Macskamintázat-kisokos: így lehet két átlagos házi macskának sziámi rajzolatú kölyke

Úgy tűnhet, hogy az éppen a kanapén henyélő macskád nem sok hasonlóságot mutat az afrikai szavannán cserkésző vad rokonaival. A Stanford Medicine kutatói azonban felfedeztek egy olyan specifikus gént, amely az összes macskaszőrzetet díszítő csíkok, foltok és cirmok kialakulásának nagy részét befolyásolja.

Az eddig megoldatlan biológiai rejtély nyomába eredtek a kutatók, és lenyűgöző dolgokra bukkantak. A továbbiakban részletesen szó lesz a kutatás eredményei mellett a mintázatok egyediségeiről és jellemzőiről is.

A magzati macskaszövetben rajzolódik ki a szőrminta

A kutatók azonosítottak egy gént, amely szabályozza a cirmos macskák szőrszínének változását. Ez ugyanaz a gén, amely felelős a gepárdok és a királygepárdok közötti különbségért is.

„A házi macskák tanulmányozásából megtudtuk, hogy vannak más gének is, amelyek hozzájárulnak a színmintázat kialakulásához, de egyszerűen nem tudtuk, hogy melyek lehetnek azok.” – magyarázta dr. Gregory Barsh, a tanulmány vezető szerzője, a genetika emeritus professzora.

A magzati macskaszövetben olyan nyomokat találtak, amely már akkor előrevetítette a szőrszínt. A bőrszövet megvastagodását bizonyos területeken előmintát alkottak, amelyek utánozták a felnőtt macska szőrének esetleges mintázatát. A vastag terület jelezte azokat a szőrfoltokat, amelyek később sötétebbek lesznek. Ez még jóval a szőrtüszők kifejlődése előtt megjelenik.

Az előminta egyfajta térképet biztosított a kutatók számára, jelezve a minta létrehozásában részt vevő sejteket és a minta kialakulásának időpontját. A tudósok ezután megvizsgálták az egyes sejtek genetikai felépítését a bőr vastag és vékony régióiban. A DKK4 gén különösen aktív volt a megvastagodott bőrben, de nem a viszonylag vékony bőrben.

Kiderült, hogy nem létezik teljesen fekete vagy fehér macska

A DKK4 és a korai mintaképződés közötti kapcsolat lezárása érdekében a csapat az abesszin macskához fordult. Az abesszinok arról ismertek, hogy bundájukon elmosódottak a színek. Dr. Barsh és csapata megzavaró mutációkat azonosított a DKK4 génben, amely az abesszin macska cirmos jelzéseinek nyilvánvaló hiányáért felelős. „Ha eltávolítjuk a DKK4-et, a sötét területek nem tűnnek el teljesen, csak kisebbek lesznek és jobban összetömörülnek.” – magyarázta Dr. Barsh.

De akkor mi a helyzet a teljesen fehér vagy fekete macskákkal? Kiderült, hogy ezek a cicák is mintásak a monokróm szőrme alatt. Két különböző folyamat alakítja ki a színmintát: az egyik az embrionális fejlődés során jelenik meg, a másik a szőrhagymákban termelődő pigmentet befolyásolja. Az egyszínű macskáknál a mintát lényegében felülírja az az utasítás, hogy mindenhol sötét pigment állítódjon elő. A fehér macskákból pedig hiányzik a pigment.

Azt egyelőre nem tudják pontosan, hogyan festi fel a DKK4 a házi macskák által viselt színmintákat, de azt tudják, hogy a DKK4 kölcsönhatásba lép a WNT-nek nevezett fehérjék egy osztályával, amelyek döntő fontosságúak a korai fejlődésben. Nagyon rejtélyes, hogy az embriókorban felvázolt mintatérképre hogyan emlékeznek ezek a bőrterületek később a célpigment létrehozásánál. Ennek kiderítése lesz a kutatás következő lépése, valamint a további gének feltérképezése is, amelyek azt határozzák meg, hogy egyes macskák miért foltosak, míg mások csíkosak.

A cirmos macskák

Ahogy az előző kutatásból is kiderült, minden macska rejtett cirmos. Attól függően látható ez a mintázat, hogy a cica örökölte-e a domináns agouti gént. Azonban nagyon érdekes látni, hogy a vörös macskák is mind cirmosak. Ez azért van így, mert a nemhez kötött kromoszómát nem befolyásolja a nem agouti gén.

