Mire való az oroszlán sörénye?

Az afrikai oroszlán a világ egyik legcsodáltabb és leggyakrabban tanulmányozott állata, ám ennek ellenére hosszú éveken keresztül alig tudtunk valamit lenyűgöző ékéről, a sörényről.

Következő cikkünkben arra kísérlünk meg választ adni, hogy miért van az oroszlánnak sörénye.

A szexualitásban keresendő a válasz erre a kérdésre is?

Charles Darwin szinte semmit sem tudott az oroszlánokról, mégis az elsők között volt, akik választ próbáltak adni a fent feltett kérdésre. Így írt: „Az oroszlán sörénye jó védelmet nyújt az egyetlen veszély ellen, amelynek ki van téve, nevezetesen a rivális oroszlánok támadásai ellen.” Ez az alátámasztatlan hipotézis egészen 1972-ig uralkodott, amikor is George Schaller megjelentette alapvető művét, a The Serengeti Liont. Schaller azt javasolta, hogy a hímek díszes sörényt viselnek, hogy jelezzék minőségüket, mint leendő pár. (Hasonlóan több más poligám faj látványos megjelenéséhez.) Bár ez a két hipotézis nem zárta ki egymást, a tudósok hajlamosak voltak egyiket vagy másikat előnyben részesíteni.

Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy három alapvető jellemzője van a sörénynek, amely a vele kapcsolatos gondolkodást irányítja. Először is, a sörény szexuális dimorfizmust mutat, csak a hímeknek van. Másodszor, a sörény a pubertáskorban kezd fejlődni. Harmadszor pedig a sörény nagyon változatos mind az egyes populációkon belül, mind azok között. A sörények színe majdnem fehértől a mélyfeketéig terjed. A méretük az alig észrevehető taréjtól és pofaszakálltól kezdve a hosszú, vastag bundáig megfigyelhető, amely a vállakat és a mellkast beborítja. Ezek a jellemzők pedig összhangban állnak azzal az elképzeléssel, hogy a sörény a szexuális szelekció terméke. A legtöbb szexuálisan szelektált tulajdonság szexuális dimorfizmust mutat, pubertáskorban kezd fejlődni, és nagyon változatos. A szexuális szelekció elmélete szerint az ilyen tulajdonságok a párzási verseny nyomása alatt fejlődnek ki.

A szexuálisan szelektált tulajdonságok kétféleképpen növelhetik a reproduktív sikert. Az első, amit hím-hím versengésnek neveznek, növeli a hímek képességét, hogy más hímekkel versenyezzenek a nőstényekért. Ebbe a kategóriába tartozó tulajdonságok közé tartozik a páncél, amely megvédi a hímeket az ellenfeleiktől, a fegyverek, amelyek az ellenfelek harcképtelenné tételére szolgálnak, vagy a harci képességek jelei, amelyeket a hímek az ellenfelek felmérésére használnak. Általában a hangsúlyosabb tulajdonságokkal rendelkező hímek jobb versenyzők.

Ezen szexuálisan szelektált tulajdonságok másik szerepe, a párválasztás, növeli a hímek vonzerejét a nőstények számára. Az ilyen tulajdonságok, mint például az élénk színezet, a hosszú tollak vagy bonyolult hangok általában a hím állapotára utalnak. A kutatók egyik célja az volt, hogy megállapítsák, vajon a sörény a hím-hím versengésben, a párválasztásban vagy mindkettőben szerepet játszik-e.

A kérdésre választ adni nem volt egyszerű feladat

Craig Parker 30 éven át tanulmányozta az oroszlánokat terepen a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban, majd egy kötetlen beszélgetés során a lehetséges doktori témajavaslatokról egyeztetett Payton West-tel. Előre leszögezték, hogy bár egyszerűnek tűnő kérdéskörről van szó, nem az. Kifejezetten nehéz lesz választ találni rá.

