Miért vonzódnak annyira a macskák azokhoz, akik nem kedvelik őket? Nem idegesíteni akarják őket a keresetlen figyelmükkel!

Találkoztál már olyan emberrel, aki kifejezetten nem kedvelte a macskákat vagy egyszerűen csak semlegesen érzett irántuk, majd egy hosszabb találkozás után, valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis úgy döntött, hogy ő is haladéktalanul szeretne egy cicát? Mi már igen, és komolyan elgondolkodtatott bennünket a kérdés, hogy ez vajon minek köszönhető.

Amikor elhatároztuk, hogy felkutatjuk ennek a jelenségnek az okát, beszéltünk ismerősökkel és tűvé tettük a világháló legeldugottabb sarkait is hasonló történetek után, hogy megtaláljuk a közös nevezőt. Azt a pontot, azt a mozzanatot, ahol a nem macskás személyekből macskás személyek válnak. Fáradozásainkat siker koronázta, szerintünk megvan a válasz! Ha kíváncsi vagy, tarts velünk!

Ha valaki nem szereti a cicákat

Számunkra mindig nagyon fura élmény beleképzelni magunkat egy ilyen személy helyébe, hiszen szinte ösztönösen vonzódunk a szobatigrisekhez. De a kutatómunkát komolyan vettük, így ez sem foghatott ki rajtunk.

Szóval, ha valaki nem szereti a macskákat, az általában azért van, mert nem érti őket. Hasonló viselkedést vár el tőlük, mint a kutyáktól, aminek óriási csalódás lesz a vége, hiszen a kutya azért él, hogy boldognak lássa a gazdáját, míg a macska fontosnak tartaja, hogy legelőször a saját igényei elégüljenek ki és meglegyen a saját kényelme. A gazdi, az ember csak ezután jön. Amiről talán nekünk is érdemes lenne kicsit példát venni, ugyanis ha néha a saját boldogságunkat helyezzük előtérbe, úgy nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válunk. Ez pedig azt eredményezi, hogy a szeretteinkre is több időt tudunk szánni és jobb társasággá válunk. Elkalandoztunk kicsit!

Azok, akik nem szeretik a macskákat, azért is érezhetnek még így, mert hagyták, hogy a cicákról kialakult sztereotípiák befészkeljék magukat az elméjükbe. Ez pedig lehetetlenné teszi, hogy esélyt adjanak annak, hogy megismerjenek valami igazán különleges dolgot.

Amikor megtörik a jég

Előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlen lesz a legtöbb ember számára, hogy hosszabb időt kényszerüljön egy macska társaságában eltölteni. És mi történik? Például egy házibuli alkalmával biztosan annak az ölébe ül majd a lakás királya vagy királynője, aki a legkevésbé van lenyűgözve tőle.

10 másik ember verseng a szeretetéért, ő mégis azt választja, aki folyton ezt ismételgeti: Hagyj békén! Én nem szeretem a macskákat! Ne ülj ide! Hallod, mondtam, hogy hagyj békén! Akik nem ismerik ezeknek a lényeknek az észjárását, rosszmájúan akár meg is jegyezhetik, hogy: hát persze, nyilván azért, hogy idegesítse azt az egy embert, aki nem vágyik a társaságára. Ettől mi sem állhatna távolabb!

A válasz a személyiségükben keresendő

El kell keserítenünk mindenkit, aki azt gondolja, ezt azért csinálják, hogy ezzel is bosszantsák azokat, akik nem szeretik őket. A cicák rendkívül önálló lények, akik szeretnek akkor interakcióba lépni másokkal, ha az ő kedvük úgy tartja. Így az a leglogikusabb lépés részükről, ha egy olyan személy közelében telepszenek le, aki meg tudja adni a biztonságot, de nem akar feltétlenül az idegesítő kis mancsaival folyton az aurájukba hatolni.

És ekkor, általában ebben a szent pillanatban bűvölik el áldozataikat, a nem macskás embereket. Olyan kitüntetve érzik magukat ennek a magabiztos és független egyéniségnek a figyelmétől és szeretetétől, hogy elkezdik látni, miért is olyan kivételes érzés megtapasztalni a szeretetet és a ragaszkodást egy olyan állat által, akinek nincs az ösztöneibe kódolva a gazdi iránt érzett feltétlen szeretet.