Ez a macska úgy néz ki, mint egy majom (videó)

Azonnal meg is ragadnánk az alkalmat arra, hogy elnézést kérjünk a kevéssé meggyőző nyitóképért, de igen nehéz volt fotót szerezni erről a különleges, lenyűgöző szépségű vad macskaféléről. Érdemes azonban tovább görgetni, meghökkentő jellemzőkkel rendelkezik.

A márványfoltos macska az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska legközelebbi rokona, testfelépítése és testtartása pedig emlékeztet bennünket az esőerdőkben élő majmokra. Ha az állat nyugalmi helyzetben áll, háta ívelt, farkát lent tartja. A Himalája keleti részétől Délkelet-Ázsiáig őshonos, trópusi esőerdőkben él és akár 2500 méteres magasságba is felmerészkedik.

A jellemző márványfoltos macskás testtartás: 

1. Sokáig nagymacskának hitték

A márványfoltos macskát egykor a pantherinae családba tartozónak gondolták. Ebben a családban nagymacskák kapnak helyet: az oroszlán, a tigris, a jaguár, a leopárd, a hópárduc és a ködfoltos párduc. Egy genetikai elemzés azonban azt mutatta, hogy legközelebbi rokonai az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska, így nem lehet nagymacska.

2. A mérete akkora, mint egy házi macskáé, de…

A márványfoltos macska nagyjából akkora (körülbelül 2-5 kg és 45-62 cm), mint egy házi macska. Mégis, ha ránézünk, az arányai kicsit csalókának hatnak, ugyanis sokkal nagyobbnak tűnik. Ezt az optikai csalódást valószínűleg hosszú farka okozza, amely olyan akkora, mint a macska testhossza és a feje együttvéve. Ez a tekintélyes méretű farok ráadásul vaskos és szőrrel vastagon borított. A vastag farok jelzi a macska fás környezethez való alkalmazkodást, ugyanis egy ilyen testrész nagyban segíti az egyensúlyozást.

3. A márványfoltos macska veszélyes életet él

De nem önszántából! Ahogy szinte az összes vad macskafélére, úgy a márványfoltos macskára is igaz, hogy élőhelyének elvesztése komoly nyomást helyez az egyedszámra (amiről a kutatóknak sajnos nincsenek megbízható adataik.) Megélhetése a nagy kiterjedésű érintetlen erdőterületektől függ, amiből egyre kevesebb van a fakitermelésnek, valamint a mezőgazdaság és az emberek élőhelyének terjeszkedése miatt. Ha ez nem lenne elég, bőréért, húsáért és csontjaiért is vadásszák.

Az Arunácsal Prades (India) állam egyik körzetében végzett felmérés során találkoztak egy márványfoltos macskával, amelyet egy helyi vadász ölt meg, és a bennszülött apatani nép által minden évben megrendezett fesztiválon mutatták be. A macska a családi jólétért, a bőséges termésért és a betegségektől, vadon élő állatoktól és kártevőktől való védelemért tartott szertartáson kapott szerepet.

4. Alfred Brehmnek volt szerencséje a fajhoz

A márványfoltos macska életmódja és szokásai sajnos kevéssé ismeretesek, de Alfred Brehm (Az állatok világa) német természettudós és író beszámolt egy márványfoltos macskáról, aki időnként tüsszögéshez hasonló hangot hallatott és viselkedése nagyon hasonlatos volt a házi macskáéhoz és az ocelothoz.

Dorombolnak is, a nyávogásuk pedig inkább csiripeléshez hasonlít, mint a kedvenceinktől általában megszokott, elnyújtott hangokhoz. A házi macskákkal ellentétben leginkább a látásukra támaszkodnak, ami szegényes fényviszonyok között is kiváló.

A következő kameracsapdás felvételen nemcsak egy márványfoltos macska látható, de egy ázsiai aranymacska és egy tigris is:

5. Nem csak a farkában rejlik a sikere

A fogságban megfigyelt példányokat elemezve kiderült, hogy kifejezetten aktív állatok, akik ügyesen másznak és ugranak, de a földön is magabiztosan mozognak. Mellső végtagjaik végén rugalmas mancsok foglalnak helyet, az ujjak között úszóhártya feszül. Talppárnáik kétszer olyan szélesek, mint amilyen hosszúak, karmaik behúzhatók és dupla hüvelyesek, így kiválóan alkalmasak mászásra. Egyszer észleltek egy egyedet Borneón, amely 25 méteres magasságban pihent egy ágon elnyújtózva.