Az oroszlánok társadalmi struktúrájának ismerete lehetővé tette számukra, hogy finomítsák a szexuális szelekcióval kapcsolatos hipotéziseiket. A nőstény oroszlánok falkákban élnek, amelyek rokon nőstényekből és az ő gondoskodásukra szoruló utódaikból állnak. Ahogy a kölykök felnőnek, a fiatal nőstények általában csatlakoznak anyjuk falkájához, míg a fiatal hímek koalíciókat alkotnak, és szétszóródnak, hogy saját falkát keressenek. Ez egy olyan rendszert hoz létre, amelyben egy kis hímcsoport sok nőstényt tud monopolizálni. Ez rendkívül súlyos szaporodási versenyt eredményez.

Várhatóan a hímek intenzíven versenyeznek a párzási lehetőségekért, és két szinten versenyeznek. Csoportszinten a hímkoalíciók mérete változó, és a nagyobb koalíciók több utódot nemzenek, mint a kisebbek. A koalíció tagjai egyénileg is versenyeznek: ha egy hím felfedez egy ivarérett nőstényt, féltékenyen őrzi, és megakadályozza, hogy társai párosodjanak vele. Ahogy Craig és kollégái felfedezték, ez a viselkedés eltorzítja az egyének apasági arányait a nagyobb hímkoalíciókban. Ezzel szemben a nőstény oroszlánok egyenrangúak. Ellentétben néhány társas húsevővel, például a farkasokkal és a hiénákkal, a falkában élő összes felnőtt nőstény szaporodik. Nincs köztük dominanciahierarchia, amely más fajoknál gyakran meghatározza a reproduktív sikert.

A több mint 30 évnyi megfigyelés is segített válaszolni a következő kérdésre: Milyen típusú tulajdonság lenne a leghasznosabb az oroszlánok számára? A halálos karmokkal és fogakkal a harc nagyon költséges, még a győztes számára is. Emiatt, ahogyan Darwin javasolta, a hímek hasznot húzhatnak egy pajzsból, amely megvédi őket a harcok során. Azonban a harc elkerülése sokkal nagyobb előny lenne; így a hímek számára hasznos lenne egy jelzés, amely közvetíti harci képességüket a riválisok számára.

A sörény mint védőpajzs?

A kutatók feltételezték, hogy a sörény három módon funkcionálhat: mint pajzs a sérülések ellen, mint jelzés a hím harci képességére, vagy a hím tápláltsági állapotának jelzésére. A szőrzet, a haj élettani tulajdonságai alátámasztják azt az elképzelést, hogy információkat hordozhat. A haj növekedése számos tényezőtől függ, többek között a hormonoktól, az egészségi állapottól és a táplálkozástól. A szexuális szelekció szempontjából a haj „állapotfüggő”, ami azt jelenti, hogy megjelenése gyakran kapcsolódik az állat alapvető állapotához. Konkrétabban, a haj és a szőrzet növekedését és pigmentációját a tesztoszteron befolyásolja, amely összefüggésben áll az agresszióval, és jelezheti a harci képességet.

Ezen kívül az alultáplált és beteg emlősök gyakran durva, egészségtelen kinézetű szőrzete növesztenek, és a rossz táplálkozás, például a réz- és cinkhiány gátolhatja a haj növekedését és pigmentációját.

Elsődleges céljuk a sörény-védőpajzs hipotézisének megvizsgálása volt, amely két egyszerű előrejelzést fogalmazott meg: a sörény hatékony akadályt képez a rivális oroszlánok fogai ellen, és hogy a hosszabb vagy sötétebb sörénnyel rendelkező hímek kevesebb sérülést szenvednek el, vagy azok kevésbé súlyosak. Sajnos ezeket szinte lehetetlen megerősíteni. Az oroszlánok közötti harcokat ritkán figyelik meg. Ehelyett két kapcsolódó hipotézist dolgoztak ki, amelyeket tesztelni lehetett. Először is, azt jósolták meg, hogy ha a sörény fő funkciója a védelem, akkor a sörényterület, vagyis a sörényszőrrel borított testrész különleges célpont lenne a harcok során, és a legtöbb oroszlán által okozott sérülést ott található. Másodszor, azt jósolták meg, hogy a sörény területén szerzett sérülések súlyosabbak és valószínűbb, hogy halálosak.

