5 + 1 érdekesség a Man-szigeti macskáról

A Man-szigeti macska különleges testfelépítéséről vált híressé, ám számos érdekesség kapcsolódik a fajta nevéhez.

A Man-szigeti macska nevéhez hűen a Man-szigeten alakult ki, feltehetően valamikor a 16–18. században. Időbe telt, mire a fajta világhírre tett szert, ám mára már rengetegen ismerik, hosszú szőrű változatával együtt. Utóbbit cymricnek hívják, és bár a legtöbb macskaregisztrációs szervezet valóban csupán a Man-szigeti macska egyik változatának tekinti, egyre többen tekintenek rá különálló fajtaként. Visszatérve a Man-szigeti macskához, a farkatlan cicákhoz éppen oly sok és különleges legenda fűződik, mint amilyen érdekes a kinézetük. A legtöbbet már fajtaleírásunkban is kifejtettük, ám említés szintjén, érdekességként azoknak, akik még nem hallottak a Man-szigeti macskákról, érdemes lehet őket megemlíteni. Így tehát ezekkel kezdenénk az érdekességek sorát.

1.) A legendák szerint így jött létre a Man-szigeti macska

Több legenda is született arról, hogy miért olyan, amilyen a Man-szigeti macska; most kettőt hoztunk közülük. Az egyik, hogy az özönvíz idején az akkor még hosszú farokkal rendelkező fajta majdnem lekéste Noé bárkájának indulását. Épp hogy odaért, ám a farka már nem jutott fel a fedélzetre, ugyanis Noé rácsapta a bárka ajtaját. Egy másik történet szerint a fajta félig nyúl, félig macska, ennek köszönhetően hosszúkás hátsó lábai, és rövid, sőt, hiányzó farka van.

2.) A valóságban a farok hiányának oka genetikájukban keresendő

Bármilyen izgalmas történetek is az előbb említettek, a valóság talán egy kicsit hétköznapibb – ám semmiképpen nem unalmas! A Man-szigeti macska jellegzetes testfelépítését az úgynevezett manxgén (M) okozza, ami egy (domináns) mutáns gén. Feltehetően azért is lett ilyen elterjedt a Man-szigeten élő macskák köreiben, mert a zárt populáció következtében jelentős volt a beltenyészet, így pedig ez a genetikai mutáció is könnyedén elterjedhetett.

3.) Az első macskakiállításon is részt vett

Hivatalosan az 1871-es macskakiállítást szokás az első macskakiállításnak nevezni (bár egyes források szerint hellyel-közzel már ez előtt is tartottak kiállításokat). Ez a londoni Crystal Palace-ban kapott helyet, és egy amerikai úriember, Harrison Weir szervezte. A kiállításra a feljegyzések szerint több mint 160 macskát neveztek be, akik 23 különböző fajtát képviseltek. Ezek között volt a manx, azaz a Man-szigeti macska is.

4.) Koko, a beszélő gorilla első macskája egy manx cica volt

Koko, a beszélő gorilla egy világszerte ismert főemlős volt. Hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy gondozói sok munkával és türelemmel jelbeszédre tanították. A gorilla állítólag több mint 1000 jellel tudott kommunikálni, ezenfelül pedig még ennél is több szó jelentését értette. 2018-ban hunyt el, 46 évesen, ám története a mai napig sokakat inspirál, és még többeket tanít arra, hogy tiszteljék a természetet és annak minden állatfaját.

Koko sikeres kommunikációja mellett még macskáiról volt híres. Első cicája egy szürke cirmos cica volt, farok nélkül. A macska egyike volt három cicának, akiket elhagyott az anyjuk, és egy cairn terrier nevelte fel őket. A gorilla maga választhatta ki, hogy melyik cicát szeretné, a választása pedig a farok nélküli bajszosra esett (aki több mint valószínű, hogy egy manx volt.) A macskát „All Ball”-nak nevezte el, feltehetően utalva ezzel kerekded formájára. Így vette kezdetét egy igazán különleges barátság kettőjük között. Koko mindig óvatosan bánt a cicával, mintha csak a saját kölyke lenne, All Ball pedig (amikor még külön lettek választva a felügyelet nélküli órákra) besurrant a gorillához.

Sajnos All Ball nem élhette meg az időskort. Nemcsak Koko lakhelyére surrant be, ki is surrant onnan, szabadon járkált. Ez a szabadság pedig sajnos az életébe került, ugyanis elütötte egy autó. Koko gondozója beszámolt a gorillának a lesújtó hírről, aki az első percekben némaságba burkolózott, majd a fáma szerint sírni kezdett. Szomorúsága heteken, sőt, hónapokon keresztül tartott, gyászolta a kis barátját.

Úgy tűnt, hogy a gorilla a farok nélküli cicákat preferálta, így gondozói mindent megtettek, hogy találjanak neki egy Man-szigeti macskát. Végül összehozta őket a sors egy vörös cicával, akit „Lips Lipstick”-nek (a lipstick jelentése rúzs) nevezett el.

Később Koko mellé szegődött „Smoky” (az ő fajtáját nem igazán szokták emlegetni), aki több mint 18 évig szerető társa volt.

Kokónak több cicája volt még Smoky halálát követően is. Az alábbi képen gondozóját, Penny Pattersont és két cicáját, Ms. Blacket és Ms. Greyt látni Koko mellett:

5.) Valójában többféle farokhosszúsága lehet

A Man-szigeti macska elsősorban arról vált híressé, hogy hiányzik a farka, ám valójában ez nem a teljes igazság. Bár jellemző, hogy nincs farka, és a standard szerint ennek két lehetséges formája az „ideális” megjelenés része, egy manxalomban születhet hosszabb, vagy egészen hosszú farkú egyed is. Sőt, a tenyésztők ezeket a cicákat is előszeretettel bevonják a tenyésztésbe, mivel ezzel minimalizálható néhány kellemetlen következménnyel járó komplikáció esélye.

Tehát, eszerint a Man-szigeti macska lehet:

• „rumpy”: Ilyenkor a macskának hiányzik a farka, illetve a keresztcsonti csigolyája;
• „rumpy riser”: Ilyenkor a macskának csak a farka (tehát a farokcsigolyái) hiányzik, a keresztcsonti csigolyája megvan;
• „longy”: Ilyenkor a macskának van farka, de rövid;
• „taily”: Ilyenkor a macskának teljes hosszúságú farka van, tehát megvan az összes (vagy majdnem az összes) farokcsigolyája. Ez egy átlagos házi macskánál 18-23 csigolyát jelent.

+1.) A manxok farkuk nélkül is kiválóan egyensúlyoznak

A macskák farka nem csupán díszítőelem, fontos szerepe van az egyensúlyozásban is. Kissé szokatlan arányaik és farkuk hiánya miatt könnyedén azt hihetnénk, hogy a Man-szigeti macskák egyensúlyérzéke nem éppen a legjobb, pedig a valóságban nem panaszkodhatnak. A szakértők szerint ezt egyensúlyrendszerük részét képző, rendkívül érzékeny érzékszervüknek köszönhetik, ami és a belső fülben helyezkedik el.