Magyar kutatás bizonyítja, hogy a macskák lényegében folyadékok

Mindig is sejtettük!

Miként az Index megírta, Pongrácz Péter, az ELTE etológusának friss tanulmánya szerint a macskák teste félúton lehet a folyadék és a szilárd között (amorf szilárd), és ennek az állat nagyrészt a tudatában is van. Ezért veszi fel az edény alakját, amiben fekszik, és ezért tud átbújni a testénél jóval szűkebb helyeken. Más a helyzet viszont akkor, ha nem szűk, hanem alacsony helyeken kellene átpréselnie magát. Nagyon különös dologra világított rá az új magyar macskás tanulmány!

Az új magyar macskás tanulmány lerántotta kedvenceinkről a leplet

Már nem csak anekdotikus bizonyítékaink vannak arra, de a tudomány is alátámasztja, hogy ha a macskák egy sor fokozatosan kisebb nyílással szembesülnek, a folyadékhoz hasonlóan képesek átfolyni ezeken, és hezitálnak, amikor a nyílás a megítélésük szerint kényelmetlenül apróra zsugorodik.

Pongrácz Péter etológus kísérlete arra enged következtetni, hogy a cirmos barátaink folyadékhoz hasonló tulajdonságai mellett a saját méretükhöz kapcsolatos öntudattal is rendelkeznek. Ez pedig azért fontos, mert a macskák önérzetének megértése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a faj kognitív képességeit is jobban megismerjük és megértsük.

Egy korábbi IgNobel-díjas tanulmány nyomdokaiban

Marc-Antoine Fardin, a Párizsi Diderot Egyetem fizikusának 2014-es kutatása IgNobel-díjat érdemelt ki. (Az IgNobel-díjat a tudományos felfedezések csúcspontjaként tartják számon. Olyan kutatások között osztják szét, amelyek előbb mosolyra fakasztanak, aztán pedig mélyen elgondolkodtatnak.)

Fardin arra a következtetésre jutott, hogy a macskák a helyzettől függően lehetnek folyékonyak vagy szilárdak is. A folyadékot ugyanis olyan anyagként definiálják, amely alakját a tartályhoz igazítja. Ha elegendő idő áll rendelkezésükre, a macskák megfelelnek ennek a definíciónak. Az interneten fellehető képek pedig tökéletesen alátámasztják az elméletet, hiszen láthatjuk, hogy elférnek tálakban, vázákban, borospoharakban, vagy akár a legkisebb dobozokban is. (Ilyen jellegű extrém viselkedést az állatvilágban talán egyedül csak a polipoknál figyelhetünk meg.) Ezáltal a macskákat – meglehetősen képzeletbeli értelemben – az amorf szilárd anyagok kategóriájába (olyan szilárd anyagok, melyek szerkezete nem mutat szabályos ismétlődést) sorolhatnánk. Vagyis a nem egészen szilárd, de nem is egészen folyékony anyagokhoz.

„Mint fogkrém a tubusból”

Pongrácz Péter kutatása azonban Fardin kísérleténél is messzebbre mutat. Az etológus azt vizsgálta, hogy a macskák tudatában vannak-e ezen különleges képességüknek. Egy 2019-ben, kutyákon végzett kísérlet során ugyanis arra jöttek rá, hogy kutyatársaink óvakodnak a testükhöz képest túl kicsi helyektől. Vagyis tudatában vannak a saját méretüknek, amit fel is használnak a döntések meghozatalakor.

Mivel a macskákról már tudják, hogy nem úgy teljesítenek laboratóriumi környezetben, a kutató egy olyan kísérletet tervezett számukra, amely során otthonukban tesztelhette őket. A kísérlet kivágott nyílásokkal ellátott deszkákból állt, az első sorozat különböző szélességű, a második pedig különböző magasságú volt. Bár a 38 kiválasztott macska közül csak 30 fejezte be a kísérletet, a részvételük eredménye sokatmondó volt.

A legtöbb lyuk esetében a macskák habozás nélkül átbújtak a túloldalon lévő gazdájukhoz, még akkor is, ha a lyuk a testük szélességének fele volt. A különböző magasságú panelek esetében azonban a cicák már haboztak, ha a nyílás alacsonyabb volt, mint a marmagasságuk. Sőt, ilyenkor alternatív megoldásokat kerestek, például teljesen átugrották a panelt. Ez a viselkedés a magasabb állatoknál gyakrabban jelentkezett, ami arra utal, hogy cicatársaink testmérete szerepet játszik a döntéshozatalukban. (Mivel a teszteket a saját otthonaikban végezték el, így azt a lehetőséget is kizárhatjuk, hogy a macskák azért hezitáltak, mert tartottak attól, mi várja őket a panel túlsó oldalán.)

A méret összefügg a döntéshozatali folyamatokkal

A keskeny nyílások akadályait a macskák könnyedén vették, úgy préselték át magukat rajtuk, mint ahogy a fogkrém jön ki a tubusból. Az alacsony nyílások azonban nagyobb figyelmet igényeltek az állatok részéről, feltehetően mert ezekhez le kellett „guggolniuk”.

„Az eredmények arra utalnak, hogy a macskáknak nehezebb lehet átmászni egy alacsony nyíláson, mint átpréselni magukat egy magas, de keskeny nyíláson. Sajátos anatómiai jellemzőik alátámasztják ezt az elméletet. Emellett a macskák óvatosabban viselkedhetnek, ha egy nagyon alacsony nyílásban le kell engedniük testtartásukat, mert ebben a helyzetben sebezhetőbbnek érezhetik magukat” – emelte ki Pongrácz Péter.

A kutató tervezi, hogy további kísérleteket végez, amelyek célja, hogy tesztelje a macskák méret- és súlytudatosságát nagyobb kihívást jelentő helyzetekben. Ezek segítségével szeretné megállapítani, hogy ez a tudatosság hogyan befolyásolja a döntéshozatali folyamataikat.