A megfigyelésekből létrehoztak egy adatbázist. Az eredményekből kitűnt, hogy a sörény területén szerzett sebek nem voltak gyakoribbak vagy halálosabbak, mint a test más részein szerzett sebek. Ezek a megfigyelések nemcsak a felnőtt hímekre, hanem a nőstényekre és a fiatalokra is érvényesek voltak, amelyeknek nincsen sörényük. Miután kevés bizonyítékot találtak a sörény, mint védelmi rendszer hipotézisének alátámasztására, áttértek arra az elképzelésre, hogy a sörény elsősorban mint jel működik. Ehhez a feladathoz a fényképarchívumukhoz fordultunk. A kutatási területen készült fotókon szereplő sörényeket egyetemi hallgatók értékelték hossz és sötétség szerint.

Az eredmények

Ezeket az adatokat arra használták, hogy válaszoljanak néhány régóta fennálló kérdésre az oroszlánok sörényével kapcsolatban. Például megállapították, hogy a sörények a Serengetiben általában egy év alatt kezdenek el kifejlődni, és folyamatosan nőnek, amíg a hímek el nem érik a 4,5 éves kort. A sörény pigmentációja gyorsan növekszik ebben az időszakban, amíg a szín stabilabbá nem válik körülbelül egy évvel a növekedés befejezése után. A sörény tovább sötétedik lassabb ütemben az élet során. Azt is kimutatták továbbá, hogy az életkorral összefüggő hossz- és színnövekedés tükrözi a tesztoszteron növekedését a serdülőkorban.

Érdekes meglepetés volt, hogy az egyes hímek sörényének jellemzői nem mindig állandóak az idő múlásával. Bár a hirtelen hossz- és színnövekedés, majd lassú sötétedés mintázata jellemző volt, néhány oroszlán sörénye világosabbá vagy rövidebbé vált, vagy oda-vissza változott. Ezek az eredmények inspirálóak voltak, mert további hitelt adtak annak az elképzelésnek, hogy a sörény állapotfüggő. Az ilyen típusú változatosság a szexuálisan kiválasztott tulajdonságokban gyakran tükrözi az állat alapvető állapotában bekövetkező változásokat. (öregedés, betegség, stb.)

Miért van az oroszlánnak sörénye?

Bár tagadhatatlanul masszív kutatási anyagról van szó, amely sokaknak megülhette a gyomrát még úgy is, hogy csak részleteit közöltük, az eredményekből remekül kitűnik, hogy ez a különleges kiegészítő milyen szerepet is tölt be tulajdonképpen. Ha a kevésbé türelmesek vagy eltökéltek legörgetnek ide, megtudhatják, hogy a jelenlegi eredmények alapján az oroszlánok sörénye arra jó, hogy lenyűgözzék vele mind a konkurens hímeket, mind a nőstényeket. A fentebb kivesézett 2002-es tanulmány tehát azt találta, hogy a sötétebb szőrzet vonzóbbnak tűnt a nőstények számára, és összefüggésben áll a jobb táplálkozással és a magasabb tesztoszteronszinttel. A kutatók megjegyezték, hogy a hosszabb sörényű hím oroszlánok megfélemlítőbbnek tűntek más hímek számára.

Felteheted azonban a kérdést, hogy akkor miért nem növeszt minden oroszlán nagy és látványos sörényt? Annak ellenére, hogy milyen előnyökkel jár, a hatalmas, meleg szőrzet a tűző napon nem ideális. A magas testhőmérséklet problémákat okozhat a spermiumtermelés során. (A kutatás során kiderült, hogy a sötét sörényű hímek általában több abnormális spermiummal rendelkeztek.) Ez a probléma lehet az oka annak, hogy egyes oroszlánpopulációknak a melegebb területeken nagyon kicsi a sörénye, szinte nemlétező. Ilyenek a kenyai Tsavo East Nemzeti Parkban élő oroszlánok is például.