket boszorkánysággal vádoltak. A nők, úgy tűnik, mindig is elválaszthatatlanul kapcsolatban álltak velük” – gondolkodott dr. Brown, aki maga is tulajdonosa egy Smudge nevű macskának.