Az egyszínű kiscicákon gyakran fiatalon még láthatók a mögöttes cirmos mintázatok, mielőtt bundájukat felnőtt szőrzetre cserélik. Ha elég szemfüles vagy, ezek a rejtett minták felnőtteken is megfigyelhetők. A napon sütkérezve az erőteljes fény feltárja a mögöttes mintát.

Van azonban még plusz 1 cirmos minta is. Ezt olyan nőstény macskák viselik, amelyek a négy cirmos minta bármelyikével rendelkezhetnek, de további vörös színű foltok is láthatók az öröklött, nemhez kötött narancssárga génjük miatt.

A sziámik különös jegye

Az angolul „pointed” mintának nevezett színezet a sziámi és a rokon fajták (például thai, tokinéz, balinéz) rajzolatát adja. A test világosabb árnyalatú, míg a végtagok, a pofa, a fülek és farok sötétebb. A mintát biztosító génnek mind a kandúrban, mind a nőstényben jelen kell lenni ahhoz, hogy a kölykök is örököljék azt.

A gén hőmérsékletérzékeny, ezért a sötétebb szín a test hidegebb részeire korlátozódik. Szenzációnak számítottak ezek a cicák, amikor Sziám ősi királyságából az 1800-as évek végén először jelentek meg Angliában, majd Európa többi részén is. Nagyon gyorsan váltak népszerűvé, így a mintázatuk is rohamosan terjedt. Még mindig sok véletlenszerűen tenyésztett macska genotípusában rejtőzik a különös rajzolatot és árnyalatot adó gén, ami megjelenhet random olyan almokban, ahol az anya és az apai is hordozó.

Az árnyékolt mintázat

Árnyékolt mintázatot karakterisztikája a szőrszál végének színezettsége és a tiszta fehér aljszőrzet. Három altípusa van: csincsilla, árnyékolt és füstös. Hogy melyikről van szó, azt az egyes szőrszálak árnyékolásának mértéke mutatja meg.

A csincsilla esetében a fedőszőrzetnek csak a hegye különböző árnyalatú. Az árnyékolt mintánál a fedőszőrzet körülbelül külső egynegyede eltérő színű, míg füstös rajzolatnál a fedőszőrzet körülbelül fele sötétebb. Nagyon érdekes látványt nyújthat az utóbbi kombináció; legtöbbször mozgás közben fedezhető fel, hogy a cica bundája nem monokróm.

Bicolor és tricolor

Ha egy macskán két árnyalat jelenik meg, az általában egy változó alapszín és a fehér. Előfordulhat rajtuk egy kis foltosodás, de láthatunk nagyobb terjedelmű pöttyöket vagy pacákat is. Az ilyen cicák színes területein a cirmok is megjelenhetnek. A kétszínű és háromszínű mintákat a hiányos, domináns piebald fehér foltosodási gén hozza létre.

A poligének segítenek meghatározni a fehér mennyiségét a macska bundájában. A fekete-fehér macskák, amelyekben csak kevés fehér van, felvehetik a valószínűleg mindenki által jól ismert „előke”, „masni” vagy „csokornyakkendő” rajzolatot. De megjelenhet a „szmoking” mintázat is, ahol a mancsok, a mellkas és a végtagok fehérek. A másik véglet az egy szinte teljesen fehér test, amelyen csak a farkon, a fejen vagy a törzsön jelenik meg egy-egy sötétebb folt. Ezt „Van” mintának nevezik, amely a törökországi Van-tó környékén évszázadokkal ezelőtt talált macskákra utal.

A kalikó macskák olyan nőstények, akik fehér alapon hordoznak nagy kiterjedésű fekete, vörös vagy akár cirmos foltokat. Számos legenda és szóbeszéd övezi ezeket az egyedi macskákat. Itt olvashatsz róluk bővebben.

A teknőctarka mintázat a kalikóhoz hasonlóan a két X kromoszóma szükséglete miatt csak lányoknál jelenik meg. Ezek a cicusok feketék, szürkés-kékek véletlenszerű vörös foltokkal, sávokkal szálakkal.

A lehetséges színekről és árnyalatokról szándékosan nem ejtettünk ma szót. Hamarosan jövünk a témának szentelt külön cikkel!